Szent István-terv: összefogás a jövőért

Talán az egész magyar történelem során az első olyan tervezetet tarthatjuk a kezünkben, amelyet nem kormányzat, állam vagy valamely párt rendelt meg – jelentette ki Nemeskürty István író a Professzorok Batthyány Köre által kidolgozott Szent István-terv könyvbemutatóján. A nemzeti összefogás erővonalaiként is leírható, a gazdaság, a társadalom és a kultúra minden területére kiterjedő kötet célja az ország növekedési pályára állítása, a közösségek nemzetformáló erejének újjáélesztése.

2005. 07. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha valaki belelapoz a Szent István-tervbe, azt tapasztalja, hogy a bizonytalanságot sugalló feltételes mód ritkán fordul elő a szövegben. Lovas Rezső, a közös jövőnket határozott kontúrokkal felrajzoló kiadvány egyik szerkesztője a mű egy másik fontos jellemzőjét is kiemelte a bemutatón: a legtöbbször talán a felelősség szó szerepel a könyvben. A Professzorok Batthyány Körének alkotógárdája ugyanis biztos abban, hogy Magyarországot a szó szellemi és materiális értelmében is növekedési pályára lehet állítani. Ugyanakkor azt is vallják, hogy az üres frázispufogtatás, kínosan erőltetett hurráoptimista lózungok helyett felelős, megalapozott tervezetekre van szükség.
A Magyar Szemle Könyvek sorozatában megjelent művet bemutató Nemeskürty István egy fontos momentumra világított rá: talán az egész magyar történelem során az első olyan tervezetet tarthatjuk a kezünkben, amelyet nem kormány, állam vagy párt rendelt meg. Az író szerint már csak ezért is érdemes az ünneplésre, hisz olyan, az ország jövőjét tervező kiadványról van szó, amely nem a hatalom által ránk tukmált direktívákat, hanem valódi alternatívát kínál. A Szent István-terv felemelni akarja a nemzetet, ráébreszteni önnön lehetőségeire és értékeire, mindarra az esélyre, amely megnyílhat számára a XXI. századi Európában, ha jól sáfárkodik tehetségével. Az irodalomtudós a jövő Anonymusai számára krónikában megörökítendőnek tartja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vizi E. Szilveszter is jelen volt a bemutatón.
Való igaz, a 2002 szeptemberében elkezdett Szent István-tervet már elkészülése óta vitatják az értelmiség körében. A nemzeti összefogás erővonalaiként is aposztrofálható szellemi produktum viszont azért íródott, hogy a társadalom széles rétegei megismerhessék. Nem véletlen tehát, hogy Nemeskürty István is az önkormányzatiságot emelte ki mint a tervezet legfőbb tartópillérét. Például a török hódoltság korában is a nemzet megtartója volt az autonóm gondolkodás, a legkisebb falvak is önállóan intézkedtek közügyeikről, ha pap és földesúr nélkül maradtak. Nem vártak az államra, megszervezték életüket, a napi munkát, lelkészt, tanítót fogadtak, s ha kellett, felépítették a falu templomát. A történelmi tradíciók szerinte máig érvényesek, mert a közösség azért autonómia, mert átérzi kollektív voltát, és rendben tartja önmagát.
De „rendben tartja-e” magát az országot és nemzetet a jelenlegi államhatalom? Eddig ugyan nem mutatott érdeklődést a Szent István-terv iránt, ám a benne foglalt konkrét, kivitelezhető javaslatokat bármilyen színű kabinet megszívlelheti. A tudományos kutatások és fejlesztések kiemelt szerepet kapnak a tervezetben csakúgy, mint a kultúra és az oktatás kérdése. Ez azonban nem elfogult értelmiségi részrehajlás, hanem a tudásalapú társadalom és a versenyképesség alapeleme. Egy helyütt azt írják: „a hasznosságnak hódoló közvélekedés szerint az elitkultúra – főleg a művészet – pillanatnyilag luxus, nem bennünket éltető, érdekünket szolgáló tevékenység, tehát várjon a sorára, amíg jut rá pénz.” A nemzetnek viszont rá kell jönnie, hogy a magyar kultúra nem csupán nemzetközi konvertibilitása miatt fontos, hanem azért is, mert a műveletlen, szellemileg igénytelen ember még a gazdasági folyamatokat sem értheti meg.
