Bábaszék román kori temploma

Rejtőzködő Magyarország

Visszatérünk a Dunántúlról a felső-magyarországi tájakra. Északi államhatárunk egy sor történelmi vármegyét vág ketté, de sajnos hiába vagyunk immár második éve Szlovákiával együtt az európai egyesült államok tagja, a – többnyire mindkét oldalon magyarok lakta – határok egyelőre épp annyira „járhatók át”, mint azelőtt.
Hont megye egykori székhelye, az Ipolyság (Sahy) felől tartunk északnak, a híres bányavárosokba (majd tovább Krakkó és Szilézia felé) vezető ősi úton. Ez a vidék a magyarok letelepedése után az ország szívének számított. A Duna menti Esztergom várhegyén, a Garam torkolatával szemközt alakult ki az első fejedelmi székváros, majd a Szent István alapította magyar egyház központja. A vármegye az István fejedelmet hatalmi harcában segítő Hont lovag nevét viseli, a bajor földről Gizella hercegnővel jött comes jutalmul jókora ispáni birtokot kapott a Garam és Ipoly közötti földekből. Esztergom királyi és érseki építkezéseinek hatása megmutatkozik a környék kisebb-nagyobb egyházain is. A sorozatunkban már bemutatott Bény, Hontvarsány, Kiskeszi és Nagybörzsöny román stílusú templomainak formái és díszítőmotívumai Esztergomban látható mintákat utánoznak. E művészeti kisugárzás nyomait őrzik Garamszentbenedek és Korpona háromhajós templomai, illetve az utóbbi várostól északra fekvő helyek XII–XIII. századi eredetű kisebb templomai is.
A hont–zólyomi megyehatáron, ahol a Zólyomba vezető öreg országút egy vízválasztó magaslaton halad át, található Bábaszék. Evangélikus és katolikus szlovákok lakják, hivatalos neve: Babiná. Az Árpád-kori település régi német elnevezése – Frauenstuhl – egyszerű tükörfordítás. IV. Béla király 1254. augusztus 30-án kelt levelében megerősítette a zólyomi uradalomban lévő Bábaszék és a szomszédos Dobronya hospeseinek kiváltságait, ami azért érdekes, mert a sokkal jelentősebb Besztercebánya telepeseinek csak egy jó évvel később adományozta e privilégiumokat az uralkodó. A régen is alig pár száz lakosú Bábaszék a középkorban mezővárosi rangot nyert, ámbár Mikszáth Kálmán szerint „a régi királyok, kik a zólyomi vagy a véglesi várban vadászgattak, a szomszéd falvakat borravaló helyett városokká emelték”. A Szent Péter esernyője című regény által országos hírűvé lett kis Bábaszéken valóban nagy vásárokat tartottak, elöljárója pedig polgármesteri címet viselt.
Az út közelében lévő, kőfallal kerített templom az 1200-as évek derekán már állt. Vaskos nyugati tornyának emeletén a faragott kőszárral kettéosztott ikerablakok és a bélletes kapuzat a román kori Esztergom hatását tükrözik. A hajó és a hozzá kapcsolódó félköríves szentély alaprajza szintén a XIII. századi formáját őrzi, de a falakon a török kor előtt és után egyaránt sok átalakítás történt. Különösen szép a harangtorony fazsindellyel fedett, barokk hagymakupolás sisakja.