Az adópolitika csapdája

A német kereszténydemokraták (CDU–CSU) a tervezett adópolitikájuk előtérbe helyezésével támadási felületet adtak a szociáldemokratáknak (SPD), s ezt Schröderék kihasználták. Ezzel magyarázza az SPD látványos hajráját Frank Decker, a bonni Friedrich-Wilhelms Egyetem professzora. A politológus ennek ellenére úgy véli, Angela Merkel lesz Németország következő kancellárja.

Néhány héttel ezelőtt a polgári oldal toronymagasan vezetett a felméréseken. A Merkel–Schröder tévépárbaj után azonban változott a helyzet, az SPD sikerrel csökkentette hátrányát. Mi dönt: a programok tartalma, vagy azok médiacsomagolása?
– Az SPD felzárkózásának okát nem a tévévitára vezetem vissza. Inkább azzal magyarázom, hogy a CDU–CSU érzékeny támadási felületet adott a tervezett adópolitikájával. A szociáldemokratáknak ezáltal olyan téma hullott az ölükbe, amellyel előzőleg nem számoltak, hiszen a CDU–CSU mindeddig nem adott lehetőséget a támadásokra. Az adópolitika elleni kritikával az SPD-nek sikerült mobilizálni saját tartózkodó választóit.
– Mennyiben tekinthető még Schröder a tradicionális szociáldemokrácia képviselőjének?
– Hétfőn már nem ő lesz az ország kancellárja, az SPD-ben sem fog szerepet játszani, lelép a politika színpadáról. Pártja olyan képviselője volt, aki igyekezett a szociáldemokratákat eltéríteni a hagyományos szociális állam szellemétől. Az SPD azonban nem készült fel erre a változásra. E kettősségben rejlik Schröder bukásának az oka. Kancellárként rajtaütésszerűen lerohanta saját pártját, az Agenda 2010 reformjai megkerülték az SPD-t, amely végül csak azért fogadta el a kormány terveit, hogy ne járassa le a kancellárt. Schröder egyben segítette a Baloldali Párt létrejöttét, ahol az elégedetlen szociáldemokraták találtak egymásra.
– Helyét Angela Merkel foglalhatja el. Női kancellárra vágynak a németek?
– Nem hiszem, hogy ez a tényező befolyásolja a választás kimenetelét. A kérdés inkább az, hogy ki tudja jobban vezetni az országot. Kettejük párbajában a kancellár – hivatalának súlyával – természetesen előnyt élvez. Merkel viszont a CDU-n belül bizonyította, hogy képes érvényt szerezni akaratának. Kancellárjelöltségét ki kellett harcolnia, és ezzel kivívta magának a választók tiszteletét is. Németország nem személyekre szavaz, hanem pártokra. A CDU hozzáértése pedig kiegyenlíti Merkel személyi hátrányát Schröderrel szemben.
– A szavazás előtt a koalíciós lehetőségek kérdése került előtérbe, miután az erőviszonyok patthelyzettel fenyegetnek. Fennáll annak a veszélye, hogy az ország kormányozhatatlan lesz?
– Ettől nem kell tartani. A különböző variációk közül két lehetőség dominál: vagy létrejön a CDU–CSU–FDP szövetség, vagy a CDU–CSU–SPD nagykoalíció. Ennek működőképessége egyelőre nehezen felmérhető. Sok függ majd azoktól a személyektől, akik a pártokat képviselik. Abból indulok ki, hogy a Bundestag belátható időn belül foglalkozik a parlament feloszlatásának kérdésével, amiről a képviselők kétharmados többséggel dönthetnek. Egy nagykoalíció tehát problémamentesen tudná beszüntetni működését más koalíciós lehetőségeket keresve.