„A liberalizmus saját magát leplezte le” – Philip Pilkington a globális átrendeződésről

Philip Pilkington közgazdász, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója a Magyar Nemzetnek Tusványoson adott interjújában a liberalizmus világszintű összeomlását nemcsak a társadalmi kísérletek bukásával, hanem a geopolitikai struktúrák átrendeződésével is összekapcsolja. Beszél a Nyugat hanyatlásáról, a posztliberális politikai modellekről és Közép-Európa geopolitikai lehetőségeiről, miközben, a The Collapse of Global Liberalism szerzőjeként, a világ normalitás felé tartó rendeződésének időszakát látja.

2025. 07. 30. 4:50
Philip Pilkington vezető kutató a Magyar Külügyi Intézet A csatlakozás ára: Ki fizeti meg Ukrajna EU-tagságát? című tanulmányának bemutatóján Budapesten Fotó: MTI/Lakatos Péter
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

„Az volt a hiba, hogy rákényszerítették az emberekre a liberalizmust” – kezdte elemzését lapunknak Philip Pilkington az elmúlt három évtized politikai és társadalmi fejleményeiről.

Philip Pilkington
Philip Pilkington, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója, Lord David Frost, az Egyesült Királyság korábbi európai uniós kapcsolatokért felelős minisztere, egykori brexitügyi főtárgyaló, a Danube Institute vendégkutatója, Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, Marwan Abdalláh, a Nemzetközi Demokrácia Unió alelnöke, a libanoni Kataeb Párt külügyi vezetője és Calum Nicholson, a Danube Institute kutatási igazgatója (balról jobbra) a 34. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Mi a világrend jövője? című pódiumbeszélgetésén az erdélyi Tusnádfürdőn 2025. július 23-án. Fotó: MTI/Veres Nándor

A brit közgazdász szerint a liberalizmus ugyan ötszáz éve létezik mint ideológia, de valójában csak 1990 után nyílt lehetőség arra, hogy a gyakorlatban, teljes egészében megvalósítsák. Mint fogalmazott, 

addig mindig csak korlátozottan alkalmazták: a XIX. századi Nagy-Britannia például sokak szerint liberális társadalom volt, de ez nem igaz – a társadalmi berendezkedés erősen protestáns, patriarchális és családcentrikus maradt.

Pilkington szerint a hidegháború lezárulta után viszont a liberalizmus társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai szinten egyaránt lehetőséget kapott a kiteljesedésre – és épp ekkor derült ki, hogy az eszme gyakorlati alkalmazása „katasztrofális következményekkel járt”.

A közgazdász külön kitért arra, mely társadalmi normák omlottak össze a „szűretlen liberalizmus” miatt. Úgy véli, a jog előtti egyenlőség fontos és racionális elv, de amit ma a liberalizmus hirdet, az nem ez. Mint mondta: „ők azt mondják, mindenki egyenértékű: te és én pontosan ugyanolyan jók vagyunk mindenben – úszásban, matematikában, bármiben. Ez egyszerűen nem igaz. Az emberek különböznek. Ezt tagadják.”

A liberalizmus végső stádiumát szerinte a transzneműség ideológiája képviseli. 

A csúcspont az lett, hogy annyira szabad és egyenlő vagy, hogy az állam dokumentumot ad arról, hogy megváltozott a nemed. Ez intellektuálisan leleplezte az egész projektet. Ez a vége.

Pilkington párhuzamot vont a liberalizmus bukása és a szovjet kommunizmus összeomlása között: mint mondta, amikor az emberek saját bőrükön tapasztalják meg egy ideológia kudarcát, az hiteltelenné válik – „és onnan nincs visszaút”.

A folyamat nemcsak belpolitikailag, hanem geopolitikai értelemben is zajlik – hangsúlyozta. A liberalizmus ugyanis nem csupán belföldön, de globális szinten is megrendült.

Emlékeztetett arra, hogy Nagy-Britannia volt a XIX. században a vezető liberális hatalom, amely világszinten is terjesztette az eszméket, majd a második világháború után az Egyesült Államok vette át ezt a szerepet. 

Az USA a kilencvenes évekre liberális világhatalommá vált, de ez a projekt most véget ér – méghozzá nem ideológiai okokból, hanem geopolitikai realitások miatt: dollárgyengülés, ukrajnai háború, túlterjeszkedés.

