A félelem zongorája

A német kormány eljátszotta bizalmát az előrehozott választásokon több kommentátor szerint. Schröder június 27-i, a Bundestaghoz intézett bizalmi kérdésére múlt vasárnap bizalmatlansági válasz érkezett, ám ezúttal a néptől. A cenzus után kialakult helyzetet Gerd Langguth történészprofesszor elemzi lapunknak.
Nem volt annyira meglepő az előrehozott választások kimenetele bizonyos szempontból, amennyire azt több politikus is vélte az eredmények kihirdetésének napján. Meglepő inkább az volt korábban, hogy Gerhard Schröder kancellár még a május 22-i, észak-rajna–vesztfáliai vereség éjszakáján bejelentette: előrehozott választásokat szeretne kiírni. Ezt követően már csaknem törvényszerű volt a bizonytalan szavazók arányának fokozatos növekedése – nyilatkozta lapunknak Gerd Langguth történészprofesszor, Angela Merkel életrajzírója.
Különleges volt ez a kampányharc azért is, mert a bizonytalan szavazók a közvélemény-kutató cégeket az utolsó pillanatokig megtréfálták, ám az bizonyos, hogy a német kormány nagyon sokak előtt levitézlett – fogalmaz a bonni elemző. Az angol kommentátorok által egyöntetűen kaotikusként jellemzett választási patthelyzethez nagyban hozzájárult az is, hogy a kereszténydemokraták nem tudták megfelelően csomagolni terveiket, amelyek közül az adóemelés és a szociális segélyek leépítése különösen sokakat elriaszthatott. Miután a CDU-hoz sem mertek bizalommal fordulni a választók, megkezdődött a kis pártok felértékelődése, ami egyértelműen tarkábbá tette a politikai palettát, tovább csökkentette a nagy pártok iránti bizalmat.
Németország nyugati részeiben a két nagy párt együttesen a szavazatok kilencven százalékát mondhatta magáénak korábban, most ez az arány mintegy hetven százalékra csökkent. A liberálisok jelentős térnyerése többnyire a CDU–CSU számlájára írható, ám a problémát leginkább a Baloldali Párt megerősödése jelentette. Langguth szerint különösen megnehezíti a helyzetet az a tény, hogy az exkommunistákat és az SPD-ből kiábrándult szavazókat maga mögé állító Gysi, Lafontaine páros majdnem kilenc százalékkal vonult be a Bundestagba.
Ilyen körülmények között fogant meg az SPD és a CDU alkotta nagykoalíció eszménye, amely a történész szavai szerint a németek harmónia iránti vágyát tükrözi, nagyjából ezen mottó alatt: reformokat, de ne túl sokat. A nagykoalíció létrejöttét Langguth ugyanakkor továbbra is kizártnak tartja, annak ellenére is, hogy a héten egyre többet hangoztatták ennek lehetőségét egyes politikusok. Meg kell állapítani mindenesetre, hogy a német választók mind kisebb különbséget látnak az SPD és a CDU között, még a pártok különböző története ellenére is. Az SPD pedig – vagy így, vagy úgy, nagykoalícióban vagy ellenzéki pártként – minden bizonynyal meg fogja kísérelni, hogy ismét baloldali szólamokat hangoztasson a lehető legszélesebb körökben, ugyanis a szociáldemokrata pártnak a történtek után az az érdeke, hogy visszanyerje a Baloldali Párttól elvesztett szavazóit.
Egy közvélemény-kutatás szerint a németek egyértelműen a további reformok mellett teszik le a garast, ám – teszi hozzá Langguth – amennyiben azok a személyes privilégiumokat és adókedvezményeket érintik, érthető módon azonnal visszakoznak az emberek. Ez történt a mostani választások alkalmával is: amint szóba került, hogy a CDU megszorító intézkedéseket foganatosítana hatalomra kerülésével, a választók átpártoltak az FDP-hez, mi több, többen egyenesen a Baloldali Pártnál kerestek menedéket. Hogy a munkanélküliség kérdése milyen szerepet játszott a választások során, az külön tanulmányt érdemelne, de megállapítható Langguth szerint, hogy a kereszténydemokraták szerepcsökkenése arra vezethető vissza többek között, hogy a CDU-nak nem sikerült jól kommunikálnia a munkanélküliségre vonatkozó intézkedéscsomagjának tervét. Ehelyett hagyta, hogy Schröder kancellár puszta adóemelő párttá degradálja, s kimondhatjuk, az uniópártoknak nem sikerült összekapcsolniuk a szociális biztonság szempontját a reformpolitika szükségességével – fogalmaz a kereszténydemokraták korábbi Bundestag-képviselője.
Egy közvélemény-kutató cég felmérése szerint a németek csaknem háromnegyede elégedetlen a választások végkimenetelével, közülük a leginkább kiábrándultak nem meglepő módon a kereszténydemokraták és a liberálisok szavazói. A Mannheimi Kutatócsoport szerint őket követik a Baloldali Párt hívei, akik a munkaerőpiac igazságosabbá tételében reménykedtek. A patthelyzetet jellemzi az az adat, mely szerint a szavazók 87 százaléka újabb választáson is ugyanabba a rubrikába húzná az ikszet, ahová szeptember 18-án. Németország a következő hetekben feltehetően enélkül is cselekvőképtelen lesz, s a tehetetlenség semmiképp sem fog kedvezni a jelenlegi általános helyzetnek, sem Schröder helyzetének. A parlamenti demokrácia cselekvőképtelensége Schröderre is vonatkozik, ám amennyiben a kancellár makacsul ragaszkodik pozíciójához, kellemetlen helyzetbe kerülhet. A bonni történész szerint Schröder napjai már „meg vannak számlálva”.
A vasárnapi választásoknak sajátos felhangot ad a kampány fontos állomása, a szeptember 4-én tartott nyilvános Schröder–Merkel vita. A tévépárbaj új lendületet adott az SPD-nek, még akkor is, ha az az újságíróknak, véleményformálóknak egészen mást jelentett, mint az utca embere számára. Langguth úgy látja, Schröder egyszerűen népszerűbb volt, és populistaként játszott a félelem zongoráján. Nem meglepő, hogy a választók az eddig többé-kevésbé bevált szociálpolitikában nem szeretnének gyökeres változásokat tapasztalni. A koalíciós tárgyalások is jelentős médiajelenlét mellett zajlanak majd, akár több héten át – jósol Langguth.
Ha Gerhard Schrödert médiakancellárként emlegetik a nyelvterületen, országát mindenképpen „Média-Németországnak” illő nevezni. Jens Krüger német publicista szerint a mai német politikában egyre inkább a sajtóval kapcsolatos kompetencia nyom a latban, semmint a szakmai tudás. Az észak-rajna–vesztfáliai újságíró szerint ez pedig ahhoz vezethet, hogy a kormányt hamarosan már színészek fogják alakítani. Krüger szarkasztikus írását egy elferdített műsorcímmel zárja: Deutschland sucht den Bundeskanzler – vagyis „Németország keresi a szövetségi kancellárt”, ami a „magyar” Megasztár ottani megfelelőjének, a Deutschland sucht den Superstarnak (Németország keresi a szupersztárt) aktualizált változata. Hogy Németország a koalíciós keringő során szövetségi kancellárra vagy ennek női megfelelőjére fog találni, pillanatnyilag nyitott kérdés.