Kötéltáncosok a Szent István téren

Szerencsés írónak mondhatja magát az, akinek sikerül bejuttatnia magát és új könyvét a médiába. Most ne feltétlenül Albert Györgyire gondoljunk, aki módszeresen járja a rádió- és tévéműsorokat, hogy depressziójáról és magánéletéről szóló könyvének közszolgálati mázzal leöntött reklámot csapjon, mert az már nem a média ingerküszöbének átlépése, hanem az ismeretségek gátlástalan használata. A könyvhét kapcsán figyeljünk inkább azokra az írókra, akik nem kizárólag lapokat írnak tele, hanem egyúttal műveket is alkotnak.
A könyvhét az alapító Supka Géza szándéka szerint valamikor a kortárs magyar szépirodalom ünnepe volt, amíg le nem győzte a piac. Ennek parancsára kerültek fel a listára előbb a szépirodalmi művek mellé, később már helyett is a láb- és virágápolási szakmunkák, a fogyókúrareceptek és a politikai tartalmú kiadványok. Az áttekinthetetlen mennyiségű és minőségű könyváradatból egyes kiadók már a könyvhetet megelőző könyvfesztiválra menekítették ki fontosabbnak gondolt köteteiket, de valószínűleg ez a gyakorlat sem folytatható sokáig. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke ezért is fogadkozott megnyitóján a Magyar Rádió mikrofonja előtt, hogy véget vetnek a burjánzásnak, jövőre viszszatérnek a supkai gondolathoz.
Lássuk be, hogy a jó könyv is kimúlik ebben az áradatban, ha nem kap megfelelő propagandát. (Albert Györgyi-recept.) Mostanában pedig a közszolgálati rádió az egyetlen olyan fórum, amelyik valóban szolgálni próbálja a míves irodalom ügyét, hiszen műveket mutat be, könyvekről beszél rendszeresen – könyvhét idején még intenzívebben –, s egy-egy mű rádiós megjelenése a példányszám jelentős növekedését is eredményezheti. Bevett gyakorlata van már annak, hogyan teszik a dolgukat a rádiós szerkesztők ilyenkor. Ami a Vörösmarty, ma pedig a Szent István téren helyszíni programkínálat, egyben rádióműsor is.
Mély vízbe dobták a rádiósokat, akik hozzá vannak ugyan szokva, hogy avatott közönség előtt trécseljenek írókról, irodalomról, a zsibongó, hullámzó emberáradatból azonban nem könnyű akár csak egy kicsi figyelmet is kicsiholniuk. A főként asszonyokból álló csapat (Kövesdy Zsuzsanna, Liptay Katalin, Jósfai Lídia, Kulcsár Katalin, Filippinyi Éva, Bán Magda) – megerősítve Antal Istvánnal és Németh Gáborral – azonban profi. Írók jönnek-mennek a mikrofonjuk előtt, akik biztosak lehetnek abban, hogy beszélgetőpartnerük nemcsak olvasta, de meg is értette a művüket, s nem fog megválaszolhatatlan szamárságokat kérdezni. Lehet vitatkozni azon, hogy ki és mi alapján kapja meg ezt a nagy kincsnek tekinthető figyelmet, a nyilvánosság reklámját. De nem kétséges, hogy itt valóban irodalomról, és nem csak pszeudoirodalomról esik szó, s hogy jelenleg a közszolgálati rádiónál jobban egyetlen médium sem szolgálja az irodalom ügyét.
(Ünnepi könyvhét – Kossuth rádió.)