Ezernél több bagdadi halott

Ezernél is nagyobb a bagdadi síita vallási ünnepen történt tömeges tragédia halálos áldozatainak száma – jelentette tegnap az al-Dzsazíra arab műholdas hírtelevízió. Időközben a brit konzervatívok egyik vezetője katasztrofális hibának nevezte az iraki háborút.

Csütörtök délutáni adatok szerint 1033-an vesztették életüket, valamint 322-en sérültek meg a bagdadi Azamíja hídon támadt szerdai fejvesztett tolongás, pánik nyomán, amelyet a legtöbb jelentés szerint egy készülő terrorakcióról szóló híresztelés váltott ki. Iraki síiták hatalmas – egyes hírek szerint másfél milliós – tömege vonult egy síita szentély (a síiták hetedik imámja, Musza al-Kázím mauzóleuma) felé, hogy részt vegyen egy gyászünnepen, amelyet a síiták évről évre megrendeznek a VIII. században élt imám halálának évfordulóján. Híre terjedt, hogy két öngyilkos merénylő vegyült a tömegbe, s minden pillanatban várhatók a robbantások. Kitört a pánik, a rémült emberek egymást letaposva próbáltak biztonságos helyre menekülni. Sokan a Tigris folyóba zuhantak, és megfulladtak, mert nem bírva a hatalmas tömeg nyomását, ledőlt a híd korlátja.
Eddig sok ellentmondó és részben rejtélyes jelentés született a tömeges tragédia okáról. Volt olyan változat, amely szerint aknavetős támadás idézte elő a pánikot, sőt kórházi forrásokból olyan hírek is kiszivárogtak, hogy a tragédia helyszínéről beszállított tetemek némelyikén mérgezés jelei látszottak. Az iraki kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el.
Saját pártjának hivatalos politikájával is szembefordulva „katasztrofális hibának” nevezte az iraki háborút Kenneth Clarke, a brit Konzervatív Párt vezérjelöltje. Clarke, aki a héten jelentette be, hogy indul a tory párt vezéri és miniszterelnöki posztjáért, a Londonban dolgozó külföldi újságírók szövetségének (FPA) székházában elmondott nagyszabású beszédében azt mondta: mára „szomorú illúzióvá vált” az amerikai kormány elképzelése, hogy Bagdadban rövid idő alatt Nyugat-barát demokráciát sikerül kialakítani, amelyet „támogat a hálás, felszabadított iraki lakosság”. A politikus szerint már a háború előtt világos volt az a veszély, hogy az invázió a szélsőséges terrornak ad lendületet. Clarke szerint ha Blair még mindig úgy gondolja, hogy a londoni terrormerényleteknek semmi közük sem volt a kormány iraki politikájához, akkor „ő az egyetlen, akinek ez a véleménye”.