A repülésben még a cirkuszt is komolyan kell venni

A hagyományoknak megfelelően Magyarországon kétévente rendeznek nemzetközi repülőnapokat, melyeknek – így az elmúlt hét végén is – az apró hazai vadászrepülő-közösség fellegvára, a kecskeméti repülőtér ad otthont. Az óriási nézősereget vonzó látványosság pompája azonban csak részben fedhette el a hazai légierő súlyos problémáit.

Mi tagadás, nem a szépirodalom kedvelőinek találták ki a repülőnapot – ezt a megállapítást teheti a megfigyelő, amikor M5-ös autópálya és a kecskeméti repülőtér közti útszakaszon, dugóban araszolva eltöltött órácskát követően végre bejut a rendezvényre. A manapság divatos karszalag felpatentozásával belépve árusok tömkelege fogad, akik a gurulóutak mentén az állóhelyekig terjedő füves térségen verték fel sátraikat. Sült kolbász és kürtőskalács illata száll, némi kerozinnal keveredve. Alig múlt el nyolc óra, de az emberben fel sem merülhet a kétség, hogy Magyarországon épp olyan nagy érdeklődés mutatkozik a katonai repülés iránt, mint azokban az országokban, ahol bővebben és koncepciót követve mérik a légierő költségvetését. Bár a repülőprogram még el sem kezdődött, a gyalogos előrehaladás közben már jócskán kerülgetni kell a látogatókat, akik a háromezer-ötszáz forintos elővételi és négyezer forintos helyszíni jegyár ellenére szinte zúdulnak be a kapukon.
A földi bemutatók résztvevőinek java a repülőtér délkeleti felén lévő állóhelyeket foglalja el. Köztük és a 44-es út által súrolt kerítés között már csak az utóbbi időben többször is élesben vizsgázó, rakétákkal felszerelt készültségi MiG–29-esek fedezékei állnak. A munka itt a repülőnapok idején sem szünetel – mondja az egyik pilóta, majd arra utal, hogy ilyenkor a mindennapok távolról sem szívderítő valósága a reptérnek ebbe a közönség elől elzárt szegletébe szorul vissza. Alig néhány száz méterre a látogatók szemügyre vehetik a Magyar Légierő és a Honvédelmi Minisztérium (HM) meghívásának eleget tett külföldi gépeket és személyzetüket. Itt egy belga, amott két amerikai F–16-os, odébb két német Phantom, francia Mirage 2000-esek, brit Tornadók, egy modernizált román MiG–21-es, civil kisgépek. A vendégek nagy része már ismerős lehet a korábbi kecskeméti repülőnapok látogatóinak, a csapatostul jelen lévő, éles szemű repülőgépspotterek is csak a szerb-montenegrói MiG–21-es, a tigriscsíkos lengyel Szu–22-es és a görög légierő sárga Canadair repülőcsónakja láttán beszélnek igazi újdonságról.
A régi, íves gurulóúton északnyugat felé indulva, az irányítótoronytól nem messze a honvédség szárazföldi technikája tekinthető meg. A védelmi felülvizsgálat révén mutatóba meghagyott tüzér és harckocsizó fegyvernemek eszközei láttán eszébe juthat az embernek, hogy egy-egy gyerekek által itt mászókának használt példány a rendszerben tartott összmennyiség több százalékát teszi ki. Arrébb radarok és légvédelmi rakéták várják a kíváncsiskodókat, az egyik hivatásos katona megnövekedett munkaterhelésről beszél, melyet a sorállomány szerinte meggondolatlan megszüntetése váltott ki. Az 54. veszprémi légtérellenőrző ezred sátra előtti vitrinekben az adófizető szemügyre veheti az új háromdimenziós olasz radarok békéscsabai és bánkúti települési helyszíneinek makettjeit. A zengői lokátor terveinek nyoma sincs, a szervezők talán jobbnak látták nem ingerelni a tömeget, amíg a miniszterelnök nem hozza meg a végső döntést az ügyben. Velük srégen szemben, a gurulóút másik oldalán könnyűszerkezetes repülőgép-fedezékek sorakoznak: egyikükben a brit légierő, másikban a svéd és a magyar. A svédek Gripenje mellett kiállított arzenált szemügyre véve kiderül, hogy a magyar gépek nemrégiben meghirdetett fegyverzetbeszerzési programjában az izraeli Elbit cég is pályázhat, Lizard lézerirányítású bombáival. A magyarok egy hidraulikus emelőkre állított MiG–29-est állítanak ki, melynek futóművét a közönség őszinte örömére rendszeres időközönként kinyitják, majd behúzzák. A gép mellett egy olyan hajtómű darabjait is kiállították, amelynek katasztrofális meghibásodása nemrégiben az egyik MiG elvesztését és pilótájának katapultálását okozta Kecskeméten. Azt csak „nem hivatalosan” lehet tudni, hogy a napokban ismét súlyos sérüléseket szenvedett egy gép a szűkös helyi MiG-flottából. Földi rendszerpróba közben a helyi alakulattól független légijármű-javítóban sikerült alaposan összetörni az egyik 29-est, amelyet éppen az őszi norvégiai NATO-gyakorlatra alakítottak át. Innen nem messze, a cseh légierő néhány hónapja átadott Gripenjével osztozik egy fedezéken a magyar Aerotechnika. A cég a Magyar Légierő L–39 Albatroszainak pótalkatrészeit importálja az Aero Vodochodytól. Most a gyakorlógép korszerűsített, következő generációs példányainak lízingjét kínálják a HM-nek, ám erről a védelmi költségvetés megkurtítása miatt alighanem már csak a következő kormány dönthet.
