A közelmúltban több jelentést is nyilvánosságra hozott az ÁSZ, amelyek komoly kritikákat fogalmaztak meg. Ezek közül a legfajsúlyosabb a zárszámadás ellenőrzése volt. Hogyan értékeli a jelentések miatt a számvevőszéket ért bírálatokat?
– Nem egyedi eset, ami most történt. Az ÁSZ rendszeresen bírál költségvetést, zárszámadást, privatizációt, gazdálkodást, a mindenkori kormánytól függetlenül. Az is igaz, hogy az ÁSZ – tevékenységének jellegéből következően – utólag minősíti és értékeli a pénzügyi-gazdasági folyamatokat. Azonban ezeket sohasem önkényesen teszi, hanem a hatályos jogszabályok és a nemzetközi ellenőrzési eljárások felhasználásával kialakított ellenőrzési gyakorlat alapján. Ez pedig azt jelenti, hogy részünkről egyetlen olyan kijelentés, információ sem hangozhatott el a jelentések közzététele után, amiken a vizsgált felek meglepődhettek volna. Az általunk leírt tényeket – egy-két kivételtől eltekintve – egyébként az ellenőrzöttek is tudomásul vették.
– Véleménye szerint van-e érzékelhetően éles különbség a tavalyi és a korábbi büdzsékre vonatkozó számvevőszéki megállapítások
között?
– Az elmúlt évi jelentéseinkkel kapcsolatban esetenként szintén nagyon komoly ellenállást tapasztaltunk az ellenőrzöttek részéről. Tavaly például az akkori pénzügyminiszter egy viszonylag részletes levelet írt az ÁPV Rt. tevékenységének ellenőrzéséről szóló jelentésünk megállapításaival kapcsolatosan, amivel mi nem értettünk egyet. Mostani jelentésünket viszont a jelenlegi pénzügyminiszter összességében elfogadta. Nem feledhető el az sem, hogy az ÁSZ egyre részletesebben, mélyrehatóbban végzi vizsgálatait, mégpedig az Országgyűlés akaratából, és nekünk ennek kell megfelelnünk.
– Vannak-e visszatérő szabálytalanságok?
– Igen. Bár javaslataink alapján mindig történik valami pozitív változás, azt látni kell, hogy kormányváltások után az állami vagyon kezelése, privatizációja körül mindig változik a koncepció. Ennek ellenére vannak állandóan visszatérő problémák. Ilyen például a tanácsadó cégek foglalkoztatása az ÁPV Rt.-nél.
– Az a baj, hogy a tanácsadók – amelyek többnyire a baráti körből kerülnek ki – csak alibi munkát kapnak jó pénzért?
– Nem alibi munkáról van szó, hanem arról, hogy miközben komoly jogi apparátusa van az ÁPV Rt.-nek, széles körben foglalkoztat tanácsadókat. Súlyos gond, hogy a tanácsadói munkát, annak minőségét nem ellenőrzik. Ha hibázik egy tanácsadó – amit adott esetben az ÁPV Rt. is érzékel, vagy utólag az ÁSZ megállapít –, akkor inkább magyarázatot keresnek a tanácsadó által vétett hibára, mintsem időben helyrehozatnák azt. S mivel nem kis pénzért végzik a jogi és egyéb tevékenységeket ezek a tanácsadók, elvárható volna az ÁPV Rt.-től, hogy amennyiben hibát tapasztal, szóvá tegye feléjük.
– Az ÁPV Rt.-t a kormányzatnak is felügyelnie kellene. Onnan sem éri szó a ház elejét?
– Az ÁPV Rt. kormányzati, azaz tulajdonosi felügyelete nem működik megfelelően. Véleményünk szerint az nem elegendő, hogy a tulajdonos képviselője ott ül az ÁPV Rt. igazgatóságában. Sokkal jobban figyelemmel kellene kísérni az ÁPV Rt. tevékenységét. Erre példa egyébként a Bábolna Rt. ügye, ahol az ÁPV Rt. készítette el az előterjesztést, ez alapján született meg a kormányhatározat, ami arról szólt, hogy rendbe kell hozni, fel kell fejleszteni a Bábolna Rt.-t annak érdekében, hogy privatizálni lehessen. Mindeközben a Bábolna Rt. vagyonának jelentős részét elvesztette és a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. ezt tétlenül nézte. Soha semmiféle felelősségre vonást nem kezdeményezett a Bábolna Rt. menedzsmentjénél, és ezt a tulajdonos sem rótta fel az ÁPV Rt.-nek. A vagyonkezelő eközben függetlenítette magát a végrehajthatatlanná vált kormányhatározattól, és megkezdte a Bábolna Rt. végelszámolását. Mindez 14 milliárd forint körüli veszteséget eredményezett. A jogszabályi előírások alapján felszámolási eljárást kellett volna indítani, és akkor nem érte volna ekkora kár az államot. Hiszen, amennyiben felszámolják a céget, csak a Bábolna Rt. vagyonának erejéig lehet kielégíteni a követeléseket. Most viszont elvész a vagyon, miközben a beszállítói tartozásokat kiegyenlítik. Ezt az eljárást azzal magyarázta az ÁPV Rt., hogy a másik megoldás, a Bábolna Rt. tartozásainak részbeni kiegyenlítése olyan társadalmi hatásokat eredményezett volna, amiket nehezen lehetne kezelni.
