A miskolci lakossági fórumon megjelent hivatali emberektől – Papp Tamás önkormányzati biztostól, Ladányi Rolandtól, az AVE Miskolc Hulladékgazdálkodási Kft. műszaki vezetőjétől és Czakó Istvántól, a kivitelezést végző cég képviselőjétől – újra és újra azt kérdezték az ott lakók: „Minket már csak azért hívtak ide, hogy a döntésüket lenyomják a torkunkon? Miért nem akkor tájékoztattak bennünket, amikor még volt tétje a dolognak?!”
Papp Tamás elmagyarázta az értetlenkedőknek, hogy még 1999-ben megszületett a döntés a miskolci hulladékudvar létesítéséről, amit az érvényes jogszabályoknak megfelelően akkor ki is függesztettek a városházán. Akkor kellett volna fellebbezni! – világosította fel az embereket a jogaikról. Az ily módon felvilágosulttá vált lakók közül többen viszont azt jegyezték meg: azt igényelték volna, hogy helyben és előre értesítsék őket az ilyen változásokról, ugyanis a sokszor példaként előcitált Nyugat-Európában nemcsak a szelektív hulladékgyűjtésnek van divatja, hanem a polgárok döntés-előkészítésbe való bevonásának is. Állítólag szórólapot is nyomtattak, ám arra nem volt magyarázat, hogy miért nem jutott egy sem e tájékoztatóból a lakótelepre, a közvetlen érdekeltek postaládáiba. Bartha György, a terület önkormányzati képviselője, a fórum megszervezője magyarázatként vagy tán védekezésül gyorsan elmondta, hogy ő is csak ebben az évben tudta meg, mit is terveznek ide. Szólt arról is, hogy közvetlen közelben lakik ő is, és egyáltalán nem ellenzi és nem zavarja, hogy itt legyen egy szelektív hulladékgyűjtő telep. Még az idén októberben fákkal, cserjékkel takarják majd el az akkorra már működő, körbekerített udvart – magyarázta. A hivatal emberei megpróbálták afelől is megnyugtatni az embereket, hogy nem kell tartani a begyűjtendő szárazelemektől, kimerült akkumulátoroktól sem. Veszélyes hulladékoknak minősülnek ugyan, de dupla falú, zárt konténerbe gyűjtik ezeket, s egyébként is csak ideiglenesen tárolják itt. Az őrzött, zárt helyen még építési törmeléket, fű- és egyéb zöldhulladékokat, és a szelektív hulladékgyűjtésnél már megszokott anyagféleségeket – papírt, műanyagot, üveget – vesznek majd át a lakosoktól. Amint megtelik egy konténer, már szállítják is el a feldolgozóba. Azt is bizonygatták, hogy a hulladékudvar annyira veszélytelen, hogy vízügyi és környezetvédelmi hatósági engedéllyel épülhet a ma már gyakorlatilag tiszta, élő vizű Szinva patak partjára. Egy fiatal férfi csendben megjegyezte: lehet, hogy hatnának az érvek, ha nem állították volna kész helyzet elé az embereket. A helyi sajtóorgánumokban is csak akkor került szóba, hogy pontosan hol létesül a három hulladékudvar Miskolcon, amikor már az utolsó pecsét is rákerült a tervekre, s kiadták az építési engedélyeket is, előkészítették a terepet is. Így az sem csoda, hogy előtte a mendemondák, félinformációk alapján még az is elterjedt, hogy szárazelemgyárat építenek a környékükön. Ezt a felvetést Papp Tamás határozottan cáfolta a fórumon.
A Bálint utca lakói nem először érzik úgy, hogy kizárják őket környezetük jövőjének alakításából. „Ez a lakótelep – magyarázza a fórumról hazafelé menet Bartus Elemér – még 1960 és ’65 között épült, akkor már kimúlt az építészetben a szocreál divatja. Miskolcon a Kilián-lakótelepnek a mai napig jó a híre. A négyemeletes, nem vedlett falú épületek nincsenek kis helyre összezsúfolva, a lakók virágot ültetnek a házak elé, sok itt a szemnek kellemes zöld, cserje és fa. A Bálint utcának annak idején csak a páratlan oldala épült fel – magyarázza beszélgetőpartnerem, aki „őslakos” a lakótelepen, s mellettük gyártotta a megyei építőipari vállalat a betonelemeket. A lakók meg voltak arról győződve – hiszen hivatalos fórumokon is elhangzott –, hogy ha már nem lesz szükség a betonelemek gyártására, lebontják az ott lévő felvonulási épületet, s felépülhet a Bálint utca páratlan számsorú oldala. Ehelyett egészen más történt a rendszerváltás környékén: először gazdát cserélt a mintegy másfél hektáros telephely, majd 2000-ben magántulajdonba is került. Azóta itt tevékenykedik a Rozmaring–Szaló Hűtő és Klímatechnikai Kft. Pár évvel később a Szinva túlpartján egy volt munkásszállót lakóparkká alakított át az önkormányzat és az OTP Rt. Így jelenleg a Szaló-féle telephely – a készülő hulladékudvarral együtt – a két lakónegyed közé van beékelődve. A kétféle funkció együttélése törvényszerűen nem felhőtlen. A Bálint utcaiak elmondása szerint napközben esetenként fémmegmunkálás zaja zavarja a lakókat. Három épületből gyűjtött aláírásokkal panaszlevélben fordultak a miniszterelnöki hivatalhoz, a polgármesterhez, és különféle hivatalokhoz, hatóságokhoz. A levelek nyomán hatósági vizsgálatok indultak. Szaló Józsefné ügyvezető igazgató elmondása szerint cégük betartja a működésükre vonatkozó hatósági és egyéb előírásokat, jegyzőkönyvvel is tudja igazolni, hogy a környezetvédelmi hivatal nem mért a megengedettnél magasabb zajszintet. A csarnokot, amelyben esetenként fémmegmunkálást is végeznek, modern, zajszigetelő héjazattal kívánják ellátni.
A lakók a mai napig úgy vélik, hogy amikor eladóvá vált a nyolcvanas évek végén és 2000-ben a mellettük levő terület, akkor kellett volna azt az önkormányzatnak megvásárolnia és lakóövezetté átminősítenie. Hetey Tibor, a polgármesteri hivatal főépítési osztályának főtanácsosa viszont arról tájékoztatta lapunkat, hogy annak idején még ötlet szintjén sem merült fel a terület átminősítése, hiszen ez esetben talajvizsgálatra és esetleg drága talajcserére is szükség lett volna.
A telephelyből egyébként a lakóházakhoz közel eső sávot útépítéshez ki akarta sajátítani az önkormányzat. E területre jelenleg is építési tilalom van bejegyezve. Mi lenne – veti fel ennek kapcsán egy asszony a harmadik emeletről, – ha azt a sávot valóban kisajátítaná az önkormányzat, de nem utat építenének rá, hanem parkot létesítenének ott?
Magyar Péter
A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem szavazta meg az agrártámogatásokat csökkentő terveket
