Ám a sértődött Belgrádból érkező vendég éppen azok közé a politikusok közé tartozik, akikre szerepvállalásukat tekintve a legkevésbé vonatkoztatható a kemény strasbourgi intés. Az Európai Parlament állásfoglalása egyébként élesen megosztotta a szerbiai politikusokat, ám a vajdasági vezetőség egy részén kívül kevesen látták be indokoltságát. A legjellemzőbb belgrádi reagálás az volt, hogy a rezolúció inkorrekt, nem tükrözi a valódi vajdasági állapotokat, s csak a magyar lobbi ügyességét dicséri, ami lefordítva azt is jelentheti, hogy ártatlanul vádolták meg az ismét nemzetközi összeesküvés áldozatává lett Szerbiát. Kasza József, a VMSZ elnöke kénytelen volt hangoztatni, hogy nem örül a EP-határozatnak, hiszen az itteni magyarságnak is érdeke az integráció, de mivel a szerb állam semmit nem tett magyar nemzetiségű polgárainak védelmében, elkerülhetetlen volt nemzetközi szintre vinni a problémát.
A Vajdaság autonómiájának helyreállításáért küzdő Újvidéknek még kapóra is jött az EP-figyelmeztetés Belgrádnak. Mind Bojan Kosztres tartományi parlamenti elnök, mind Nenad Csanak, a parlament szakbizottságának elnöke – egyébként mindketten a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetői – kiemeli, hogy a Vajdaság önkormányzata adhat eszközt, hogy eredményesen felvegyék a harcot az agresszív nemzeti türelmetlenséggel. A kérdésben enyhén szólva érzéketlen Belgrádnak a rendezést Újvidékre kell bíznia, ám már nincs garancia, hogy az autonóm Vajdaságnak meglennének az eszközei az atrocitások visszaszorítására, hiszen a tartomány nemzetiségi összetétele radikálisan megváltozott, eltűnt a korábban élő tolerancia. Nagy kérdés, hogy a Vajdaság autonómiája elegendő lenne-e a magyar autonómia nélkül.
Draskovics Koszovóra mutogat. Nem kimondottan külügyminiszterhez méltó volt Vuk Draskovics reagálása az Európai Parlament Vajdaság-határozatára. Azt üzente a testületnek, hogy az EP is foglalkozzon végre a koszovói szerbek nemzeti és emberi jogainak durva megszegésével. Majd összehasonlítást végzett a vajdasági incidensekkel, s kijelentette, e támadásokat nem a nemzeti vagy vallási gyűlölet motiválja, ellentétben Koszovóval, ahol a tömeges bűncselekmények etnikai és felekezeti indíttatásúak. (S. I.)
