Többgenerációs csányi dinynyés család sarja Pócs János, akinek a szülei, nagyszülei is ezzel a növénnyel foglalkoztak. Az utóbbi évtizedekben részes művelőként végezték a munkát, ami azt jelenti, hogy 10-12 hektárnyi földet kaptak a téeszektől, majd egyharmados arányban részesültek a bevételből.
– Mégis olyan anyagi színvonalon éltek, mint mi – mondja Pócs János. – Csakhogy ma 10-12 hektár teljes jövedelme sem elegendő semmire. Én 35 hektár saját földön termelem a dinnyét, további száz hektáron szervezem a beszerzést, értékesítést, emellett takarmánykereskedéssel foglalkozom. A több száz kamionnyi dinnyét saját magam szállíttatom Csehországba, Szlovákiába, Lengyelországba, Svédországba. Csak így, ezzel a nagyságrendű vállalkozással tudtam elérni, hogy a jövedelemből a család megélhetése mellett jusson a cég fejlesztésére is. Az utóbbi két-három évben még rosszabbá vált a helyzet. Most már a túlélés a tét. Olyan nagy mértékben emelkednek a költségek, hogy egyszerűen kifolyik a kezünkből a profit. Nem válna semmivé a haszon, ha a termés ára legalább a kiadások növekedését követné. Idehaza azonban ellenkezőképp mozognak az árak: az agrártermékekért már jó ideje ugyanannyit, vagy egyre kevesebbet kapnak a gazdálkodók. Pócs János szerint ennek egyértelmű oka van. A multinacionális kereskedőláncok terjeszkedése az utóbbi években érte el azt a szintet, hogy most már a piac egészének diktálhatnak. Az uniós biztonságnak híre-hamva sincs, helyette káosz van és kiszolgáltatottság.
– Látva azt, hogy mi zajlik ebben az országban, egyszerűen nem mondhatok mást, mint hogy a termelők tönkretétele szándékos és tudatos folyamat – szögezi le Pócs János. – Mivel mással magyarázható az, amikor a hazánkban terjeszkedő agresszív német diszkontlánc az egyik évben lényegében semmiért, három forintért osztogatja a magyar káposztát, a következő esztendőben pedig a tönkrement beszállítók után kieső mennyiséget külföldivel pótolja? Miért van az, hogy a híres magyar földiepret lekörözi a kínai? Miért kell nekünk az uniós piacvédelem ellenére jordán és egyiptomi áruval küzdenünk? Azért, mert a láncoknak ez éri meg. Magyarország piacnak kell, és e szempontból csak akadályt jelentünk nekik. A Jászapátiban élő gazda véleményét részben arra alapozza, hogy egy időben ő is megpróbált bejutni termékeivel a bevásárlóközpontokba. A tárgyalóasztalnál már az első percekben figyelmeztették: csak azokkal hajlandók együtt dolgozni, akiknél megfelelő a monopoltűrő képesség. Ez a gyakorlatban Pócs János szerint azt jelenti, hogy a termelőnek le kell mondania a minőségről, és vállalnia kell a folytonos kiszolgáltatottságot. Elsősorban azok mennek ebbe bele, akik eladósodtak, egyik pillanatról a másikra élnek, nem terveznek a jövőnek. A láncok polcpénzt és különféle más díjakat számolnak fel, hetente megversenyeztetik beszállítóikat: ki ad többet, ki kér kevesebbet. Ha romlik az áru, a gazdálkodók némelykor a veszteséget is kénytelenek vállalni, csak hogy ne menjen tönkre az egész. Ez különösen a zöldségekre, gyümölcsökre igaz. A dinnyénél például az alacsony termelői árak úgy érhetők el, ha a gazda megspórol mindent, amit tud: például a szerves trágyát, tápanyagot, talajvizsgálatot. Ilyenkor aztán rossz ízű és napégette lesz a termés, amit az áruházak olcsón vásárolnak fel, és a vásárlók csalogatására használnak. Ráadásul megtévesztő módon, mint tette azt idén az Auchan, amikor messze az önköltség alatt hirdetett mag nélküli dinnyét, amiről kiderült, hogy rossz minőségű és magvas. A Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, melynek vezetésében Pócs János is benne van, feljelentést tett emiatt a bevásárlóközpontot üzemeltető multicég ellen.
– Nem az áruház, hanem a magyar termék hírnevét rombolják ezek az akciók – állapítja meg a gazdálkodó. – Az emberek azt gondolják, ha ilyen rossz a hazai dinnye, többet nem vesznek belőle. Közben a termelők sorra mennek tönkre. Csak a környékünkön két öngyilkosság történt amiatt, hogy a gazda nem látta az eladósodottságból a kiutat. Hiába állunk össze, a túlerővel szemben kevesek vagyunk. Az agrárkormányzat etikai kódexet tervez, ami mit sem ér, pedig a gazdák munkahelyeket tartanak fenn, és jelentős összegeket fizetnek be a költségvetésbe. Ide hathatós védelem kell: a versenyszabályokat és az élelmiszer-biztonságot felrúgó áruházak bezárása, a hazai termékek értékesítésének előírása. Amíg nem vállalkozik erre a kormány, addig a magyar termelők napjai meg vannak számlálva.
origo.hu
Bánki Erik a jövő évi költségvetésről: A kormány céljai világosak - videó
