Jobboldali csata Lengyelországban

Két jobboldali párt fut versenyt a győzelemért Lengyelországban. Egy nappal a parlamenti választások előtt úgy tűnik, a konzervatív Jog és Igazságosság Pártja (PiS) erős hajrával sem tudja saját javára billenteni a mérleg nyelvét.

A vasárnapi megmérettetés fő esélyesének, a jobboldali Polgári Platformnak (PO) a hívei mégsem nyugodhatnak meg, győzelmük kedvező esetben is csak néhány százalékos lehet.
A leendő koalíciós partnerek közötti verseny az utolsó napokban a vártnál kiélezettebbé vált. Az éllovassal sokáig szoros versenyt vívó Jog és Igazságosság Pártja (PiS) a választási küzdelem célegyenesében mindent megpróbált, hogy behozza hátrányát. A párt elnökjelöltje, Lech Kaczynski először a radikális jobboldali Lengyel Családok Ligája (LPR) irányában próbált meg nyitni, nem sokkal később pedig – a közvélemény őszinte meglepetésére – a jelenleg kormányzó, azonban a közvélemény-kutatások szerint mindössze 7 százalékon álló Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) kiábrándult szavazóit szólította meg. Mindeközben ikertestvére, a pártelnök Jaroslaw Kaczynski támadást intézett a PO elnökjelöltje ellen, mondván: Donald Tusk és pártja semmiféle jövőképet nem vázolt fel a szavazóknak.
*
Természetesen e megnyilvánulást a vetélytárs sem hagyhatta válasz nélkül. Tusk esélyeshez méltó hangnemben kérte a PiS vezetőit, ne csatlakozzanak a negatív kampányt folytató sokasághoz, s egyúttal figyelmeztette a Kaczynski testvéreket: ha megromlik a viszony a két párt között, annak a közeljövő koalíciós tárgyalásaira is hatása lehet.
A kampány végének felfokozott, izgatott hangulata immáron az utcákon is érezhető. Az összefirkált óriásplakátok és szétdobált szórólapok által uralt városokban már szinte nincs is más beszédtéma, mint egy-egy párt, avagy jelölt alkalmassága, netán alkalmatlansága. A fővárosban, Varsóban a PiS támogatói alkotják a többséget, a vidéki nagyvárosok lakói nagyrészt a PO jelöltjeit favorizálják; mégis országszerte érezhető egyfajta rezignált hozzáállás, amely leginkább a politikusok megbízhatatlanságának szól, s amelynek következtében az emberek többsége az ideális helyett inkább csak a legkevésbé rossz jelöltet igyekszik majd kiválasztani.
Ahogy az a nagy esélyesek vitáiból kiderül, az izgatott hangulat átragadt a főszereplőkre, a jelöltekre is; meglepő módon azonban épp a radikálisnak tekintett pártok viselkednek a legnyugodtabban. A jobboldali, katolikus LPR, valamint a baloldali populista Önvédelem (SO) az SLD-t megelőzve egyaránt tíz százalék körüli eredményre számíthatnak, s ezt mindkét párt komoly sikerként könyvelheti el. A meglehetősen ritkán megszólaló jelenlegi államfő, Aleksander Kwasniewski tegnapi beszédében először állt ki a baloldal mellett – felhíva az emberek figyelmét a túlzott jobboldali győzelem veszélyeire.
Habár a politikai közhangulat kétségkívül kiélezetté vált, az elemzők szerint a 2005-ös választás tétje nem mérhető az eddigiekhez. Mindkét jobboldali erő a munkahelyteremtést, valamint a gazdasági növekedés felgyorsítását tűzte ki a következő évek legfontosabb céljául, kisebb különbségek legfeljebb az eszközökben mutatkoznak, például az adócsökkentések, a szociális támogatások vagy a költségvetési reformok kivitelezése terén. Holnap tehát a szavazófülkékben ezekről a különbségekről döntenek Lengyelország választópolgárai.
Választási sikere esetén a PO piacbarát reformokat vezetne be, hogy regionális húzóerővé változtassa Lengyelországot, ugyanakkor leendő koalíciós partnere, a PiS a szociálisan érzékenyebb gazdaságpolitika híve. Mint a Polgári Platform kormányfőjelöltje, Jan Rokita kifejtette, a jövendő varsói kormánynak választania kell a társadalmi stagnálást jelentő német–francia modell, valamint a gazdaságot és a társadalmat liberalizáló felfogás között, amelyet London, Dublin és Madrid valósított meg. Ennek érdekében a PO egységesen 15 százalékos adót vezetne be, mindent privatizálna, míg a PiS a vállalatokban megtartaná az állam 25 százalékos részesedését. Külpolitikai nézeteiket tekintve a két párt között nincs nagy különbség. Az Európai Unió határozott lengyel érdekvédelemre számíthat, bár e téren eddig sem nagyon volt hiány, s aligha lesznek érezhető változások a regionális politikában. Biztonságpolitikai megfontolásokból mindkét erő az Egyesült Államokat tekinti legfőbb szövetségesének.