Korrupciós szabadság

Demszky Gábor főpolgármester liberális. Magyarán szabadelvű. A szabadelvűséget pedig úgy értelmezi, hogy szabadon megválthatja saját szabadságát. Ezúttal kivételesen nem a fennkölt szabadságjogokról, hanem a munkahelyi szabadságáról van szó. S nem holmi bagatell összegről, hanem 1 828 242 forintról. Azért tudjuk ilyen pontosan, mert maga közölte ezt tavaly augusztusi nyilvános vagyonbevallásában. Az szerepel az összeg mellett, hogy ebből azt a családi kölcsönt törlesztette, ami részben az adriai nyaralóvásárlása fedezetéül szolgált. Szó szerint: „törlesztve ki nem vett hivatali szabadság kötelező pénzbeni megváltásából származó jövedelemből”.
Ez a megváltás ütött szöget Kupper Andrásék fejébe, s a Fidesz fővárosi frakciója májustól elszánt levelezésbe fogott a főjegyzői irodával: mi is a helyzet pontosan Demszky szabadságával? Pénzben megváltani ki nem vett szabadságot ugyanis a főszabály szerint csak akkor lehet, ha az alkalmazott munkaviszonya már megszűnt. Demszky viszont tizenöt éve egyfolytában főpolgármester, így fennáll a gyanú, hogy jogtalanul jutott ehhez (és talán más összegekhez). Akkor pedig a vagyonelszámolás is megújítandó, s Budapest első embere szégyenszemre mehet kölcsönkérni a csúcsprémiumokkal „büntetett” Aba Botondhoz. Ellenben ha erre nem szorul rá, jogos a kérdés: mégis honnan pótolja a hiányzó összeget? Netán az alkotmányos szabadságjogokat egészítsük ki a korrupció szabadságával?
A Kupper-féle kérdések lényegretörőek. Hány nap rendes és pótszabadságot kapott Demszky 1999 és 2005 között? Hogyan illeszkedett ez a szabadságolási ütemtervbe? Tiba Zsolt főjegyző szerint milyen jogcímen, s pontosan mikor szűnt meg közben a főpolgármester munkaviszonya, ami a szabadságmegváltást lehetővé tette? Ha megszűnt, kifizették-e a neki járó, háromhavi illetményének megfelelő végkielégítést is? Kérte továbbá, hogy a főjegyző csatolja válaszához az 1999 és 2005 között igényelt szabadság bizonylatait, amelyek sorszámozott okmányok, így az irattárban fellelhetők.
A főjegyzői iroda igen nagy bajban van, ugyanis egybevágó szakértői vélemények szerint a főpolgármester munkaviszonya folyamatos, hiszen az újraválasztás nem értelmezhető új (más) főpolgármester megválasztásaként. Ez a jogértelmezés azért perdöntő, mert Tiba Zsolt is elismeri: „A foglalkoztatási jogviszonyban álló polgármesterek esetében a foglalkoztatási jogviszony fennállása alatt a szabadság megváltása nem lehetséges.”
Mivel a szóban forgó több mint 1,8 millió forint 25 munkanap alapszabadság és 14 munkanap pótszabadság ellenértéke, felmerül az a probléma is: ha Demszky az adott esztendőben egyáltalán nem ment szabadságra, mikor intézte az adriai ingatlanfelújítás teendőit? Munkaidőben? Emlékezhetünk: sajtónyilatkozataiban maga is célzott rá, hogy csinosítgatta a birtokot, huzamosabb időt töltve ott. A főjegyzői válaszlevél amúgy hivatali mobiltelefonos és számítógépes kapcsolattartásra utal a szabadság ideje alatt (s nem említi terepjáró vagy helikopter igénybevételét). Üvegzseb és városházi transzparencia ide vagy oda, az iktatott dokumentumokba való betekintés híján a mai napig nem tudhatjuk, hogy Demszky pontosan mikor vette ki a szabadságát, hogy az adott intervallumokat összevethessük hivatali és magánprogramjaival: a pénzbeli szabadságmegváltás által (függetlenül a jogértelmezési vitáktól) jogtalanul jutott-e közpénzhez? Ennek vajmi kevés a köze ahhoz, hogy a balliberális többségű Fővárosi Közgyűlés napirendre hajlandó-e venni a kérdést. Egy régebbi jogállamban nemcsak a főjegyző, hanem a főnöke alatt is inogna a szék.