A tékozló fiú

Lapszéljegyzetek

Nyomdászi pályájának, ha nem is elején, de mindenképpen első felében a bázeli Michael Furter kiadta Johann Meder nagyböjti prédikációit. Ez már a második kiadás volt, az első két évvel korábban, 1497-ben készült szintén Furternél. A jelek szerint tehát viszonylag hamar elkelt a kis nyolcadrét kötet, s vélhetőleg a nem csappanó kereslet indokolta az újabb kiadást.
A szerzőről nem sokat őrzött meg az utókor emlékezete; Bázel városában és környékén működő obszerváns ferences szerzetes volt Johann Meder, akinek részletes életrajza helyett még a rendi krónikák is csupán néhány nyomtatásban megjelent művét említik. Meder életének dátumai sem ismertek, de beszédei jellegzetesen késő középkori, kora újkori sermók, és kötetének előszavából megtudhatjuk azt is, hogy 1494 nagyböjtjében, tehát február 8. és március 26. között hallhatta Bázel városának polgársága ezeket. A prédikációk újdonsága az volt, hogy a megtérésre buzdítás központi, ismétlődő témájaként a tékozló fiú történetével ismerkedhetett meg a hajdani hallgatóság, akit saját őrangyala intett atyjához való visszatérésre. Meder tehát továbbgondolta, kiszínezte a bibliai parabolát. Sőt a történetet egyenesen hozzákapcsolta a passióhoz: egy ponton a tékozló fiú, vagyis maga a bűnös emberiség, Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának szemtanújává válik. A nagyheti beszédekben már ott ül az utolsó vacsoránál, ott van a keresztúton, a sírnál és a feltámadásnál. S mindezt a devotio moderna jegyében, dramatikusan, párbeszédek formájában. A tematika és a beszédek logikája, szerkezete, stíluselemei a középkor világát idézik, de lehetetlen nem felfedezni bennük már azokat a jeleket, amelyek a barokk színpadiasságára mutatnak.
Az olvasók számára külön örömet jelent, hogy a kötethez Sebastian Brant (1457–1521) humanista költő, jogászdoktor, a Bolondok hajója című szatíra írója készített disztichonokban írt üdvözlő sorokat. S hogy még gazdagabb, erősebb hatású legyen az ötven szentbeszéd nyomtatott változata, egy ismeretlen művész mintegy tíz késő gótikus metszetével jelent meg a könyv. Így valósággal megelevenedik a történet az olvasók előtt, láthatjuk az örökségét kikérő gazdag lovagnak öltöztetett tékozló fiút elhagyni atyai házát, láthatjuk a dorbézolást, majd a disznópásztorkodást és az ínséget.
Michael Furter 1497-es kötetéből nem sok maradt meg Magyarországon, és azt sem tudhatjuk, hogy a XVI. század elején hány példány volt használatban. Valószínűleg a ferences kolostorok könyvtárában nem lehetett teljesen ismeretlen rendtársuk, Johann Meder nagyböjti szentbeszédgyűjteménye, de ennek a kiadásnak mára már csak két példánya ismert az ország területén belül: egyik az MTA könyvtárában található, a másik pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően a Magyar Ferences Könyvtárban. Ez utóbbi kötet az ezerötszázas évektől 1950-ig Gyöngyösön volt, ám a közelgő államosítás, a szerzetesrendek betiltásának veszélye miatt ezt a kis ősnyomtatványt – néhány tucat más könyvvel együtt – a rendtartomány nagy budai könyvtárába rejtették el az utolsó pillanatban. Az elővigyázatosság végül túlságosnak bizonyult, azt azonban a könyvmáglyák korában nem lehetett előre látni, hogy mit minősít majd az államosító hatalom reakciósnak s ezért megsemmisítendőnek.
A rendkívül szép, arányos kis kötetben csak néhány iniciálét rajzoltak be míniummal, valószínűleg a XVI. században. Az ügyetlen könyvdíszítő ráadásul helyenként elcsepegtette, majd elmaszatolta a piros tintát. Három hajdani tulajdonos nevét olvashatjuk a címlapon: Patai Tamásét, Bélai Jánosét és Gyöngyösi Pálét. Ezenkívül már csak a kolostor nevét jegyezték fel. A könyv első feljegyzett tulajdonosa, az idősebb Patai Tamás a magyar történelem talán legnehezebb korszakában élt. Ezt a könyvet tartományfőnöksége alatt, 1535-ben, Simon és Júdás Tádé apostolok ünnepén, október 28-án vásárolta rendtársa, Bélai János számára. Gyöngyösi Pálhoz 1567-ben került; valószínűleg neki köszönhető néhány igen apró betűs marginália, ékes jeleként annak, hogy a Bázelben elmondott XV. századi dramatikus szentbeszédek több mint fél évszázaddal később Magyarországon is újjászülettek.