Amerika fontos bázist veszít Közép-Ázsiában

Karsi-Hanabad stratégiai fontosságú amerikai bázis Közép-Ázsiában, s 2001 óta komoly szerepet játszott Afganisztán stabilizálásában és a terrorizmus ellen indított háborúban. Nem utolsósorban jól szolgálta Washington térségben megnövekedett befolyását, az érdekszféra kiterjesztését. Az Üzbegisztán délkeleti részén lévő, az amerikai katonai terminológiában csak K2-nek nevezett repülőtér Észak-Afganisztán közvetlen szomszédságában ideális logisztikai központ, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy télen például innen már csak szárazföldön lehet továbbítani a humanitárius és egyéb szállítmányokat. Így aztán a kirgizisztáni Manasz legfeljebb részben válthatja ki. Figyelemre méltó adottsága az is, hogy a repülőtér technikai paraméterei révén alkalmas a nagy katonai gépek utántöltésére is. Mindezekből kifolyólag nem lehet vitás, hogy a szerződés felmondása, a bázis hat hónapon belüli kiürítésére tett üzbég felszólítás, ha megoldhatatlan feladat elé nem is állítja, de érzékenyen érinti az Egyesült Államokat.
Még akkor is, jegyzik meg elemzők, ha Washington most érthető módon kisebbíteni igyekszik e veszteséget, mondván, Üzbegisztán stratégiai értelemben már Andizsán előtt is egyre inkább teher volt Amerika számára. Ahogy szerkesztőségi cikkében a The Wall Street Journal fogalmaz, hosszú távon csak üdvözölni lehet az üzbég diktátor döntését, hiszen Bush elnök a demokrácia terjesztését szem előtt tartva eltávolodik az olyan egyeduralkodóktól, mint Iszlam Karimov. Mások ezzel szemben megjegyzik, hogy az Egyesült Államoknak nem voltak aggályai az üzbég rendszerrel kapcsolatban 2001-ben, és még az andizsáni vérengzésre is csendesen, visszafogottan reagált. Minden bizonnyal azért, mert Washington térségbeli érdekeit, a bázisát fontosabbnak tartotta a demokrácia sérülésénél, s aligha tetszett neki ebben a lázadásban a jól kivehetően erős iszlám faktor.
Az utóbbi időben azonban érezhetőek voltak bizonyos változások mind Bush, mind pedig Karimov fellépéseiben. Washington mindinkább szorgalmazta a nemzetközi vizsgálatot, keményedett a hangja, s Condoleezza Rice például Lukasenkóhoz hasonlította az üzbég elnököt, aki pedig a „színes forradalmaktól” tartva távolodott Amerikától, s közeledett például Kínához. Kérdés, hogy ezek után Taskent teljes fordulattal próbál-e előre menekülni, s mit lép erre Washington?