Bálnaszerenád (2.)

E n c i k l o p é d i a É n e z e r

Sebeők János
2005. 07. 15. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az abház öregek nem tudják, mikor is kezdődtek. Hogy mennyi ideje folynak. Ezért hitelesítetlen Guinness-rekorder az abház öreg, aki saját bevallása szerint százhetven éves. Mennyi víz folyt le a Dunán? Mennyi vér folyt körbe-karikába egy emberen? Krisztus előtt, Krisztus után. Az ám, mi mikor született? Mikortól fogva datálható? Mennyi ideje van? Mennyi ideje van hátra, s mennyi ideje tart előre? Genezis, genetika. Minden kezdet nehéz. Folyt. köv. Rögtön jövök. Eltáv. Elközel. Mondják, a jövő olyan rügy, amely múltból fakad. Egy bizonyos: elárulhat valamiről valamit, ha tudjuk, mikor keletkezett.
A globalizációról is megtudhatunk tán valami érdemlegeset, ha firtatni kezdjük: mikor született? Egyesek szerint tíz-tizenöt éve. Amióta egységes piaccá vált a föld. Közös piaccá. Amióta hódítanak a multik.
Más vélemény szerint a gyarmatosítás óta. Úgy kétszáz-háromszáz éve. Szó, ami szó, addig a törzsi Afrika, a kincses Arábia, a mesés India és a tilos Kína önelvűen fejlődött, egyik sem volt képes a másikat saját képére és hasonlatosságára formálni. A nagy fehér moguloknak: Angliának és Franciaországnak azonban mindez – ha csak a felszíni arculatváltás erejéig is – sikerült. A vasút, a ragályként terjedő technikai vívmányok nyomán kialakult az a nemzetek fölötti profil, amely korábban civilizációként volt nyilvántartva, ma pedig globalizációként egyöntetű.
Vannak, akik szerint a föld 1492, a nagy kolumbuszi út óta globális, azaz kerek. Ez, ha úgy vesszük, szó szerint igaz, hisz addig laposnak vélték. Mármint a Földet. Állítsátok meg, le akarok róla szállni?! Spanyolország és Portugália pörgette fel. Egyébiránt igazán szűz táj az, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát. A konkvisztádorok által meggyötört Amerika csak vad volt, ám nem szűz, mivel emberek lakták. A „vademberek”, „bennszülöttek” – jelezném, bárki, hazájában született ember bennszülött –, „aboriginálok” fehér ember általi leigázása egy korábbi történetre, a természet ember általi birtokbavételének őstörténetére hajaz.
Az afrikai ős-Éva mitokondriális DNS-éből ítélve ma úgy sejtjük, hogy ez a történet mintegy hatvanezer évvel ezelőtt mehetett végbe. Mindinkább úgy tűnik, hogy a mai állapot egy valamikori hódítás eredménye: Afrikából indulva egy viszonylag csekély számú törzs népesítette be a földet. Az ember nem polimorf eredetű, nem egyidejűleg több helyütt fogant, hanem egy helyről spriccelt szét, s ha ez a kirajzás hatvanezer évvel ezelőtt történt, akkor ennyi ideje tart a globalizáció. Vagy mégsem?
A valaha élettelen föld élet általi meghódítása tán nem globalizáció? A sziklákat gyarmatosító élet valamikor Kolumbuszként halból kétéltűvé válva partra szállt, aztán a Wright fivéreket eljátszva előbb rovarként, majd madárként az égbe is emelkedett, meghódította a levegőeget. Egyes fajok, igaz, nem mozdulnak ki otthonról, ám a vándormadarak valódi utazó nagykövetek. A sarki csér például interkontinentális járatot üzemeltet saját személyében, hisz a globális nyárért egyik pólusról a másikra száll. Az örök nyarat csak a sarki csér és a gazdag amerikaiak engedhetik meg maguknak. Ugyanígy globálisan csatolt az óceáni élet is. Csak nemrég derült fény az egyik legnagyobb titokra, éspedig a mélységi hangcsatornára. Rajta keresztül a bálnák akár ezerháromszázötven kilométer távolságból is képesek egymással kommunikálni. Miheztartás végett ez nagyjából annyi, mint a Budapest és London közötti távolság. Tizenöt perc alatt teszi meg ezt a hang a tengerben. Akik tehát először globalizálták az óceánokat, azok a bálnák.
Ez a globalizáció ma veszélyeztetve van. Veszélyezteti a tengerre szállt ember a maga szigonyágyúival és kereskedelmi halászatával, de nemcsak azzal, hanem a hangjával is. Hang hangot olt ki, s öl itt. A tengeralattjárók szonárjai tudniillik gyilkos rezonancia által blokkolják a bálnaközi kommunikációt, s károsítják a tengeri emlősök tájékozódóképességét és hallását. Tanulmányában Bujtor László egyenesen „akusztikus holokausztról” beszél (IPM, 2004. március). Az „öngyilkos” bálnák nem önszántukból vetődnek partra. Ők a tengeri zajártalom halláskárosultjai. Az öngyilkos bálna és az öngyilkos terrorista eszerint mégsem ugyanaz a műfaj.
A legszörnyűbb az, amikor akaratlanul pusztítunk. Az, hogy a szigonyágyú gonosz dolog, tudott, aligha kell nagy ész a felfogásához, az viszont kevésbé nyilvánvaló, hogy tájékozódásunknak a tengerben ekkora kockázata és mellékhatása lehet. Amikor a szekrényből kizuhan a tetem, vagyis a határon épp elfogott olasz sportvadász kocsijából százszám kerülnek elő a néma mesterdalnokok, legalább van tettes, és haragudhatunk valakire, de gondolnánk-e, hogy az énekesmadaraknak az ablaküveg legalább akkora veszély, mint a fegyver? Mike Toms brit ornitológus mutatta ki, hogy évente több százezer énekesmadár abba pusztul bele, hogy „nem veszi észre: üvegablak keresztezi az útját”.
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan – hirdetik a környezetvédők. Eszerint globálisan gondolkodni akár jó is lehet. Korántsem mindegy, hogyan, milyen címszó alatt egységesítjük a földet, miképp lesz „nemzetközivé a világ”. A természet és az ember mind gyakoribb „útkereszteződései” a földgolyó kétféle globalizációjának útkereszteződései. Csak ne volna egy a Föld…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.