Végtelen történet

Az észak-koreai atomfegyverprogramról folyó tárgyalásokat kétségkívül a diplomáciai mesterkedés magasiskolájaként oktatják majd a jövő külügyeseinek. Nem elsősorban azért, mert bármiről is sikerült volna érdemben megegyezni, sokkal inkább a különböző forgatókönyvek és érdekek összehangolási kísérleteként érdemes figyelmünkre az immáron végtelen történet.
Miről is van szó? Észak-Korea a saját állítása szerint atomfegyverrel rendelkezik. Az amerikai hírszerzés él a gyanúperrel, hogy a hír igaz, más források szerint azonban egyszerű blöffről van szó, bár a fejlesztések tényét senki sem tagadja. Akárhogyan is áll a helyzet, Phenjan tizenkilencre lapot húzott. Mindenekelőtt látni kell, hogy a világ legszűkebb politikai klubjában, a nukleáris csapásra képes országok sorában Észak-Koreát Washington nem látja szívesen. Nem második világháborús győztes, mint a britek, a franciák és az oroszok, nem baráti vagy semleges ország, mint Izrael, India és Pakisztán, hanem afféle sötét ló, kiszámíthatatlan és szeszélyes kommunista vezetéssel. Észak-Korea szerepe más vonatkozásban is felértékelődött. A Bush-doktrína egyik fő csapásiránya éppen a távol-keleti kommunista ország felé mutat, nem kétséges, hogy az amerikai politikai és hadi gépezet Irán és Szíria mellett őt fenyegeti a leginkább. Phenjan szorult helyzetben van, de miután nincs veszteni valója, következetesen és makacsul kitart álláspontja mellett. Ebből aztán semmi jó nem származik, a végeláthatatlan tárgyalássorozat pedig egyre jobban elbizonytalanítja a világ közvéleményét.
Az elmúlt napokban az észak-koreai delegáció taktikát váltott, szakított eddigi defenzív magatartásával, és támadást indított tárgyalópartnerei ellen. Régebben még csak azt követelte, hogy az Egyesült Államok vonja ki az atomfegyvereket Dél-Koreából (más lapra tartozik, hogy Washingtonban és Szöulban egyaránt tagadják a déli atomfegyver létét). Ma Phenjan már azt szorgalmazza, hogy felül kell vizsgálni az Egyesült Államok nukleáris politikáját a térségben, és ebbe beletartozik – legalábbis az észak-koreiak szerint – a Japán területén állomásoztatott amerikai atomfegyverek veszélykockázata. Ezt Tokió és Washington határozottan cáfolta, így a tárgyalások annak rendje módja szerint ismét befejeződtek.
Jelenleg tehát a következő a helyzet: lehet, hogy a térségben mindenki nukleáris hatalom, de akár az is előfordulhat, hogy senkinek sincsenek tömegpusztító fegyverei (ez utóbbi feltevés azért erősen valószínűtlen). A Phenjan–Szöul–Tokió-háromszöget tekintve alapvető fontosságú, hogy az érintettek a szomszéd állam titkos fejlesztéseit nevezik meg a konfliktus forrásának, önmagukat pedig atomfegyverrel nem rendelkező államként jelenítik meg. Ez a diplomáciai út teljes csődje, egyelőre nemhogy valamifajta megoldás, de még a három hét múlva folytatandó tárgyalások napirendje sem körvonalazódik.