(Kabul)
Reménykeltő, hogy a tálib ellenállók ígérte vérfürdő elmaradt, s néhány kisebb incidenstől eltekintve a városok utcáin egész nap nyugalom uralkodott. A nemzetközi közvélemény a megbékéléshez és a stabilitáshoz vezető út mérföldkövének tekinti a választást.
Fokozott katonai készültség mellett választotta meg tegnap parlamentjét és tartományi tanácsait Afganisztán. Kedvezőtlen előjelnek tűnt, hogy az elmúlt hónapokban elszaporodtak a tálibok által indított támadások, ám összességében a tavaly októberi elnökválasztás és a mostani voksolás sikere is az ellenállók erejének csökkenését jelzi.
*
Kabul környékén tegnap mindöszsze egy támadás történt, amikor is rakétatalálat érte az ENSZ egyik bázisát. A világszervezet egyik épületében kisebb tűz keletkezett, egy éppen ott tartózkodó alkalmazott pedig könnyebben megsérült. Viszonylag békés volt a helyzet tegnap az erőszak gócpontjának számító déli területen is, ahol azonban a napokban több afgán civil és rendőr is meghalt a fel-fellángoló harcokban. Tegnap délután egy francia katona is életét vesztette. Nagyobb tömeget az afgán fővárosban csak a szavazóhelyiségek környékén lehetett látni, de az emberek itt is nyugodtan, fegyelmezetten viselkedtek. Az urnáknak helyet adó épületek bejáratánál géppisztolyos katonák őrizték a rendet, akik minden egyes voksolót alaposan átvizsgáltak. A nagy körültekintés azonban nem terjedt ki a külföldiekre, hiszen néhány percnyi beszélgetés után a fegyveresek a kötelező akkreditáció nélkül, egy nagyobb könyv méretű dobozzal a kezemben is mindenféle ellenőrzés nélkül beengedtek a helyiségbe. Meglepő, hogy a nemzetközi erőkkel (ISAF) alig lehetett találkozni az utcán, legfeljebb géppuskával felszerelt terepjáróikkal tűntek fel olykor a városban. A háttérben ennél persze komolyabb volt a készültség, az ISAF parancsnoksága például megtiltotta, hogy a külföldi katonák – köztük a százötven magyar békefenntartó – a civilekkel érintkezzen. Pakisztán több ezer katonáját helyezte készenlétbe a határon, tudva, hogy a terroristák többsége ezen a vidéken húzta meg magát.
A kabuli szavazóhelyiségekben egy hétoldalas, négyszáz nevet tartalmazó hatalmas papír várta a szavazókat, mivel azonban a választók fele írni-olvasni sem tud, minden egyes jelölt neve mellett egy teljesen semleges szimbólumot, például egy almát vagy egy tévét tüntettek fel, megkönnyítve ezzel a döntést. A választás azonban így sem demokratikus – mondja Nabi, a fiatal kormányalkalmazott, aki a külföldi vendégek helyszíni utaztatásáért felelős. A tanult fiatal afgánok közül sokan végeznek hasonló munkát, hiszen feladataik révén jó üzleteket köthetnek az erre megforduló nyugati újságírókkal. „Napidíjuk” – amiért cserébe reggeltől estig kísérgetik a vendéget és persze tolmácsolnak is neki – száz dollár körül mozog, ami itt, Afganisztánban hatalmas összeg. Nabi azt mondja, akinek sok pénze van, jóval nagyobb eséllyel indul, hiszen a kampányát mindenki maga finanszírozta. Példaként Hamid Karzai unokaöccsét hozza fel, aki a gazdag pastu család tagjaként kampányfilmeket forgatott, és hatalmas plakátokat ragasztott ki szerteszét. Ezzel szemben akad olyan jelölt is, aki csak fekete-fehér, fénymásolt portréit ragasztgatta fel a házak falára.
Karim csak véletlenül tartózkodik pont a választások napján Afganisztánban, hiszen immár húsz esztendeje Washingtonban él. Odakint jólmenő autókereskedést üzemeltet, s mint mondja, eljött az ideje, hogy az üzletet hazájára is kiterjeszsze. „Húsz év, s Kabul olyan lesz, mint Dubai” – mondja lelkesen. Szavai először igencsak túlzónak tűnnek, ám Kabul utcáin sétálva tényleg szembetűnő a különbség a tévében, illetve a helyszínen látott kép között. A járdán persze rengeteg a szemét, sok ház romos, szomszédságukban azonban már takaros villák vagy akár tízemeletes üzletközpontok, hotelek is kinőttek a földből. A város főútjai kifejezetten jó állapotúak, egymás után nyílnak az internetkávézók és a szépségszalonok. Utóbbi üzemeltetéséért négy évvel ezelőtt a tálib rezsim akár még halálbüntetést is kiszabhatott volna. A 2001 előtt kötelező burkát csak a nők ötöde hord, a többiek mindössze a hajukra borítanak kendőt. A 249 képviselői hely negyedét ráadásul ugyancsak nőknek tartják fenn, igaz, a listákon szereplő neveknek csak a tizenkét százaléka takar hölgyet. Hakim al-Rasid, egy elegáns vendégház vezetője elárulja, egy hölgyre adta le voksát. Azt mondja, itt az ideje a változásnak, s különben is, miért ne próbálhatnák ki, hogyan politizál a szebbik nem. Egy fiatal hazara férfi ugyanakkor az egész választást viccnek nevezi, hiszen szerinte semmi értelme az egésznek úgy, hogy a listákon hadurak és drogbárók is szerepelnek. „Terroristákat ültetünk a parlamentbe? Ebből én nem kérek, el se megyek szavazni” – mondja folyékony angolsággal.
Pastu győzelem várható. Összesen 5800-an szálltak ringbe az 1969 óta első afganisztáni választáson, közülük 2800-an szeretnének a parlament padsoraiban helyet kapni, a többiek a tanácsokban próbálnának inkább szerencsét. A voksok alakulását leginkább a származás befolyásolja, hiszen a pastuk, hazarák, tádzsikok, üzbégek és a többi nép legszívesebben a sajátjaira szavazott. Várható tehát, hogy a csak október végén hivatalossá váló eredmények a lakosság összetételét is tükrözik majd, s így a pastuk szereznek majd körülbelül 45 százalékos relatív többséget.