Tíz órakor – Juhász Ferenc védelmi miniszter és két kulcsembere, Gömbös János kabinetfőnök és Hollósi Nándor tanácsadó jelenlétében – kezdetét veszi a repülőprogram, sorra szállnak fel a gépek. Legelőször az árvízi mentésekből ismerős Mi–17-es helikopter dübörög el méltóságteljesen a nézők előtt egy piros-fehér-zöld lobogóval, bár a bemondók a típus mögött álló, szomorú tényeket már nem sorolják fel. Noha felváltásukról a HM-ben nem született döntés, a forgószárnyasokat eddig nagyjavító hazai Dunai Repülőgépgyár Rt. nemrégiben kénytelen volt foglalkoztatottjai számát száz fő alá csökkenteni megrendelés hiányában – a jövőben így lehet, hogy profiljukat alkatrészimportra korlátozzák majd. Ezt követően a légierő minden típusa áthúz, majd leszáll, köztük három An–26-os szállítógép. Negyedik társukat a földön vizslatják tömegek, az ötödik, a felettébb gyanús körülmények között beszerzett 110-es számú, szomorúan, üzemképtelenül, lenejlonozott hajtóművel a légijármű-javító udvarán gubbaszt. Később dinamikus bemutatót repülnek a belga és holland F–16-osok, a francia Mirage, a szerb-montenegrói (a bemondók által következetesen jugoszlávnak nevezett) Super Galeb és Orao típusok, török és olasz kötelékek. Harci kutató-mentést szimulál egy magyar helikopteres kötelék, de különlegesség a légierő legfiatalabb pilótáiból álló Albatrosz-csapat is, melynek egyik gépét „darázsra festették”, sárga-fekete csíkos törzzsel. Természetesen repülnek a magyar „sztárpilóták”, Szabó „Topi” Zoltán és Molnár „Bagira” Gábor is MiG–29-essel, az utóbbi a rakéták megtévesztésére szolgáló, úgynevezett infracsapdákat szór manőverei csúcspontján. A háttérben dolgozó kecskeméti műszakiak megemlítésének elmulasztása persze nagy hiba lenne, mert a repülőnapok programjához sikerült elegendő számú MiG-et és „Albát” üzemképessé varázsolniuk, ami a magyarországi körülményekre tekintettel kisebb csodaként is felfogható – világosítanak fel a pilóták.
Túl a nap derekán a közönség már az előre beharangozott nagy szenzációt várja. A légierő eljövendő típusának, a Gripennek egy kétüléses változata és a Red Bull-csapat Forma–1-es versenyautója méri össze gyorsulását. A szakértők persze, még a gyártó svéd cég képviselői sem hagynak kétséget afelől, hogy mindez nem valódi verseny, hanem látványosság, médiafelhajtás, cirkusz, hiszen biztonsági megfontolásokból eleve korlátozni kell az attrakciót. Kezdetben maga a svéd légierő sem repesett az örömtől, amikor a HM-től erre felkérést kapott, de végül is jobbnak látták teljesíteni a megrendelő kívánságát. Persze azt, hogy a repülésben még a cirkuszt is komolyan kell venni, a pénteki gyakorlónap már bizonyította Szabó Zoltán és médiasztár utasa számára: egy áthúzás közben véletlenül kinyílt MiG-jük fékernyője, ami kisebb sebességeken akár súlyos balesetet is okozhatott volna…