Kormánykampány pinceszinten

Ha egy kormányzat, maga után az adósságnövekedés, a gazdasági válság sűrű füstjét hagyva hátra, önmaga szárnyalásáról beszél, ugyanakkor már a közüzemi költség kifizetésére is alig képes lakosságnak azt hirdeti, hogy – jóvoltából – mennyire jól él, akkor választási kampánya sem lehet felülemelkedett. Amikor fellengzős szavakkal, telefonos és sms-kampányában magát ajánlja, állítsunk eléje tükröt.
A magunk mögött hagyott sikertelen és eredménytelen három esztendő azt valószínűsíti, hogy a siker érdekében a szocialisták a következő tíz hónap során igen kemény eszközökhöz nyúlnak. Nem lesznek válogatósak. A párt tiszteletre méltó önkritikáját jelzi, amikor saját tagjaitól mit sem remél, s kampányának vezetésére újra egy idegen ország állampolgárát hívja segítségül. Ilyen helyzetben mi marad hátra? Az MSZP javára, az ellenzék terhére az alantas indulatok felkeltése, az ellenfél ellenszenvessé, gyűlöletessé tétele.
Megismétlődni látszik a választási harc korábbi stratégiája. Előre meghatározott módon, időben, formában, sorrenddel, arra alkalmas személyek felhasználásával megkezdődik a rágalomhadjárat az ellenzéki párt és vezetői ellen. Mindenekelőtt a baloldali kormánysajtó segítségével, amelynek kiszolgálói tudják a legjobban, hogy a forgatókönyvek mikor, miért, milyen sorrendben valósulhatnak meg (lásd: Folytatódik a gyanúkampány a volt miniszterelnök ellen, Magyar Nemzet, augusztus 3.).
Az ellenzék védekezik? Lám, a dologban van valami! Az ellenzék mindenre válaszol? Helyes, ha az idejét ezzel tölti. Addig sem mutathat kormányzóképes alternatívát. A rágalmak valótlannak bizonyulnak? Ez már nem számít, mert mire kiderül a valóság, már egy újabb rágalom foglalkoztatja a közvéleményt. S míg a vádaskodás napról napra, hétről hétre, hosszabb ideig uralja érvényesülési területét, a leleplezés nem több, mint egyszeri, alig említett pillanatfelvétel.
Az első számú célpont, mint mindig, most is Orbán Viktor, az ellenzék vezetője (korábban kormányfő), akinek például az az egyik legnagyobb bűne, hogy állítólag tanácsot adott a feleségének. Ez nagy dolog? Kis dolog? Igaz, nem igaz? Nem lényeges. Csak az, hogy hosszú ideig napirenden legyen. Egy a cél: nyomás alatt tartani. Ha semmiség az egész, nem számít. Ma már a ferde, torz tükrök Kende Péteri előállítói mesterfogásokkal rendelkeznek. A rágalomhadjárat cselekménysorozatai elöntik a nyilvánosságot, a társadalmat, rontják a közhangulatot, ferde színben állítják be a világot, s furcsa képet adnak rólunk a nagyvilágban is. Kérdem én: nem sérti ez a jogrendet? Természetesnek tartja ezt minden bűnüldöző hatóság? Nem tekinti érdeksérelemnek, hogy ennek „győzelme” érdemtelenné teszi az ezután parlamentbe került képviselőket is? Azokat is, akik tisztességesek, ártatlanok? A törvény, a Btk. a legutolsó módosításával nem éppen a választási eredmények bűnös eltorzítását kívánja megakadályozni? Bűnüldözők! Azoknak is felelniük kell, akik nem vonnak felelősségre!
Vegyük végre kezünkbe a Btk.-t. S azt követően döntsük el, hogy a futószalagon egymást követő mocskolódások (például az antiszemita kártya újbóli kijátszása, noha Juhász Ferenc MSZP-s politikus és Juszt László újságíró jogerősen pert vesztett ez ügyben a Fidesz elnökével szemben) nem vonnak-e maguk után hivatalból üldözendő büntetőjogi felelősségre vonást. A Btk. 211. § e) pontja értelmében a választás rendje elleni bűncselekmény bűntett, hivatalból üldözendő. Az követi el, aki a választásra jogosultakat megtévesztéssel befolyásolni törekszik. Egyetlen személynek a vétség kategóriájába eső rágalmazó cselekménye is bűntettként jön számba, ha (főleg valótlan tartalmával) a választópolgárok megtévesztésére, a választás eredményének a befolyásolására irányul. De nem maradhat következmények nélkül az sem, ha az érdekelt az említett célból egymást követő ilyen jellegű rágalmazásokat szervez meg. A büntetőhatóságoknak, az ügyészségnek következtetnie kell a cél azonosságából, a cselekmények időzítéséből, összehangoltságából, látnia kell a cselekményekben megmutatkozó egységet, folyamatosságot. Szem előtt kell tartania a büntetőjognak a felbujtásra, a tettességre, a társtettességre, a bűnsegédre, a bűnpártolóra, a visszaesésre stb. vonatkozó szabályait. Egy politikai szervezet ugyan nem követhet el bűncselekményt, de felelősségre vonható az, aki a párt utasítására cselekedett. Nem hagyhatók figyelmen kívül a polgári törvénykönyvnek azok a szabályai sem, amelyek a személyiségi jog sérelmére vonatkoznak.
