Pavol Rusko esete a pénzes kofferekkel

Könyvet lehetne összeállítani már azokból a magyarázatokból, amelyekkel Pavol Rusko, a liberális Új Polgári Szövetség elnöke, immáron exkormányalelnök és volt gazdasági miniszter megpróbálta elhitetni Szlovákia polgáraival – köztük koalíciós partnereivel is –, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha egy gazdasági miniszter 104 millió koronát, azaz csaknem 650 millió forintot kér kölcsön egy olyan vállalkozótól, aki az energetikai ágazatban volt sikeres, miközben a szektort éppen a gazdasági tárca felügyeli.

Félő azonban, hogy a könyv rövid úton megbukna, mert – valljuk be – ki szereti az olyan „dokumentumgyűjteményt” régiónkban, amely egy hétköznapi halandó számára elképzelhetetlen pénzmennyiségről szól, s a könyvet oda-vissza olvasva sem derül ki a nyilvánosságra hozott „biztos igazságokból”, hogy mire költötte a hitelt a miniszter, s miből fizette azt viszsza. Már amennyiben visszafizette! Pavol Rusko állítja, mindent rendezett. A hitelező vállalkozó azonban halott, ő utána csupán a közjegyző által hitelesített váltók maradtak fenn, összesen tizenegy, amely arról szól, hogy Lubomír Blasko polgártól Pavol Rusko polgár összesen 104 millió koronát vett fel. Rusko a visszafizetésről semmilyen közvetlen, Blasko által ellenjegyzett dokumentumot nem tud felmutatni.
De maradjunk a miniszter által elmondottaknál. Minden a Markízával, azaz a legnézetettebb szlovák kereskedelmi televízióval kezdődött. Legelőbb Rusko karrierje, aki 1996-ben annak alapítója, társtulajdonosa, majd vezérigazgatója lett. Addig leginkább arról ismerték, hogy a rendszerváltás előtt a tévé Szocialista Ifjúsági Szervezetének (a KISZ szlovákiai megfelelője) fizetett titkára volt. Rusko bukása is a Markízával függ össze, minthogy a váltókkal kapcsolatban előbb azt mondta, a televízió egykori társtulajdonosának, Sylvia Volzovának a kifizetésére vette fel a hitelt, amelyet aztán a Markíza nyereségének osztalékából fizette vissza. Csakhogy Ruskónak 2003-ban, amikor miniszterként kölcsönkérte a temérdek pénzt, már semmi köze nem volt a Markízához, részvényeit még a 2002-ben, pártja parlamentbe jutása után eladta. A bukás „második szakasza” is a Markízával kezdődött, merthogy Rusko szerint a televíziós részvényei 2002-es eladásából származó százmillióból fizette vissza a kölcsönt, csakhogy ha volt pénze, minek kért kölcsönt. A „harmadik szakaszban” már nem is volt szó a Markízáról, talán mert időközben kiderült, a televíziónak jövőre meg kell újítania sugárzási engedélyét, s mert a Markíza Ruskón keresztül erőteljes politikai befolyás alatt áll, nem biztos, hogy a frekvenciatanács meghosszabbítja a sugárzási jogot, ráadásul a többségi CME amerikai tulajdonos is gondolkodik azon, hogy más szlovákiai vállalkozóval áll össze, s a Markíza helyett egy másik televíziót működtet majd.
Ekkor „derült ki”, hogy Rusko a 104 millióból negyvenet fel sem használt. Kofferben ugyan elvitte a pénzt, mert a megboldogult Blaskóval közös vállalkozást akart indítani, de végül nem tudtak megállapodni a részletekben, ezért ezt az összeget felhasználatlanul visszavitte a vállalkozónak. Szintén kofferben. A magyarázatok sora aztán arról szólt, hogy Rusko cégei számára kérte a pénzt, ezért aztán azok is adták meg. Például a Národná obroda napilapot megjelentető Vyhra Kft. Rusko szerint 19 milliót fizetett vissza Blaskónak, csak nem személyesen neki, hanem a Minerfin nevű cégének. Hogy miért, ez titok, hiszen a váltók két polgár, Rusko és Blasko ügyletéről tanúskodnak. A Národná obroda közben megszűnt. Annyira veszteséges volt 2003-ban és 2004-ben, hogy tönkrement. Majd következett egy újabb kör: Rusko helyett a Norex Digital, a Lenox, a Fajn Produktion és a ZT Slovakia Trading fizetett. Hogy miért, azt nem tudni. Ruskóval csak a ZT Slovakia Trading hozható össze, ezt az 50 millió koronás alaptőkéjű vállalkozást ugyanis sógornőjére íratta a volt miniszter.
A szövevényes történet után talán az a legfontosabb kérdés, miként tűrhette a kormányfő, hogy gazdasági minisztere 5-8 cégben is aktív vállalkozó legyen, amikor a szlovák törvények értelmében a közjogi méltóságoknak tilos ilyen tevékenységet kifejteniük.