Nem oszlik a homály a CIA-akció körül

Egyre több megválaszolatlan kérdés merül fel Abu Omar milánói imám elrablásával kapcsolatban. A vallási vezetőt 2003 februárjában a CIA titkos ügynökei ejtették foglyul Olaszországban és hurcolták Egyiptomba, ahol kínzásoknak vetették alá.

Süketek párbeszédéhez hasonlítható a CIA-ügynökök ellen hozott bírói ítélet után kialakult helyzet. Míg Silvio Berlusconi kormányfő és az olasz hatóságok határozottan cáfolják, hogy amerikai részről értesítették volna őket az imám ellen tervezett akcióról, addig a Washington Postnak és a New York Timesnak nyilatkozó egykori titkos ügynökök váltig állítják, hogy az olaszok igenis tudtak az emberrablásról. A miniszterelnök és az amerikai nagykövet, Mel Sembler találkozója után sem lett tisztább a kép. A diplomata az olasz szuverenitás teljes tiszteletben tartását bizonygatta, Berlusconi pedig teljes körű vizsgálatot ígért az ügyben.
Tény, hogy az olasz titkosrendőrség, a Digos már jóval az akció előtt figyeltette az imámot, és a CIA-ügynökök által hátrahagyott nyomok – mobiltelefon-hívások, hitelkártya-használat, szállodai bejelentők – alapján sikerült őket azonosítani. Az emberrablás igencsak költségesnek bizonyult, a titkos ügynökök ugyanis csak hotelszámlára 120 ezer eurót költöttek, hónapokig laktak Milánó legdrágább ötcsillagos szállodáiban, a Hiltonban, a Sheratonban és a Savoyai Hercegben. Miközben Abu Omart már egyiptomi börtönben kínozták, addig az akció sikerére a Velencében lévő, elegáns Westin hotelben koccintottak. Sőt, a 13 ügynök közül két párocska elindulásuk előtt még egy romantikus hétvégét is engedélyezett magának a Költők öblében.
Az ügynökök teljesen óvatlanul jártak el a küldetésük folyamán, bátran használták olasz mobiltelefonjaikat, a milánói konzulátus és a római amerikai nagykövetséghez kapcsolódó vonalakat, ami erősíti a feltételezést, hogy a helyi társszervek tudtával cselekedhettek.
A csoport vezetője nem volt más, mint a milánói konzul, Robert „Bob” Seldon Lady, a hondurasi születésű egykori New York-i rendőr, aki, miután belefáradt a nagyvárosi tolvajok üldözésébe, titkos ügynök lett. 2000 óta dolgozott Milánóban, és kihasználva diplomáciai védettségét, elég hasznosnak is bizonyult, Koránba rejtett poloskák segítségével információk tömkelegét továbbította – számol be a Corriere della Sera.
Az imám elrablását egészen Kairóig követte, hogy részt tudjon venni az első kihallgatásokon, olasz mobiltelefonjáról már az egyiptomi fővárosból kezdeményezett hívásokat Abu Omar börtönbe vetése után. Az ügynökök világában azonban alapelv, hogy ne bízz meg senkiben. Bobot is azok a kollégák figyelték meg és gyűjtötték össze az ellene szóló bizonyítékokat, akikkel nem is olyan régen még együtt dolgozott. Így kénytelen volt hátrahagyni az Astiban megvett villáját.
A CIA vezérkara elismeri, hogy 2001. szeptember 11-e után több mint hetven esetben került sor az imámhoz hasonló „különleges átadásra”. A recept is ugyanaz volt, a terroristagyanús személyt származási országába szállítása után a helyi hatóságok vették kezelésbe.
A botrány több forgatókönyv lehetőségét is felveti. A CIA valóban hatáskörét túllépve cselekedett, vagy az olaszok hunytak szemet másfél évig az emberrablás fölött, de a titkosszolgálatok közötti rivalizációt sem lehet kizárni. Az eset sajnálatosan emlékeztet a Giuliana Sgrena újságírónőt Irakban kiszabadító olasz titkos ügynök, Nicola Calipari sorsára, akit amerikai katonák lőttek le, később arra hivatkozva, hogy nem értesítették őket a túszmentő akcióról.