Esély a váltásra

Elsősorban a gazdasági szereplők hozzáállásán múlik, valóban megindul-e a szakemberek által régóta várt energetikai technológiaváltás. A megújuló energiahordozók esélyei együtt nőnek az olajárral; a jelek szerint erre elsőként az autógyárak döbbentek rá.

Erdősi Csaba
2005. 10. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyéb következményei mellett egy új kifejezést vésett a köztudatba a közelmúltban kialakult olajpiaci hisztéria. A „klímaváltozás gazdasága” szókapcsolat radikális változást sejtet a megújuló energiahordozók megítélésében, azt jelzi ugyanis, hogy a probléma a környezetvédők asztaláról legalább részben a piaci szereplők asztalára került át. A felismerés, hogy a foszszilis energiahordozóktól való szabadulás utópiából lassan profittal kecsegtető üzleti lehetőséggé változik, egyre élénkebben foglalkoztatja a nagybefektetőket, ám a technológiaváltás üteme nagyban függ attól, milyen utat választ az Egyesült Államok.
A világ vezető gazdasági hatalma jelen pillanatban egyben a világ legnagyobb olajexportőre is, és a behozataltól való kiszolgáltatottsága az elmúlt hónapokban látványosan megmutatkozott. Amerikába Venezuelából és Mexikóból érkezik a legtöbb olaj, márpedig egyik forrás sem teljesen biztos. A mexikói olajkutak New Orleanshoz hasonlóan az egyre aktívabb trópusi viharzónában találhatóak, vagyis bármikor telibe találhatja őket egy Katrina vagy Rita méretű hurrikán, Venezuelában pedig az időjáráshoz hasonlóképpen kiszámíthatatlan tényező, a politikai bizonytalanság teremt állandó veszélyhelyzetet. A Castro-barát, ám a latin-amerikai szokásoktól eltérően szabályos választásokon hatalomra került Chávez elnök ugyanis kifejezetten Amerika-ellenes, és gazdaságpolitikája nyomán korábban már többször is leállt a venezuelai olajtermelés. Ilyen adottságok mellett egyre nyilvánvalóbb, hogy az Egyesült Államoknak létérdeke a fekete aranytól és az importőr országoktól való függés csökkentése, a kérdés csak az, hogyan teszi ezt.
Az importkockázatok minimalizálásához kétféle út kínálkozik, és mindkét irányban észlelhetők is lépések. A konzervatív megoldás új olajforrások után néz, és beruházásokat szorgalmaz egyrészt azért, hogy az ezekből a forrásokból érkező olaj megérkezzen a célállomásra, másrészt pedig azért, hogy a beérkezett nyersolajat feldolgozzák. Ehhez óriási befektetésre van szükség, egy olyan iparági környezetben, ami kellőképpen hullámzó ahhoz, hogy a tőke elbizonytalanodjék: a jelenlegi olaj- és főleg üzemanyagárak mellett elvileg kecsegtető lehetőség ugyan belevágni egy új finomító megépítésébe, még magasabb olajárak mellett ugyanakkor már a megújuló energiaforrások kiaknázása is tisztes hasznot hajt, és nem tudni, melyik üzlet válik előnyösebbé a közeljövőben. Egyelőre úgy tűnik, hogy az amerikai olajipar inkább az első úton jár, az olajjal, illetve az olajtermékekkel valamiképpen szoros kapcsolatban lévő iparágak azonban a megújuló energiahordozók felé húznak. Ennek alátámasztására az autógyártásban találjuk a legjobb példát.
Már régóta tudjuk, hogy a globális környezetszennyezésért, amelyet korábban kizárólag az ipar számlájára írtak, napjainkban sokkal inkább a közlekedés tehető felelőssé. A gépkocsieladások folyamatosan nőnek, olyan helyeken is, ahol korábban kiváltságszámba ment autót birtokolni. A nem vagy csak részben benzinnel működő autók elterjedését a zöldek már régóta szorgalmazzák, és történtek is elszórt fejlesztések a tisztább technológiák alkalmazására, amíg azonban az ipar nem szimatolt üzletet a modellváltásban, komoly előrelépést sem rögzíthettünk az ügyben. Most azonban úgy tűnik, a drága benzin meghozta a kellő lökést az áttöréshez. Egyik hétről a másikra újabb autógyárak jelentik be: megkezdik a hibridhajtású, vagyis benzines és elektromos motorral felszerelt gépjárműveik gyártását. Ezek az autók városban, alacsony sebességtartományban a villamos hajtást használják, gyorsításkor vagy országúti közlekedéskor pedig a benzines motort. Az első ilyen modellel a Toyota rukkolt elő néhány évvel ezelőtt, azután jött a Honda, a közelmúltban pedig három óriási autógyár, a BMW csoport, a DaimlerChrysler AG és a General Motors Corporation írt alá szándéknyilatkozatot – egyenrangú partnerként – közös hibridmeghajtású gépkocsik kifejlesztésére.




Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.