– A másik nagy port felvert ügy a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. privatizációja volt. Itt mi volt a legfőbb aggályuk?
– A tankönyvkiadó eladását az ÁPV Rt.-nél egyértelműen a minél magasabb állami bevétel elérésével indokolták. Ugyanakkor, akinek eladták a céget, az a második fordulóban jelentős, mintegy 700 millió forintos vételárcsökkentést jelentett be. A pályáztatás során az ÁPV Rt. úgy módosította a feltételeket, hogy erre a pályázónak lehetősége nyílt. Azt kifogásoltuk, hogy nem rögzítették azokat a paramétereket, amelyeknek alapján megítélhető volna: ez a menetközbeni árcsökkentés indokolt volt-e vagy sem. Mindezt sem az ÁPV Rt., sem a Pénzügyminisztérium nem tartja nagy problémának.
– Nem találták megfelelőnek a Mol-részvények eladásának körülményeit sem. Ezzel a kritikával szemben szintén értetlenségét fejezte ki az ÁPV Rt.
– Általában véve van igazság abban, hogy előre látni százszázalékosan semmit nem lehet. Ugyanakkor a szakmai feljegyzésekből számunkra egyértelműen kiderült, hogy ha a gázüzletágától megszabadul a Mol Rt., az jelentősen megdobja a részvények árfolyamát. Ez a folyamat be is következett. Ezért szerintünk a Mol Rt.-ben lévő állami részvénypakett eladásával még lehetett volna várni, hiszen kormányzati körökben pontos információk voltak arról, hogy éppen hol tart a Mol gázüzletágának értékesítése. Nekünk ezt szóvá kellett tennünk, mert az a feladatunk, hogy vigyázzunk az állami vagyonra.
– Mára az érdeklődés középpontjába került a Budapest Airport Rt. folyamatban lévő magánosítása. Milyen problémákat lát a reptér üzemeltetőjének eladása körül az ÁSZ?
– Ez az ügy kizárólag szakmai kérdés. Több szempontból rendezetlen vagyoni helyzetet találtunk a Budapest Airport Rt.-nél, amelyek tisztázására felhívtuk az ÁPV Rt. és a pénzügyminiszter figyelmét.
– A tavalyi zárszámadás ellenőrzése váltotta ki a legnagyobb indulatokat a kormányoldalon. Vitatták az számvevőszék áfaviszszatartással kapcsolatos elmarasztalásait éppúgy, mint az ide érkező uniós kifizetések ÁSZ által megjelölt nagyságát. Hogyan értékeli ezt?
– Nem történt más, mint hogy az Állami Számvevőszék mindkét esetben mérleget vont. Az áfa esetében különösen áll a mondás: a tények makacs dolgok. Amikor az előző pénzügyminiszter a visszaigénylések kifizetésének visszatartásával kapcsolatos intézkedését elrendelte, nagyon jelentősen elmaradtak az áfabevételek az előirányzattól. Tavaly 127 milliárd forintot nem utaltak vissza az áfát bevallóknak. Ez csak időlegesen csökkentette az áfabevételeknél az elmaradást, mert a pénzt 2005-ben ki kellett fizetni. A végeredmény az lett, hogy az APEH augusztus 29-i egyenlege szerint az intézkedés 2,9 milliárd forinttal rontotta a költségvetés egyenlegét. A Pénzügyminisztérium ezzel szemben kilencmilliárdos többletbevételt mutatott ki, a tények azonban ezt nem támasztották alá. Az uniós pénzeknél pedig azt vizsgáltuk, hogy a 2004-es zárszámadásban mennyi az EU-tól származó bevétel és a Brüsszel felé fizetett kiadás. A két szám különbözete – hátrányunkra – mínusz 27 milliárd forint. Ami ezen változtathat, hogy a beérkezett uniós támogatások nem jelentek meg teljes egészében a költségvetésben bevételként.
