Harisnyagyári capriccio

Egy ütött-kopott kis zoknigyárban „él” egy korosodó férfi és hűséges munkatársa. A férfi és a nő évek óta egymás mellett élnek, dolgoznak szinte szótlanul. Egy váratlan utazás során azonban sok minden megváltozik, ahol más környezetben kiderülnek álmaik, vágyaik, érzelmeik. Lassan, de biztosan. Egy keserédes történet uruguayi módra, egy kis whiskyvel megbolondítva.

Van, ahol azt mondják: whisky, van, ahol azt: csíz. Egy-egy szó, szinte értelem nélkül, aminek egyetlen „hazug” célja, hogy mosolyt csaljon az arcokra egy bizonyos megadott, előre eltervezett pillanatban. Csupán egy pillanat erejéig, ami így valójában egy csalóka, talán nem is létező időfoszlány, azonban a fényképen, a valóság állítólagos lenyomatán mégis ez szerepel. Amelyet ki lehet tenni kis fakeretben a falra, mutogatni az ismerősöknek, barátoknak, vetélytársaknak, ellenségeknek. Egy mesterségesen létrehozott pillanattal dicsekedhetünk, egy hazug ezredmásodperccel, amellyel azt hisszük, megváltoztathatjuk a múltat, megszépíthetjük az emlékeket s becsaphatjuk saját magunkat is.
A Whisky című film is egy hazugságra épül. Jacobo egy kis lepusztult harisnyagyár tulajdonosa, ahol szinte egész életét töltötte. Hűséges asszisztense Marta, aki nap mint nap segítőtársa, aki nélkül valószínűleg az idős férfi nem sok mindenre menne, aki teljesen eggyé vált a gyárral. Csendben, szinte némán dolgoznak egymás mellett évek óta, mintha kizökkent volna az idő s ismételné magát „idétlen” időkig. Jacobo minden áldott nap, talán évtizedek óta, ugyanazon mozdulatokkal nyitja ki a zoknigyár kapuját, kapcsolja fel a pislogó lámpát, indítja be az ócska, rozsdás gépeket. Marta pedig ugyanolyan mozdulatokkal öltözik át, viszi a teát, ellenőrzi az alkalmazottak táskáját a munkaidő végén. Félszavakból, sőt szavak nélkül is megértik egymást. Ugyanazok a gépies mozdulatok ki tudja, hány éve, szenvtelen arccal, alig élő tekintetekkel. Azonban a kényelmes, unalmas álló vízbe kő repül: Jacobo bátyja tesz látogatást rég nem látott testvérénél, és minden megváltozik. Elsősorban azért, mert Jacobo megkéri Martát, játssza el, hogy ő a felesége, még „whiskys” – azaz csízes – fotókat is készítenek, hogy becsapják a testvért. Pár nap után Herman, a testvér javaslatára a tengerpartra utaznak, ahol korábban a két férfi gyermekkorát töltötte. Itt sok minden lassan kiderül a szereplőkről: elsősorban Martáról, de az idős, morcos Jacobo álarca mögé is beláthatunk kicsit.
Egy egyszerű történet, kevés szereplővel, lassú, ám mégis – igaz, visszafogottan – élvezhető cselekménnyel. Apró gegek, poénok gördítik tovább a történetet, a kamera is lassan, komótosan mozog csupán. Az idő itt valóban kizökkent, ólomlábakon jár, ám aki nem türelmetlen, s szeret például fotókat nézegetni, illetve elképzelni, hogy az azon szereplő emberek vajon kik is lehetnek, kedvelni fogja ezt a filmet.
(Whisky – színes, feliratos uruguayi–argentin–német film. 99 perc. Rendezte: Juan Pablo Rebella és Pablo Stoll. Forgalmazza a Budapest Film.)