Téved, aki azt hiszi, hogy az egy-egy választással kapcsolatos bűncselekmény csak a konkrét, soron következő választás eredményét befolyásolhatja. Azok a minősíthetetlen, ismétlődő durva támadások, amelyek például Orbán Viktort érik, más, arra érdemes személyt is visszatarthatnak attól, hogy bármely párt tagjaként jelöltként induljon egy következő választáson. De ezek a büntető törvénykönyvbe is ütköző és nemegyszer minősíthetetlenül erkölcstelen cselekmények arra is alkalmasak, hogy a választópolgárok egy részét is visszatartsák a választásokon való részvételtől. Nem is szólva arról a képről, amelyet ez az egész intézményrendszert lejárató kampány határokon kívül is megmutat a nagyvilágnak.
Dr. Bernáth Zoltán
nyugalmazott bíró, jogtörténész
Budapest

„Újra MSZP!” Figyelemmel olvastam Seszták Ágnes cikkét a minap lapjukban (Babrálunk, babrálgatunk, Magyar Nemzet, július 26.), akit egyébként a Hír TV vitaműsoraiban is figyelemmel követek. Én nyugdíjas ember vagyok (jó pár éve már), és kevés dolgon csodálkozom már. De azért utánanéztem az önök által hivatkozott szerkesztőségi Népszabadság-írásnak, és benne a Magyar Nemzetet érő „évek óta tartó kampányolás”-vádnak. Ami tényleg megmosolyogtató. Szerintük az ellenzéki lap kampányol, míg a kormány lapja nem ezt teszi. Talán a tikkasztó hőség miatt már elfeledték a konkurens napilapnál, hogy kiktől, milyen hirdetéseket közölnek ők folyamatosan, megállás nélkül. Például tavaly nyáron, az európai parlamenti választások előtt pár héttel. Szívesen segítek. Ez volt a lap tetejére felírva: politikai hirdetés. Szöveg: „Állítsuk le együtt a Fidesz hazugsággyárát!” Az utóbbi három szó nagy betűkkel kiemelve. Alatta, szalagcímszerűen végigfuttatva, fideszes politikusok névsora. (Ők nyilván a bűnösök, a sötétben bujkáló ellenforradalmárok, akik titokban összeesküdtek a kormány sikerei ellen.) Aláírás: „Újra MSZP, mert mások csak beszélnek!” Az ismétlődő hirdetés tipográfiája alattomos, indirekt képi világa: fekete háttérben, töredezett szélű betűtípussal szedve az ominózus szövegrész. Nos, többször is láttam ezt a hirdetést.
Ezután következett a Fidesz fölényes EP-győzelme.
Most szintén MSZP-s kormányhirdetések mennek. Egyszerre több napilap is vevő erre, persze a Népszabadság is. A száz lépéses grandiózus blöffsorozat sajtópíárja után épphogy fölocsúdtunk, már jött a Kóka miniszter fémjelezte „Magyarország kirobbanó siker” egész oldalas hirdetése, utána máig tartó, komolytalan és hiábavaló sms-kampányba fogott – súlyos adófizetői pénzekből – a Gyurcsány-kormány. Sőt, közben a nyugdíjas-társadalmat is hergelték. „Orbán beszél, a nyugdíjas számol”, mondta a szocialista nyugdíjastagozat, igen-igen, a Teller-levelet hamisító újságban is. A hirdetés, szándéka szerint, jól rápirított a nyugdíjasokat kormányzása alatt sanyargató Orbánra, és persze igazságot szolgáltatott. De ez sem volt elég: ezután újabb MSZP-s hirdetések jelentek meg a baloldali sajtóban, amelyekben újra csak Orbán volt a célpont. Vagyis mit látunk? Kampányt kampány hátán.
Szóval előkerült a gyűlöletet szító szocialista recept: az ellenfelet, válogatottabbnál válogatottabb módszerekkel idő előtt le kell írni. A kormány a hirdetéseiben magáról ellenben szuperlatívuszokban beszél. (A rációt elnyomja az indulat, az elvakultság, csak hogy mindenáron az MSZP győzzön.)
Ezek után mindenki láthatja, melyik újság kampányol kinek, már évek óta.
Erdélyi Gábor
Budapest