– Miért nem?
– Akkor lehet a költségvetésben elszámolni az uniós támogatást bevételként, ha teljesültek azok a feltételek, amik szükségesek ahhoz, hogy Magyarország a támogatást lehívhassa, megkaphassa. Az uniós támogatási rendszer három részből áll. Az egyik, amikor állami szerv közbeiktatása nélkül jön be uniós pénz az országba. Ennek semmilyen kapcsolódása nem lesz az állami költségvetéshez. Kizárólag nemzetgazdasági szempontból hasznosul azoknál a vállalkozásoknál, akik kapják. A másik, amikor az unió utólag fizet, a normatív támogatás összegét az államkincstárnak kell megelőlegeznie. Ebben az esetben akkor érkezik meg a pénz Brüsszelből, amikor Magyarország az unióval elszámol. A harmadik eset pedig az, amikor az unió a támogatását átutalja a hazai programokra. Ezek a pénzek előlegként a jegybankon keresztül érkeznek be, és a Magyar Államkincstárnál parkolnak, a kincstári egységes számlán. Ám felhasználni csak akkor lehet ezeket az összegeket, ha már konkrét elszámolás indokolja a tételes kifizetést. Abban az esetben, ha mindazokat a forrásokat számításba vesszük, amelyek az előbb említett három csatornán keresztül érkeztek be tavaly az országba, akkor igaz, hogy 2004-ben több uniós forráshoz jutottunk hozzá, mint amennyit befizettünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az EU-támogatások befogadási képessége rosszabb annál, mint azt korábban feltételeztük. Ez is egyike az ÁSZ által már több alkalommal jelzett lemaradásoknak. Annak a következménye, hogy az uniós pénzeket fogadó intézményrendszer felépítése a szükségesnél lassabban haladt.
– A számvevőszék több kijelentéséből is arra lehet következtetni, kevésbé tartják hitelesnek a zárszámadást. Így van ez?
– Lényegében igen. Most a minisztériumok, országos hatáskörű szervek költségvetési beszámolóinak lényegesen nagyobb részét láttuk el elutasító, korlátozó, illetve figyelemfelhívó megjegyzéssel, mint az előző évben. A fejezeti kezelésű előirányzatokról készült beszámoló jelentéseknek pedig csak alig több mint húsz százaléka volt hibátlan. Ebben a belső kontrollrendszerek gyengesége és az évközi kormányzati struktúraváltoztatások egyaránt szerepet játszottak. Az ÁSZ évek óta szorgalmazza a zárszámadási dokumentum tartalmi, szerkezeti követelményeinek teljes körű szabályozását, továbbá az úgynevezett államszámvitelről szóló törvény megalkotását. Ezek biztosíthatják az átláthatóságot, az adatok többéves összevethetőségét, továbbá a költségvetés végrehajtásával összefüggő pénzügyi és vagyoni elszámolások zárt rendszerét. Az pedig már a költségvetés hitelességének kérdése, hogy miképp teljesülnek a bevételi és kiadási előirányzatok. Már a tavalyi büdzsé véleményezésekor jeleztük, hogy a bevételi és kiadási oldal megalapozottságának komoly kockázatai vannak, ebből adódóan már akkor borítékolható volt, hogy növekszik az államháztartási hiány.
Jól fizet munkatársainak a vagyonkezelő. Teljes munkaidőben 238-an dolgoztak 2004-ben az állami privatizációs és vagyonkezelő szervezetnél, részmunkaidőben egy főt alkalmaztak – derül ki az Állami Számvevőszék azon jelentéséből, amelyik az ÁPV Rt. tavalyi gazdálkodásáról szól. A privatizációs szervezetnél az elmúlt esztendőben hat felsővezető, 14 ügyvezető igazgató, 28 ügyvezetőigazgató-helyettes, 114 menedzser, valamint 57 ügyintéző dolgozott. Ha az éves átlagkereset havonta egy főre lebontjuk, elmondható, hogy a felsővezetői kategóriában a havi átlagkereset 3,097 millió forint, az ügyvezető igazgatói 1,157 millió forint, az ügyvezetőigazgatóhelyettesi 807 ezer forint, a menedzseri 499,7 ezer forint volt, míg az ügyintézők átlagkeresete havi 223 ezer forintot ért el.
