Kávéház a Magyar Koronához

Messziről világítanak az aranybetűk a napsütésben: Magyar Korona. A patak túloldalán egy jellegzetes századfordulós (nem mostani, száz évvel ezelőtti) faépület homlokzatán. Nem kétséges, hogy az erre járó magyar itt fogyasztja el kávéját. A híres hegyvidéki lengyel fürdőhelyen, Krynicán, ahol szeptember 7. és 10. között tartották meg a XV. Gazdasági Fórum nagyszabású rendezvénysorozatát. Mintegy 1200 vállalkozó, politikus és tudós találkozott a szinte követhetetlenül sok kerekasztalvitán, könyv- és termékbemutatón, fogadáson, kulturális rendezvényen. Kézzelfoghatóan tapasztalhatta az ember – függetlenül a két hét múlva esedékes parlamenti választásoktól –, hogy Lengyelország számára mennyire fontos a keleti szomszédság. Elsősorban Ukrajna, Fehéroroszország és Litvánia. De persze nem közömbös nekik az sem, merre fordul Oroszország. Megjelent Krynicán a hivatalban lévő lengyel miniszterelnök éppúgy, mint az utolsó hónapját töltő köztársasági elnök és a parlament elnöke. A nyitó kerekasztalvitán Lech Walesa fejtette ki, hogy szerinte csak értékekre alapozva lehet a gazdaságban eredményeket elérni. Más környező országokból is érkeztek vezető politikusok. Magyarországról nem. Inkább csak szakértők, politikai elemzők, üzletemberek néhányan. Mintha mi nem itt élnénk, Európának ezen a vidékén.
Pedig nem is oly régen közúti határátkelőt nyitottak Muszynánál, a „hűtlen” Poprád folyón átívelő új hidat Visegrádról nevezték el. A nyárutói napsütésben különösen szép a szepesi táj, Ólubló vára fönt a domboldalon és a kisebb-nagyobb fürdőhelyek a folyó lengyel partján. Krynica vasas ásványvizének köszönhetően már a monarchia idején is népszerű fürdőhelynek számított. Erre járván arról sem szabad megfeledkezni, hogy Lengyelországnak ez a része, a Dunajec völgyétől a keleti Beszkidekig tele van a közös történelem emlékeivel. Nem egy városban, faluban a délre nyíló utat Magyar utcának hívják. Nincs itt idegenben a magyar korona.