Kereszteződésben

Amikor megemlékezünk az első világháború utáni békediktátum évfordulójáról, nemcsak a jogtalanságokkal vetünk számot, hanem azzal is, hogy hol tart ma a határon túli magyarság ügye: milyen mértékű az elvándorlás és az asszimiláció, s mit sikerült ez idáig elérni a kisebbségi jogok terén. Mára világossá vált, hogy az elszakított magyar közösségek életben tartásának egyetlen lehetséges módja: a területi autonómia. Európában a területi autonómiának számos változata működik.

Olaszország legkisebb tartománya, az alig 120 ezer lakosú Aosta-völgy 1948 óta területi autonómiával rendelkezik. A festői szépségű, hegyekkel övezett vidéket észak felől Svájc egyik francia nyelvű kantonja, Valais, nyugaton pedig a francia Alpok – a Mont Blanc, a Monte Rosa és a Gran Paradiso csúcsai – határolják. 1945-ben a régió még kifejezetten szegény volt, alacsony növekedési rátával és jelentős elvándorlással, míg ma Olaszország egyik leggazdagabb tartománya. Mivel az itt élők többnyire a francia nyelv helyi dialektusát beszélik, az Aosta-völgy autonómiastatútumának egyik sarkalatos pontja a francia nyelv hivatalos rangra emelése volt.
– Az Aosta-völgy nyelvi, földrajzi és gazdasági adottságainak köszönhetően 1948-ban kapott autonómiát – mondja Carlo Perrin tartományi elnök. – Tartományunk legjellegzetesebb ismertetőjegye a nyelvi sokszínűség, pontosabban a francia nyelv használatának sok évszázados hagyománya. A XIX. században az olasz egység megteremtésével nagyfokú olaszosítás kezdődött, ami később – a fasizmus előretörésekor – olaszok tömeges betelepítésével folytatódott. A helyzet a második világháborút követően rendeződött, s tulajdonképpen a kulturális identitás és a politikai igények összekapcsolódása vezetett ahhoz, hogy az Aosta-völgy autonómiát kapott az Olasz Köztársaságtól. Az autonómiastatútum, amely 1948. február 26-án lépett életbe az olasz alkotmány 4. pontja alapján, két alapelven nyugszik: a helyi önkormányzatiság támogatásán, illetve a nyelvi kisebbségek védelmén.
A helyi önkormányzatiság azonban – szemben a nálunk ismert formájával – nemcsak illuzórikus eszme, hanem a gyakorlatban is megvalósuló, tényleges önrendelkezést jelent. A tartomány végrehajtó szerve a tartományi kormány, amely bizonyos területeken – ilyen a mező- és erdőgazdaság, a szállodaipar, a turizmus, a tájvédelem – önálló törvényhozó kompetenciával rendelkezik. Az elnököt a 35 tagú tartományi tanács tagjai választják meg, ők maguk pedig általános választások útján juthatnak képviselői helyhez.
– A helyi törvények alkotása mellett a statútum felhatalmazza a tartományt, hogy az állami törvényeknek megfelelő rendeleteket bocsásson ki a regionális és a kommunális pénzügyek, az óvodai, általános és középiskolai oktatás, illetve az egészségügy terén. 2001-ben, az utolsó alkotmányreformot követően – az állam és a régiók közötti hatalommegosztás fokozásával – a többi olasz tartományhoz hasonlóan az Aosta-völgy törvényhozói hatalma is megnőtt – teszi hozzá a tartományi elnök.
Az autonómiastatútum másik meghatározó eleme a francia nyelv egyenjogúsítása volt, amelyhez alapot a régióban uralkodó teljes kétnyelvűség szolgáltatott, s amelynek értelmében a tartományban a francia nyelv az olasszal az élet minden területén azonos jogokkal rendelkezik. A statútummal törvényerőre emelkedett a nyelvválasztás joga, ami azt jelenti, hogy Aosta-völgy minden lakója maga dönti el, hogy mikor melyik nyelvet használja.
– Nálunk – szemben Dél-Tirollal – nincsenek egymástól nyelvileg különböző közösségek, hanem csak egyetlen közösség van, amely kétnyelvű – jegyzi meg Carlo Perrin tartományi elnök, aki szerint fontos hangsúlyozni, hogy az Aosta-völgy természetes adottságainál fogva többnyelvű régió. A tartományban az autonómia lehetővé teszi a francia nyelv használatát a politikai kapcsolatokban, a közigazgatási és az igazságügyi szervek előtt, illetve a törvények közzétételekor. De szerephez jut emellett az oktatásban is, hiszen az iskolai órák jó része francia nyelven folyik.
– Az autonómiastatútum kimondja, hogy a tartományi szervekhez tartozó minden fokú és minden típusú iskolában ugyanolyan óraszám illeti meg a francia nyelvet, mint az olaszt. Így a tantárgyak egy részét – a régió társadalmi-kulturális specifikusságához alkalmazkodó tananyag szerint – franciául tanítják – mondja a tartományi elnök. A régióban az olasz mellett elsősorban a franciát, illetve annak egyik dialektusát, a franco-provençalt beszélik, ám emellett van egy német nyelvű kisebbség is, a Lys-völgyi walser, akik számára a német nyelvű oktatás az alkotmány által biztosított jog.
Az Aosta-völgyé Európa egyik legkevésbé ismert területi autonómiája. Ám ha valaki azt hinné, hogy e hegyekkel körbezárt aprócska tartomány lakói akár a legkisebb mértékben is el vannak szigetelve a külvilágtól, Carlo Perrin szavai éppen az ellenkezőjéről fogják meggyőzni.
– Az Aosta-völgy egyáltalán nem zárkózik magába, éppen ellenkezőleg: keresztút, amely nyitva áll Európa és a nemzetközi együttműködés felé, s amely a kultúrán, a kommunikáción és a mindennapos ügyeken keresztül folyamatos kapcsolatban van a szomszédos régiók lakóival. Az itt élők a kétnyelvűségben kedvező lehetőséget és kulturális gazdagodást látnak. Ennek az apró kétnyelvű közösségnek az Alpok szívében természetes adottságai vannak a csereforgalomra. Az Aosta-völgy erős történelmi és kulturális identitással rendelkezik, gazdag tapasztalatai vannak a kétnyelvűségről, s a demokratikus együttélés üzenetét hordozza magában: támogatni szeretné az emberek közti kommunikációt és megértést, és ily módon erősíteni a szolidaritás és a béke értékeit.