Cirkusz a lakótelepen

Dyga Zsombor második nagyjátékfilmjében a Tesóból megismert, III. kerületi lakótelepi környezet, az előző filmjéből ismerős színészek bukkannak fel, akik jó néhány sztár- vagy inkább kultszínésszel kiegészülve egy bizonyos táskát hajkurásznak. Rengeteg karakter, egyszerű, de kicsit felszabdalt történet, pergős vágás, ütős zene, mindez egy kis retroéletérzéssel, innen-onnan kicsit ismerős stílusban.

Dyga Zsombor második nagyjátékfilmje stílusában meglehetősen hasonló, mint a Tesó. Ha filmjei szóba kerülnek, nyilatkozik, szinte mindig felmerül Tarantino és Guy Ritchie neve, ami ellen ő kézzel-lábbal tiltakozik, mondván: talán e két alkotó bekerülne kedvenc rendezőinek tízes listájára. Talán, de nem biztos. Mindenesetre erre az összehasonlításra a hazai forgalmazó is rátett egy kisebb lapáttal, a plakátot kicsit igyekeztek Tarantinósra alakítani.
A film ebben az esetben is elsősorban a karakterekre épít, amiből van bőven, s közülük mindenki egy bizonyos táskát szeretne megszerezni, de mindenáron. A táska legtöbbször repül, így előbb-utóbb valahol landol is, általában egy-egy delikvens koponyáján. Például egy negyven év körüli, kiégett focista (Scherer Péter) fején. Felesége (Udvaros Dorottya) kicsit unatkozik villájában, kicsit nimfomán is lett, így közelebbi kapcsolatba kerül a világ talán első írógépdobosával (Schmied Zoltán). Egy cukorbajos zsaru (Csuja Imre) róluk és az exfocista ügyes-bajos dolgairól is készít megbízásra fotókat, hátha jól jönnek a későbbiekben. Egy kicsit kiégett menedzserhölgy (Ónodi Eszter) szintén a nagy lére hajt, miközben mindenkinek igyekszik alázóan elcsavarni a fejét. S ha ez még nem lenne elég, jut még nekünk három valóban egyszerű piti tolvaj, s talán a főszereplőknek nevezhető karakterek, Zoé (Welker Gábor) és Kelvin (Elek Ferenc).
A felsorolás ékes bizonyítéka, hogy karakterekben valóban nincs hiány, de ebből az is következik, hogy a szűk másfél órás filmben nem is igen jut idő részletesebben megrajzolni őket. Sodor minket az ár, a történet, illetve a táska, amelyről meglehetősen kevesen tudják, mit is rejt valójában, de sokat érhet nekik, remélik. A karaktereket szinte csak eme bizonyos táska köti össze, amelyért versenyezve a lakótelepi házak tövében hol egy Trabant, hol egy Mini, hol egy Volga húz el. Dyga „Kívülálló” Zsombor – nem végzett főiskolát, nem mintha ez hátrány lenne – filmje egy remekül, pergősre vágott (Czakó Judit) szórakoztató akció-vígjáték, s mivel ennél nem is szeretne több lenni, nyugodt szívvel élvezhető. A végén úgyis mindenki megkapja a magáét.