Közép-európai idő szerint ma délelőtt 10 óra 46 perckor kell leszállnia a Discoverynek a floridai Kennedy Űrközpontban. Az űrrepülőgép szombaton levált a Nemzetközi Űrállomásról (ISS), ám mielőtt búcsút intett volna a bázisnak, 130 méter távolságban még körberepülte, és felvételeket készített róla – adta hírül a CNN. A NASA vezetői a múlt csütörtökön adtak engedélyt arra, hogy a Discovery szombaton elhagyhassa az ISS-t és visszatérjen a Földre. Az eredeti tervek szerint augusztus 7-én kellett volna megérkeznie, de a küldetés időtartamát egy nappal megtoldotta az amerikai űrkutatási ügynökség, hogy az ISS kéttagú legénységének élelmet, vizet és tudományos felszereléseket szállító gép hét asztronautája több segítséget nyújthasson vendéglátóinak. Az űrhajósok az ISS-re szállított új műszerek felszerelése mellett saját járművük javítására is rákényszerültek. Űrsétán kellett eltávolítaniuk azokat a tömítéseket, amelyek az űrrepülőgép hővédő csempéi között felpúposodtak a július 26-i start után. Ezek a NASA szerint veszélyt jelentettek, mert nemkívánatos turbulenciát és a jármű túlhevülését okozhatták volna, amikor a visszatérő űrrepülő belép az atmoszférába.
A Discovery felbocsátásakor több mint ötven centiméter hoszszan felszakadt a szénszálas hővédő burkolat is a pilótafülke alatt, ennek javítását azonban a szakemberek – a szélcsatornákban elvégzett modellkísérletek alapján – nem tartották szükségesnek. Wayne Hale, a program helyettes vezetője szerint valamennyi tesztvizsgálat ugyanarra az eredményre vezetett: annak valószínűsége, hogy a felhasadt szigetelés leválik, és nekiütközik a jármű legsérülékenyebb részeinek, elenyészően kicsi. Bár a szakemberek döntése egyhangú volt, Hale elismerte, hogy a tesztvizsgálatok elvégzése előtt felerősödött az aggodalom: megismétlődhet az, ami 2003 februárjában a hazatérőben lévő Columbiával történt. A gép a hővédő pajzs sérülése miatt hét űrhajóssal a fedélzetén elégett.
A sűrű légkörbe való belépéskor a gép szerkezeti elemei, főleg a belépőélek erősen felmelegszenek. Gondoskodni a megfelelő hővédelemről már akkor sem volt könnyű feladat, amikor még csak egyszer felhasználható űrhajókat lőttek fel, az amerikai űrsiklóknak azonban jóval többet kell kibírniuk, mert menetrendszerűen visszatérnek a kozmoszba. Ráadásul ballisztikus pályájuk miatt sokkal nagyobb hőségnek vannak kitéve, mint elődeik. A leginkább igénybe vett alkatrészeket ezért szilícium-karbid- réteggel bevont, szénszálas anyagból készítik, amelyek a fellépő legnagyobb felmelegedést – körülbelül 1500 Celsius-fokot – is elviselik. Ezek a hővédő csempék feketék, a csak 650-700 foknak kitett elemek színe pedig fehér. A 370 foknál alacsonyabb hőmérsékletnek kitett elemeket néhány milliméter vastagságú hőálló műanyaggal fedik be, illetve védőbevonat nélküli hőálló anyagokból készítik el.
A leszállás fázisai
L. i. (leszállási idő) –1 óra: A fékezőmanőverek megkezdése, a magasság körülbelül 280 kilométer.
L. i. –0.25: Beáll a rádiócsend. A siklás kezdeti szakaszán (60 km felett) az oldal- és magassági kormányzást kis rakétákkal végzik. Az aerodinamikai kormányzás 30–40 kilométeres magasságban lesz hatásos.
L. i. –0.20: A legnagyobb hőmérséklet ekkor lép fel, a magasság 70 kilométer.
L. i. –0.12: A rádiócsend vége, a magasság 55 kilométer. A fokozatos süllyedés után, 10 kilométeres magasságban az űrrepülőgép 20–22 fokos szögben egyenletesen siklik tovább.
L. i. –0.00:32: A leszállópályától 3 kilométeres távolságban, 500 méter magasan hajtják végre az előzetes kilebegtetést.
L. i. –0.00:22: 100–150 méteres magasságban kiengedik a futóműveket.
L. i. –0.00:14: A végleges kilebegtetés a leszállópálya fölött.
L. i. –0.00:00: Az űrrepülőgép óránként 340 km-es sebességgel, a hátsó futókkal éri el a földet, majd az orrfutó talajt érésével folytatja a gurulást a 4,6 kilométer hosszú és 91 méter széles betonpályán. Kinyílik a fékernyő, amelyik segíti a megállást. A leszálláskor a pilóták szerepe megegyezik a korszerű szuperszonikus gépek vezetőiével, úgy landolnak, mint a leállított sugárhajtóműves vadászrepülőgépekkel. (Sky)
