Tanácskozásra gyűltek össze tegnap Nairobiban ama huszonhárom ország képviselői, amelyek területén emberszabású majmok élnek. A konferenciát azért hívták össze, hogy a küldöttek megvitassák a kihalás közelébe került főemlősök megmentéséért hozandó legfontosabb intézkedéseket.
A vészhelyzetre az ENSZ környezetvédelmi és biodiverzitással foglalkozó ügynökségeinek a közelmúltban elkészült jelentése hívja fel a figyelmet. A főemlősök és védelmük világatlasza című kiadvány szerint néhány embergenerációnyi idő alatt kipusztulhat a földről a csimpánz (Pan troglodytes), közeli rokona, a bonobó néven is ismert törpecsimpánz (Pan paniscus), a gorilla (Gorilla gorilla) és az orángután (Pongo pygmaeus).
Az emberi települések, az erdőirtások, a bányászat, a különféle fertőző betegségek miatt például az Indonéziában élő orángutánok több mint fele veszíti el az élőhelyét öt éven belül. Szakértők szerint árulkodó adat, hogy napjainkra minden egyes csimpánzra húszezer ember jut világviszonylatban.
A dolgozat általános következtetése lehangoló. Minden főemlős a veszélyeztetett vagy a kritikusan veszélyeztetett fajok kategóriájába tartozik – nyilatkozta a BBC-nek Lera Miles, a jelentés egyik társszerzője. Elmondta: mindez azt jelenti a hétköznapokban, hogy a kritikusan veszélyeztetett fajok közé sorolt nagy majmok száma háromgenerációnyi idő alatt akár nyolcvan százalékkal csökkenhet. Egyik, az előző kategóriába sorolt faj a szumátrai orángután, amelyből már csak 7300 egyed él a vadonban, legtöbbjük Aceh tartományban. Szumátra szigetének ezen északi csücskében évtizedekig háborúzott az indonéz hadsereg a szeparatista lázadókkal. Aceh neve tavaly karácsonykor vált világszerte ismertté, amikor a térségen szökőár söpört végig. A fegyveres összetűzést augusztus közepén békemegállapodással zárták le a csaknem harminc éve szemben álló felek. A helyzet iróniája, hogy ami jó az embereknek, nem jó az orángutánoknak: a fegyverropogás elmúltával illegális favágók, gyűjtögetők lepték el életterüket, az erdőt. Becslések szerint mindez azt jelenti, hogy ötven éven belül kevesebb mint kétszázötven orángután marad életben a vadonban. Nem jobb a helyzet Afrikában sem: a Kongói Demokratikus Köztársaság területén élő hegyi gorilla, valamint a Nigéria és Kamerun határvidékén fellelhető cross-riveri gorilla populációi 700, illetve 250 egyedet számlálnak. Ezen a földrészen a főemlősöket nemcsak életterük csökkenése, hanem az ebolajárvány is tizedeli. Ráadásul szegény emberek élnek arrafelé, akik vadásznak is rájuk, hogy megegyék a húsukat.
A dolgozathoz Kofi Annan, az ENSZ főtitkára írt előszót. Ebben a politikus erőteljesen érvelt a főemlősök védelme mellett.
Kész a csimpánz géntérképe
Egy nemzetközi kutatócsoport tagjai elkészítették és a napokban be is mutatták az ember legközelebbi főemlős rokona, a csimpánz géntérképét – adta hírül a Nature magazin. A tudósok azt állítják: munkájuk mérföldkő annak megvilágításában, hogy mi az, ami elkülönít minket az állatoktól. A vizsgálatok kimutatták, hogy a csimpánz és az ember génkészlete kilencvenkilenc százalékban megegyezik egymással. Ősünk közös, evolúciós fejlődésünk körülbelül hatmillió évvel ezelőtt vált ketté. Igaz, egyelőre a térkép segítségével sem lehet megmondani, hogy miért.
Időközben előkerült egy kenyai ásatáson a tudomány számára első ismert ősi csimpánzlelet: három, csaknem 545 ezer évvel ezelőttről származó fog – jelentette a BBC. A felfedezést jegyző amerikai régészek a Tugen Hillsnél meglelt csontokról azt gondolják, hogy egyazon példányhoz tartozhattak. Az őscsimpánz vélhetőleg egy fákkal övezett tó partján lehelte ki a lelkét. Ezt bizonyítja, hogy maradványai mellett víziló-, krokodil- és teknőscsontokat is találtak az archeológusok.
A legközelebbi főemlős rokonaink akár emberré is válhatnak. Nem a valóságban, hanem rendszertani értelemben. Amerikai kutatók már évekkel ezelőtt felvetették, hogy a két csimpánzfajt át kellene sorolni a homo nemzetségbe, amely így az emberen kívül már három fajt foglalna magába.