Hogy a kormányzat megérti-e az üzenetet, az persze a jövő kérdése. A Szent István-terv szerkesztői – Lovas Rezső, Náray-Szabó Gábor, Pálinkás József – mindenesetre akkurátus gonddal ügyeltek arra, hogy a politikum ne terpeszkedjen rá a másfél száz oldalas műre. Az áthallások így bármilyen kézenfekvők, nem a szerzők szándékából, hanem a minket körülvevő politikai közegből erednek. Lovas Rezső megjegyezte: azt feszegették, hogy az ország lényegében gazdátlan, illetve azzá vált az 1945 és 1990 közötti időszakban. Mesterségesen hajtották végre a „gazdátlanítást” kitelepítések, deportálások, megsemmisítések útján. A negatív eredmény: a gazdaszemlélet nem honosodott meg hazánkban, ami pedig maradt belőle, azt tűzzel-vassal irtották. A tudatosan, művi módon tömegtermelt, identitásuktól megfosztott emberek önbecsülésének visszaadása, közösséggé formálása tehát a nemzeti kibontakozás útja. A Szent István-terv egyik fejezetének címe Emberibb életet élni, s ebben szándékosan koherens egységet alkot a művelődés, az egészségünk és az úgynevezett társadalmi tőke ügye. El nem választható diszciplínákról van ugyanis szó, mert a szerzők tág kultúra-fogalomkörrel dolgoznak. Szerintük ebbe a kategóriába éppúgy beletartozik a környezeti kultúra, a társadalmi környezet szokásrendje, mint a sport, a közegészségügy és a turizmus, de ide sorolják még a sajtót s a politikai véleményalkotás formáit is. Kiemelt teret szentelnek a nép javítandó egészségi állapotának: leszögezik, hogy öszszehangolt kormányzati és társadalmi összefogásra van szükség. A tennivalók kereteként az Egészséges nemzetért népegészségügyi programot jelölik meg, amely az egészség megőrzését segítő életmódot, a megelőzés, szűrés, gondozás megszervezését helyezi előtérbe. Ezt a programot egyébként a polgári kormány már 2001-ben elfogadta.
Felhívják a szerzők a figyelmet a nyugati demokráciákkal kapcsolatos, mesterségesen terjesztett tévhitekre is. A silány populáris kultúra Európában nem kap támogatást, a nemzeti értéket jelentő intézmények, vállalkozások költségeit viszont sokszor teljes egészében átvállalja az állam. „Kultúránkat nem azok az alkotások fogják megerősíteni, amelyek másodrangú kópiái divatokat diktáló nyugati szellemi termékeknek” – írják. Mégis optimisták, mert úgy vélik, a nemzet helyzetének konszolidációjával megerősödik népünkben az öntudat, s megnő a vágy a jobb minőségű tudásra, életre.
A világhírű amerikai társadalomtudós, Fukuyama tételein keresztül igazolják, hogy a társadalom fejlettsége nem elsősorban a versenyen, hanem az üzletfelek kölcsönös bizalmán, vagyis a társadalmi tőkén alapszik. Fűzzük hozzá: Fukuyama tézisének előfutára szintén magyar volt, Neumann János. A világhírű matematikus, a számítógép atyja kimutatta: nem mindig a kíméletlen konkurenciaharc az előnyös a piac szereplői számára, hanem sokszor az együttműködés.
A társadalmi tőke legfontosabb összetevői a fukuyamai definíció szerint a szociális gondoskodás és öszszetartozás-tudat, a polgári részvétel a közügyekben civil szervezetek útján, a helyi közösségi azonosságtudat, valamint a kölcsönös bizalom és támogatás. Olyan értékek, amelyek a polgári demokrácia euroatlanti hagyományai alapján követendők lehetnek a XXI. században, s amelyek mentén a Szent István-terv is íródott.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.