Merre menjen Európa?

Felbomlani látszik az európai integráció eddigi történetét alapvetően meghatározó, ésszerű kompromisszumokra épülő politikai kultúra. Ennek a kultúrának a meggyengülése az integráció elerőtlenedését, az elvek és értékek háttérbe szorulását és a politikai uniótól való eltávolodást eredményezheti. A három év alatt, közös erőfeszítéssel létrehozott európai alkotmány ratifikációja körüli súlyos gondok és az Európai Tanács június 17–18-i, az unió költségvetéséről szóló ülésének kudarca válsághelyzetet teremtett a közösségben. Csekély vigasz, hogy az Európai Tanács a pénzügyi perspektíváról folytatott tárgyalások előtt egy nappal döntött az alkotmányszerződés ratifikációjának meghosszabbításáról – írja értékelésében a Budapest Analyses elemzőközpont.

Munkatársunktól
2005. 08. 09. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A pénzügyi perspektíva elfogadása azért lett volna jelentős – az egység felmutatásán túl –, mert 2013 végéig rögzítette volna az unió fő törekvéseit és prioritásait. A pénzügyi perspektíva a pénzügyi források biztosítása mellett az unió cselekvésének keretéül is szolgál, tehát meghatározza politikai tartalmát is. Az alkotmányszerződés ratifikációja körüli nehézségek miatt nagyon fontos lett volna a megállapodás, hiszen így mérséklődhetett volna a válsághangulat. Az Európai Tanács kudarca és főként az azt kiváltó okok valódi bizalmi, politikai, intézményes és gazdasági válságot eredményezhetnek az unióban. Ennek jelei és hatásai rövid távon kevésbé látványosak, inkább hosszabb távon és a mélyebb struktúrák szintjén jelentkezhetnek – írja értékelésében a Budapest Analyses elemzőközpont. A visszatérítésről és az agrártámogatásokról folytatott brit–francia vita mellett a nézeteltérések gócpontja a nettó befizetők kiadásainak csökkentése volt. Az unió átlagos fejlettségétől jelentősen elmaradt országoknak az elérhető támogatások csökkentésére irányuló kompromisszumos javaslata, illetve ennek figyelmen kívül hagyása az új tagállamokban megerősítik azokat az aggályokat, hogy az unióban fokozatosan gyengülnek az európai értékek. Ezek az értékek az elmúlt tizenöt évben támaszt jelentettek számukra a számos áldozattal járó átmenet véghezvitele során. Az értékek visszaszorulása, a befelé fordulás, a tagállamok kompromisszumkészségének háttérbe szorulása, az egoizmus előretörése gyengíti azt a közösségi szellemet, amely az új tagállamok számára mindenekelőtt az európai megosztottság és a kirekesztettség érzésének megszűnését jelentette.
Az Európai Tanács 2004. júniusi csúcsértekezletét követően – amikor megszületett a politikai megállapodás az európai alkotmányról – újfent beigazolódott, hogy az európai érdekeket az alkudozások során elsősorban az új tagállamok tartják szem előtt. Sokan hangoztatták a 2004. májusi bővítés előtt, hogy a nizzai rendszerben az új tagállamok miatt ellehetetlenül a döntéshozatal, megbénul az unió. A tagság első évének tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy erre nem került sor, az új tagállamok egyetlen alkalommal sem blokkoltak döntéseket, és készek ésszerű kompromisszumok megkötésére. Nem „jó tanuló” effektusról van szó, hanem arról, hogy az új tagállamoknak érdeke fűződik az unió egységének a megerősítéséhez, hatékony működésének biztosításához.
A költségvetési kudarc legnagyobb vesztesei az új tagállamok lesznek, ha nem sikerül a brit elnökség alatt megállapodásra jutni. Ugyanis a 2003. április 16-án aláírt csatlakozási szerződés a kohéziós támogatások 2006 végéig történő fokozatos bevezetését írja elő az új tagállamoknak. Amennyiben nem születik megállapodás a pénzügyi perspektíváról, akkor az 1999. évi intézményközi megállapodás alapján a 2007-re vonatkozó éves költségvetés meghatározása során a 2006. évi előirányzatokat kell figyelembe venni. Ez azt eredményezné, hogy még három évvel a csatlakozás után, 2007-től sem érvényesülne az egyenlő elbánás elve a régi és az új tagállamok esetében. Utóbbiak sokkal kevesebb forrásra lennének jogosultak, mint annak a pénzügyi perspektívának az alapján, melyre a luxembourgi elnökség tett legutóbb javaslatot. A megállapodás időpontjának elhalasztása továbbá hátráltatja a források felhasználására történő felkészülést mind a közösségben, mind a tagállamokban.
