A kínai Kunming városának vezetése megelégelte a helyi ingatlanfejlesztők packázását. Nem a gombamód szaporodó irodaházak és új lakóépületek ízléstelensége okoz álmatlan éjszakákat a városi tanácsban. Nem is a kivitelezés esetleges hiányosságai, hogy netalán leválna a tapéta vagy folyik a vécé. Nem, a kínai tisztviselőknek az új épületek nevével gyűlt meg a bajuk, hogy tudniillik nekik a különféle projektek tetszetősnek gondolt elnevezése kínai. Akarom mondani, a gond az, hogy épp nem az: Paris of the East Plaza vagy Ginza Office Tower, illetve Aladdin Gardens, French Gardens – ilyesféle nevű üzletközpontok és toronyházak sorakoznak a belvárosban, és az egyszerű halandó nemigen tudja még csak kimondani sem, hová is igyekszik a forgatagban.
E hét kedden aztán a tisztviselők bejelentették, eztán arra kötelezik az ingatlanfejlesztőket, adjanak kínai nevet épületeiknek, és több, már felépített létesítmény is kényszerű névváltoztatásra ítéltetett. A fordulatot világgá kürtölő hírügynökségnek az egyik illetékes elvtárs azt hangsúlyozta: kötelességüknek érzik, hogy megőrizzék a helyi sajátosságokat, és hozzátették azt is, silány ízlésre vall, ha valaki azt gondolja, az idegen hangzású nevek különlegesebbek a kínaiaknál. Valamifajta nyelvi igényességre hívták fel az üzleti világ szereplőinek figyelmét, hogy kerüljék az idegen szavak indokolatlan használatát. Azt, ami nem oda való. Ami (be)tolakodó.
Jövevény.
Az új szabályozás szerint a hatóságok mindaddig nem adják meg az engedélyt új épület felhúzására, amíg annak nevét nem hagyja jóvá az illetékes szerv. Amennyiben a fejlesztő továbbra is ragaszkodna az idegen elnevezéshez, a város kihajítja a projektet az engedélyeztetési osztályról.
A White House Mini District elnevezésű lakópark szóvivője máris jelezte, inkább követnék az új szabályokat, megjegyezvén, hogy bár a régi név illett a beruházáshoz, nem hiszik, hogy a névváltoztatás befolyásolja majd a leendő ingatlanok értékesítését.
A jelek szerint minderről másképp vélekednek a budapesti fejlesztők. Itt a tetszetősnek vélt angol elnevezések olyan áradatával találja szembe magát az új lakások iránt érdeklődő, hogy azt hihetné, ismét a lila öltönyös, bőr nyakkendős kilencvenes évek vadkapitalizmusába csöppent, ahol az idegenül csengő név önmagában üzleti értéket képviselt. Különösebb megerőltetés nélkül néhány perc alatt vagy kéttucatnyi ilyen budapesti beruházás nevét írhatjuk e listára, a meglehetősen gyermeteg nevű Rosehill Residence-től (gyaníthatóan a külföldi vevő sem találja meg ezen a néven a Rózsadombot a térképen) az elegánsnak vélt, ám inkább kétes hírű kaszinók világát idéző Sun Palace elnevezésig. Van Ambassador Parkunk is, persze valljuk meg, a Nagykövet park tényleg hülyén festene az adásvételi szerződésben, csekély vigasz, annak angol megfelelője is ugyanilyen hülyén fest. A Marina Part egy fokkal jobb, de enyhén tautologikus elnevezésnek tűnik, tekintve, hogy a vitorláskikötőt jelentő marina általában vízparton helyezkedik el. A közelben már félig kész Riverside társasházprojekttel pedig az a gond, hogy az újonnan emelt részei eltakarják a régebbi lakók elől a Rivert, azaz a Dunát, ami miatt pedig egykoron esetleg az épületbe költöztek.
Van aztán Birdland Villapark is, amelyben a magyarul ismerősnek tűnő villa kakukktojás, a névadási kísérlet engem legalábbis emlékeztet a „diszkóra”, nem is beszélve arról, hogy még a naivabb vásárlóban is mosolyt ébreszthet, hogy az építők ezzel a névvel próbálják meg az áhított nyugalom és zöld terület képzetét felébreszteni bennünk – szinte halljuk a madárcsicsergést, bocsánat, tweetinget. Az Árpád hídnál épülő Prestige Towers nemcsak azért szerencsétlen névadás, mert még egy amerikainak is gondot okozhat az angolul is többnyire franciásan ejtett prestige szó (ezért a Heritage amerikai nagyszótár szerint például kétféle angol ejtése is elfogadott), hanem mert a budapestiek egy része számára értelmetlen és kimondhatatlan a név, más részük számára pedig, az épületeket elnézve, nevetséges. (Szegényes, ha ez a meglehetősen fantáziátlan épületegyüttes jelenti majd a főváros „presztízsberuházását”.)
El kell persze mondanunk, hogy az új beruházások között számos ötletes névadási kísérlettel is találkozhatunk, amelyek azonban egytől egyig magyar elnevezések. Mindez azt bizonyítja, hogy nem lehetetlen feladat a magyar szövegkörnyezetbe jól illeszkedő neveket kitalálni, igaz, némi ötletességet követel a marketingcsapattól, hogy a jól csengő neveket megtalálják. Hogy mégis léteznek ilyenek, jelzi, a feladat megoldható, sőt azt is bizonyítja, hogy van kereslet a magyar nyelvű otthonokra és irodákra is, azaz a White House Mini District szóvivőjének igaza lehet, hogy nem az angol elnevezésen múlik egy ingatlan értékesíthetősége.
Amúgy mintha lenne egy olyan törvényünk, amely tiltja az idegen nyelvű feliratok önkényes használatát a város utcáin. Ezért arra buzdítanám a névadókat, hogy adjanak önként és csiripelve magyar nevet épületeiknek, mielőtt egy túlbuzgó hivatalnok, aki valamilyen megmagyarázhatatlan indíttatásból a törvény betűje szerint jár el, levereti a ház faláról az esetleg már jól bejáratott angol elnevezést. Ahogy ezt Kínában meg is tették.
A Liverpool nemes gesztust tesz Diogo Jota családja felé
