Homokterenye középkori temploma

Rejtőzködő Magyarország

Folytatjuk márciusban félbehagyott barangolásunkat a változatos nógrádi tájakon. A Mátra északi lankáin járunk, a Zagyva forrásvidékén, elszegényedő egykori bányásztelepüléseken. A Mátranovákkal és Nádújfaluval Mátraterenye néven 1984-ben egyesített Homokterenye falurész régi neve Atyaháza (vagy Atyásháza) volt. Legrégebbi említése 1296-ban történik, a helynévből templom megléte is sejthető. Az újabb helynév 1404-ben bukkan fel egy okiratban, amikor Zsigmond király (1387–1437) Homokterennei Miklós fia Miklósnak és Jánosnak birtokrészeket adományoz a faluvégen. 1418-ban már az egész település e néven szerepel. A község eredetileg, majd az újkorban Nógrád vármegye része volt, ám a XV. században Heveshez tartozott. 1548-ban Nagy Balázs és Horváth András a földesura; 1552-ben az Eger ellen vonuló hadak elfoglalják. Homokterenye 1555-től 1558-ig a hatvani szandzsák területén fekszik öt adóköteles házzal, a hódoltság után, 1715-ben tíz magyar háztartást írnak össze benne.
A hosszú utcás település északi oldalán, a temetődombon található a török kor előtti falu temploma. Eredetileg kőfallal kerített, torony nélküli, tágas, egyhajós épület, amely leginkább a gótika korának jegyeit viseli magán. Elődje valamikor a XIII. században készült Szent Márton püspök tiszteletére. Az északi oldalhoz csatlakozó falak egy 1966-ban feltárt román kori sírkápolna maradványai, a közelében egy osszárium (csontház) alapjai is láthatók. A nyugati homlokfal sarkait egyenes támpillérek erősítik, tengelyében reneszánsz formájú, kőkeretes ajtó nyílik. A tető ormán ülő deszka huszártorony már XVIII. századi ácsmunka.
Keletelt szentélyének északi sarkánál, az egyenes zárófal mellett egy félköríves apszis tanúfala került napvilágra. A templomhajó déli oldalának közepén lévő csúcsíves kapuzat érdekessége a homokkő bélletén látható számtalan vágás és bekarcolás. Az öreg temető szent földjén álló épületből zarándokok templomport kapartak éles késükkel, bízva annak gyógyító erejében. A kaputól jobbra-balra keskeny, magas gótikus ablakok, a templombelső egyetlen késő középkori részlete a szentély déli falába mélyedő, alacsony padkás, lapos boltozatos kettős papi ülőfülke. Az 1500-as évek elején készülhetett, amikor a hajót egyenes, festett deszkamennyezettel fedték be. (Ezt 1920-ban lebontották, egy szemtanú szerint az 1512-es évszám és latin nyelvű szövegek voltak rajta.)
Az 1832. évi egyház-látogatási jegyzőkönyvben szereplő Szent Márton-freskónak nincs nyoma, a főoltár fölötti olajfestmény – Szent Márton megfelezi köpenyét a koldussal – felirata: „1871, Kovács Ferenc”. A magasan fekvő, régi cinteremből szép kilátás nyílik a Mátra erdős nyúlványaira és a völgyben a Zagyva és a Bárna-patak összefolyásánál felduzzasztott tavacskára.