Rövid meghívóból értesülhetett az idén a fogyatkozó New York-i magyarság az egyik kiemelkedően fontos intézményének évfordulójáról: „St. Stephen of Hungary Church 100th Anniversary Celebration Sunday, August 21, 2005” – áll az értesítésben. Mint minden régi templom közösségének, így a New York-i Szent Istvánnak is számtalan alkalma lehet az ünneplésre. New York XIX. század végi magyarságának lelkipásztori ellátása az emigránsok hatalmas száma miatt nem kis feladatot jelentett, amelyet a formálódó közösség tagjai a helyi érsek közreműködésével és az óhaza segítségével igyekeztek megoldani. A Szent István Római és Görög Katolikus Templom és Betegsegélyező Egylet 1901. május 6-án alakult meg, s az alapítók hamarosan Corrigan érsekhez fordultak, hogy járjon közbe egy magyar pap kiküldéséért. Corrigan a kivándoroltak óhazájából, Samassa József egri érsektől kért papot az egyházközség felállításához. December 5-én már meg is érkezett egy fiatal jászberényi lelkipásztor, Perényi László, aki hatalmas lelkesedéssel látott hozzá a szervezés nagy körültekintést igénylő munkájához. Az alakuló közösség első, ideiglenes templomát a Szent Szaniszló lengyel templom alagsorában alakították ki, s itt tartották az első istentiszteleteket. Az egyházközség formálisan 1902 januárjában alakult meg, s öt hónappal később – eleget téve a baltimore-i egyházmegyei zsinat rendelkezésének – már egyházközségi tanácsot is választottak.
A Szent Szaniszló-templom alagsora persze nem jelentett hosszú távú megoldást, és Perényi László atya hamarosan gyűjtést kezdeményezett egy méltó körülményeket biztosító templom felépítésére. Az adakozás a New Yorkot csak ideiglenes lakóhelyül választó továbbvándorlók magas száma, valamint az emigránsok rossz szociális helyzete miatt eleinte csekély eredményt hozott, és kétségesnek látszott, sikerül-e valaha önálló templomhoz jutnia a kinti magyarságnak. Amikor Apponyi Albert gróf, látva az egyházközség problémáit, segítséget ígért Magyarországról, az öntudatos amerikai magyarok, tiltakozásul a magyar belpolitikai fejlemények miatt, elutasították a „könyöradományt”.
A templomépítés ügye már-már csaknem végleg zátonyra futott, amikor Gerster Árpád, Samassa József egri érsek és Apponyi Albert jelentősebb anyagi támogatásával sikerült megvásárolni a 420 East 14. utcában lévő presbiteriánus templomot, amelyet gyors átalakítás után 1905. szeptember 3-án áldott meg John Farley érsek képviselője, Msgr. John Edward. Ez lett New York első magyar Szent István-temploma.
A közösség fejlődésének új lendületet adott, hogy saját templomukban tarthatták istentiszteleteiket, és a plébániaközösségen belül egymás után jöttek létre a nemzeti összetartozást is erősítő hitbuzgalmi társulatok. A társas élet szerveződésében komoly szerepe volt, hogy a presbiteriánus templom átalakításakor nemcsak liturgikus tér létrehozására gondoltak, hanem az emeleti részen egy tágas termet is építettek, amely alkalmas volt kulturális és hagyományőrző rendezvények megtartására.
Az egyházközség gyarapodása – főként az első világháborút követő újabb kivándorlási hullám miatt – azonban a mintegy háromszáz fő befogadására alkalmas 14. utcai Szent István-templom hamarosan szűkösnek bizonyult. 1922 szeptemberében magyar ferences atyák érkeztek missziót tartani New Yorkba, és ennek sikerességét látva Patrick Hayes érsek P. Peéri Bonaventura szegedi házfőnököt kérte fel a plébánia további vezetésére. Mivel Peéri Bonaventura hazai felettese, Tamás Alajos tartományfőnök hozzájárult e feladat ellátásához, sőt még segítőtársakat is adott a provinciából Szabó Brúnó, Unyi Bernardin, Jászai Benvenut és Kalmár Özséb személyében, nem volt akadálya, hogy az egyházközség, immár ferences vezetéssel, teljesen megújuljon.
1923. május 20-án született meg a határozat az új templom építésére. Peéri Bonaventura négy házhelyet vásárolt meg a 82. utcában. E jelentős területre azért volt szükség, mert identitása megőrzéséhez nemcsak az új Szent István-templomot készültek felépíteni, hanem a magyar iskolát, valamint az iskolát ellátó nővérek számára zárdát is. Négyszázhat alapító önzetlen támogatásából tudott mindez viszonylag rövid időn belül megvalósulni.
1927. augusztus 20-án szimbolikusan megkezdődött az építkezés. A plébános megtette az első kapavágásokat a terület feltöréséhez, és példáját, a történelmi pillanatot átérezve, az ünneplők közül sokan követték. Az alapkőletételre november 13-án került sor, s a körültekintő tervekkel és nagy anyagi áldozathozatallal, Szendy Emil építészmérnök elgondolásai alapján létrehozott magyar központ templomát – a New York Times becslése szerint tízezer fős tömeg jelenlétében – 1928. december 2-án szentelte fel Hayes bíboros.
A hatemeletes épület alagsorában tágas, öt-hatszáz fő befogadására alkalmas közösségi terem kapott helyet, az emeleten pedig az iskola. A szomszédos telken némi késéssel épült fel a magyar iskolában tanító Isteni Szeretet Leányainak apácazárdája.
Talán mi sem természetesebb, mint hogy egy emigráns magyar közösség plébániájának védőszentjévé Szent Istvánt választották, akinek alakja egyszerre jeleníti meg a vallási és a nemzeti összetartozást. Az államalapító király tisztelete ma is segíthet, és az elmúlt száz esztendő alatt sokszor segíthetett feldolgozni a kezdeti számkivetettség élményét; az országból politikai vagy gazdasági okokból, egyszerű kalandvágyból eltávozottak bonyolult és ambivalens kapcsolatát a nemzettel, az óhazával és a mindenkori magyarországi kormányzatokkal.
origo.hu
Nem a toka a szégyen, hanem a hazudozás
