Hazánkban egyre több hagyományos erőmű áll át szén- és olajtüzelésről a biomassza alkalmazására. Elvben ezt azért teszik, mert a romló levegőminőség és a nemzetközi környezetvédelmi összefogás, valamint az egyezmények, illetve a jogszabályi háttér megköveteli a környezetbarát beruházásokat. A gyakorlatban viszont az motiválja a tulajdonosokat, hogy az így előállított zöldáramot – jogszabályi kötelezés alapján – drágábban és kötelező jelleggel veszi át a Magyar Villamos Művek Rt. A főprobléma, hogy a ma működő biomassza-erőműveket kizárólag fával táplálják, noha évek óta hallani az energiafüvekről. Nyugat-Európában éppen azért döntöttek a zöldáram támogatásáról, hogy azzal a túltermelési válsággal küszködő mezőgazdaságot is segítsék. A hazai fatüzelés tehát egyfajta vadhajtásnak tekinthető. A környezetvédelmi szakemberek egy része ugyanakkor óv az energiafüvektől, és inkább a mezőgazdasági hulladékok elégetését javasolja.
Hudák Katalin, a Miskolci Ökológiai Intézet a fenntartható fejlődésért felelős munkatársa úgy véli, az energiafüvek elterjedését gátolja, hogy az egyetlen nemesített hazai tarackbúzafajta termesztése még csak kísérleti stádiumban van. Bár a „Szarvas–1” névre hallgató pázsitfű termesztését az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) engedélyezte, még mindig kutatják, milyen lehetőségeket és kockázatokat rejt magában a fűféle. Az említett új fajta ugyanis egy hazai őshonos és védett, illetve egy közép-ázsiai fűféle keresztezéséből ered. – A Szarvas–1 a szántóföldi termesztésből kiszabadulva így genetikailag fertőzheti a védett hazai állományt, ezáltal az is hibriddé válik – világított rá. Elismerte ugyanakkor, ha a fajtát még maghozás előtt kaszálják, csak kismértékben fenyegeti a vadon élő növényzetet.
Hudák Katalin elmondta, a szarvasi fajta fűtőértéke vetekszik az akácéval. Jelenleg a pécsi és a Szent István Egyetem gödöllői kara vezetésével folytatnak kutatásokat a papíripari és energetikai hasznosítás lehetőségéről. Az első aratás tavaly történt Borsod és Baranya megyében. Külföldön is teszteltek különböző fajokat: kölesfélét, pántlikafüvet és olasz nádat. Az erőművekben azonban még sehol sem alkalmazzák, ahhoz speciális kazánra lenne szükség.
A szakértő hozzáfűzte, az égetők a természetvédők által ellenségnek kikiáltott gyalogakácot, magas aranyvesszőt és más agresszíven, gyorsan terjeszkedő, nem őshonos növényt is átvehetnék. Mivel a védett területeken ádáz küzdelem folyik ezek ellen és kaszálással igyekeznek visszaszorítani részarányukat a helyi flórában, talán elpusztításuk és feldolgozásuk hasznosabb lenne, mint az energiafű termesztése – mondta. – A megoldást tehát nem a természetre ismeretlen hatású új fajták jelenthetnék, hanem a meglévő fajok, amikkel kapcsolatban már hosszú távú ismeretekkel rendelkezünk – foglalta össze.
Hazánkban ma a mezőgazdaságban keletkezett mellékterméknek csak mintegy három százalékát tüzelik el, hatvanhárom százalékuk pedig a földeken marad. A gabonaszalma, kukoricacsutka és -szár, szőlővenyige, fanyesedék, fatelepi hulladék mind felhasználható lenne, és még kísérletezni sem kellene új fajtákkal. Kísérletek igazolták, hogy míg a faőrlemény fűtőértéke 15 megajoule kilogrammonként, a bálás szalmáé majdnem 14, azaz közel hasonló érték. – Így tehát megkérdőjelezhető, kellenek-e nekünk újabb csodák, amikor van elég égethető szerves anyag a földeken – vonta le a tanulságot az ökológiai intézet munkatársa.
Az energiafű termesztésére mindemellett igénybe vehetők a földalapú támogatások, valamint az Agrár Vidékfejlesztési Operatív Programból (AVOP) az ültetvény telepítésére negyvenöt százalék vissza nem térítendő támogatás is kapható.
Rossz úton jár az energiaszektor. Kazai Zsolt, az energiaklub munkatársa szerint Magyarországon rossz irányba indultak el a fejlesztések, ugyanis sorra olyan nagy erőművek léptek a rendszerbe, amelyek azelőtt kizárólag széntüzelésűek voltak. A kapacitáskihasználás érdekében nagy mennyiségben vásárolták fel a fát, ami az erdőgazdaságokban komoly kereskedelmi problémához vezetett. A javarészt külföldi tőke irányította üzemek magasabb árat fizetnek a fáért, mint más fahasználat után. Így fordulhat elő, hogy nemcsak az energiaültetvények nyárfáit, hanem a lassú növekedésű tölgyeket is letermelik a hegyekből, amelyek amúgy 120 éves vágásérettségben vágva kiváló bútor- és épületfát adnának. A szakértő szerint az ilyen nagy erőművek hátránya, hogy erdészeti alapanyagot dolgoznak fel, nagy az alapanyagigényük, tehát még importra is szorulnak. Kazincbarcikán például szlovák fát is égetnek, de lapunk értesülése szerint ukrán és román szállítmányok is érkeznek. Azzal tehát, hogy messziről szállítják a faanyagot, megkérdőjeleződik az eljárás környezetbarát volta, hiszen a közúti és vasúti szállítás levegőminőség-romboló, illetve energiaigényes.