Az alkotmány ratifikációja körüli nehézségek és a költségvetés elfogadásának kudarca tovább gyengítik az Európai Uniót a nemzetközi színtéren. Az unió nemzetközi szerepvállalását szorgalmazó laekeni célkitűzés így aligha valósulhat meg. Ezenkívül veszélybe kerülhet az unió további bővítésének folyamata is.
Elsősorban Törökország és Horvátország esetében beszélhetünk egyértelműen kedvezőtlen hatásokról, de nem kizárt, hogy a bolgár és a román csatlakozás is késedelmet szenved a tervezett 2007. január 1-jei időponthoz képest.
Az ésszerű kompromisszum eredményeként megszületett alkotmányszerződés választ ad az Európai Uniót érintő legfontosabb kihívásokra, kérdésekre. Ezek a következők: 1. járjon-e Európa továbbra is a saját útján, ahogy ezt tette az elmúlt ötven évben, vagy le kell mondania az európai modellről, átértékelve versenyképességről és fejlődésről vallott nézeteit. Az alkotmányszerződés megerősítené az európai értékeket, amelyek áthatják a közösségi politikákat, megerősítené az európai szociális modellt; 2. képesek-e a tagállamok közös célokat közösen megvalósítani, vagy különböző törésvonalak mentén különböző jövőképek fogalmazódnak meg az unión belül, ami az integráció gyengülését és széttöredezését eredményezi. A szavazati rendszer reformjával, illetve új, rugalmas integrációs eszközök bevezetésével az alkotmányszerződés úgy tenné rugalmasabbá az unió működését, hogy közben megerősíti annak egységét és csökkenti a széttöredezés mértékét; 3. végül Európa értékszemlélete és problémameglátása gyakorolhat-e hatást az unión kívüli harmadik országokra, azaz játszhat-e meghatározó szerepet az Európai Unió a globális színtéren?
Az uniós külügyminiszter intézményének a létrehozása, illetve az uniós külügyi szolgálat felállítása fontos előrelépést jelentene az unió egységes nemzetközi szerepvállalásának megerősítése terén. Az alkotmányszerződés bukása esetén is meg kell válaszolni ezeket a kérdéseket. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy mit jelent ma Európa a polgároknak, mit várnak a polgárok Európától? A második világháború utáni évtizedekben Európa képes volt megfelelni polgárai elvárásainak, amelyek a béke biztosítására és a jólét növekedésére irányultak. Az unió békében él immár hatvan éve. Ez már természetessé vált, a jólét és az életszínvonal viszont komoly veszélybe került azáltal, hogy lassan egy évtizede nem sikerül tartós növekedési pályájára állítani az európai gazdaságot, és ezen belül a német gazdasági motort. A hangzatos programok, mint a lisszaboni stratégia nem teljesítették be a hozzájuk fűzött reményeket. A munkanélküliség komoly és tartós probléma. A 2004. májusi bővítésre a régi tagállamokban legtöbben a gazdasági helyzetüket, munkahelyüket és biztonságukat érintő veszélyforrásként tekintenek.
A jelenlegi válság elmélyülése nagy veszteség lenne a tagállamok és polgárai számára. Nehezen képzelhető el a továbblépés bármilyen irányban az alkotmányszerződés nélkül. Reformokra pedig egyértelműen szükség van, ha az unió meg kívánja állni a helyét a nemzetközi színtéren. A legfontosabb cél a tagállamok egymás közötti, illetve a tagállamok és állampolgárai közötti bizalom visszaállítása, a pénzügyi perspektíva mielőbbi elfogadása és az életkörülmények kézzelfogható javítása. Ameddig ezekben a kérdésekben nem sikerül előrelépni, az unió válságának további mélyülése várható. Magyarország számára fontos lenne, hogy az európai alkotmányszerződés ratifikációja körül kialakult helyzet és a pénzügyi perspektíva kudarca, illetve ezeknek az unió működésére gyakorolt rövid és hosszú távú hatásai ne legyenek ellentétesek az elmúlt tizenöt év széles körű konszenzust és támogatottságot élvező törekvéseivel. Ezek a törekvések Magyarország egyenrangú tagállami státusának biztosítására, a több évtizedes kényszerű európai megosztottság végérvényes meghaladására és az ország gyors gazdasági felzárkózására irányultak. Sikerre vitelük feltétele, hogy a tagállamok a jelenlegi válsághelyzetben ne a befelé fordulást válasszák megoldásként, és az unió ne a széttöredezés és a kis körökben zajló együttműködés irányába induljon el.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.