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint a világ jelenleg visszatér a természetes geopolitikai állapotokhoz, amelyek a XX. századi háborúk előtt jellemezték a nemzetközi rendet. Példaként említette Törökország szíriai terjeszkedését vagy a délkelet-ázsiai politikai átrendeződéseket, melyek „történelmi civilizációs mintázatokat követnek”. 

Úgy véli, a jelenlegi időszak egy posztliberális korszak kezdete, ahol a nemzeti szuverenitás és az organikus közösségi identitás újra felértékelődik. Ennek a folyamatnak szerinte Közép-Európa lehet az egyik nyertese. Megfogalmazása szerint 

Nyugat-Európa szétesőben van – nem tűnik el, de fél évszázadig is eltarthat, mire újraépül. Ezzel szemben Közép-Európa előtt most van lehetőség, hogy vezető szerepbe kerüljön.

Kiemelte, hogy nem föderális rendszert, hanem rugalmas koalíciót képzel el, amely egyfajta belső szövetségként működhetne az EU keretein belül. Ez a koncepció szerinte geopolitikai és gazdasági erőt is jelentene, főként annak fényében, hogy az ázsiai–európai szárazföldi kereskedelmi útvonalak egyre inkább Közép-Európán keresztül vezetnek.

A generációs különbségek kapcsán Pilkington ismét a szovjet példára utalt. A brezsnyevi korszak idősebb vezetői szerinte hasonlóképp ragaszkodtak az ideológiához, mint ma a baby boomer generáció a liberalizmushoz: „valamennyire még hisznek benne, de már nem védik meg igazán”. Ezzel szemben a fiatalabbak egyértelműen elfordulnak az eszmétől – noha ez az elfordulás sokféle irányt vehet. 

„Látunk radikális baloldali visszatérést, például New Yorkban, de sajnos neofasiszta tendenciák is erősödnek az interneten.”

Pozitívumként értékelte, hogy az értelmiségi fiatalok inkább egy keresztény gyökerű, posztliberális irány felé gravitálnak. „A valódi gondolkodók ebbe az irányba mennek. A többi irány inkább a tömegekhez szól.” Hozzátette: hosszú távon mindig az eszmék határozzák meg a történelem menetét – ezért az intellektuális irányzatok jövője kulcskérdés.

A globalizáció és a nemzetközi intézmények témájában a közgazdász árnyaltabb álláspontot képvisel. Elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben ezek az intézmények „a hardcore liberális ideológia terjesztésének bástyáiként” működtek, de szerinte nem megsemmisíteni kell őket, hanem átalakítani.

Kiemelte az ENSZ példáját, amely „önmagában nem rossz koncepció, mert lehetőséget ad az országok közötti konfliktuskezelésre”, de hangsúlyozta: nem szabad katonai hatalommal vagy kényszerítő eszközökkel felruházni.

Gazdasági szempontból a legsürgetőbb reformnak a globális pénzügyi rendszer újraalapozását tartja. Pilkington szerint vissza kellene térni a John Maynard Keynes-féle multilaterális koncepcióhoz, amelyet 1944-ben a Bretton Woods-i konferencián vetettek el az amerikaiak javára. 

A dolláralapú rendszer rövidlátó döntés volt, harminc év alatt összeomlott. Most a dollárrendszer agóniáját látjuk.

Egy új világrend szerinte nem igényel totális politikai fordulatot, csupán a kulcsszereplők – például Kína és az Egyesült Államok – megegyezését. 

Mint mondta, 

Pekingben nyitottságot tapasztalt a multilaterális pénzügyi rendszerre vonatkozó elképzelései iránt. Az amerikai oldalon viszont „még mindig a kereskedelmi háborús logika dominál”. 

Ennek ellenére úgy véli, előbb-utóbb az Egyesült Államok is érdekeltté válik majd az újratervezésben – ha másért nem, hát azért, mert a jelenlegi rendszer egyre nagyobb gazdasági árat követel.

Borítókép: Philip Pilkington vezető kutató a Magyar Külügyi Intézet A csatlakozás ára: Ki fizeti meg Ukrajna EU-tagságát? című tanulmányának bemutatóján Budapesten (Fotó: MTI/Lakatos Péter)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.