„Poljakov: Tud sakkozni? Grabowski: Hogyne! Bár tíz játszmából nyolcszor megverem magam. Poljakov: És a maradék kettőben? Grabowski: Ott többnyire én győzök. Poljakov: Esetleg lehetne javítani az arányon. Grabowski: Elképzelhető, de ehhez egy edzőpartner kellene. Poljakov: Maga vállalhatná. Grabowski: Gondoltam rá, de nem szeretek kettőnkkel játszani.”
(Részlet a Macskafogó című rajzfilmből)
Egész egyszerűen megmalmoztak minket.
Évek, évtizedek óta folyik ellenünk – és velünk – egy kifinomult macska-egér harc, amely úgy van kitalálva, hogy mi nem nyerhetünk – a játék kitalálója pedig úgy győz, hogy az sem tudjuk, ki ellen játszunk és hogy egyáltalán: játszunk. A szemünk előtt épültek ki az új zsarnokságok, és nem vettünk ebből észre szinte semmit sem. El lettünk kábítva. Ahogy azt a múlt heti cikkében példákkal illusztrálva Szájer József is bemutatta: elvették, illetve megfertőzték a nyelvünket. Egy sor olyan elmetrükköt vetettek be ellenünk, amelynek többek között az volt céljuk, hogy elaltassák a józan ítélőképességünket, hogy elfogadjuk a dolgok fennálló rendjét és elveszítsük azt a képességünket (és az ehhez szükséges bátorságot), amelynek révén rákérdezünk a dolgokra: hogy is van ez?
Egy filológus alaposságára, egy archeológus kitartására és egy muzeológus rendszerező képességére lenne szükségünk ahhoz, hogy számba vegyük mindazon elmetrükköket, amellyel megvezettek minket. Ugyanakkor szeretnénk hinni azt is, hogy ha már meg tudjuk nevezni ezeket a kifinomult módszereket, egyúttal magunk mögött is hagytuk ezt a világot. Elértük, amit akartunk, szabadok vagyunk.
Nézzünk néhányat azokból a trükkökből, amelyeket az új zsarnokságok saját védelmükre dolgoztak ki!
A klasszikus trükk: a liberalizmus és a demokrácia azonosítása – ha a liberalizmust támadod, nem vagy demokrata. Miközben az új zsarnokság mérnökei valójában liberálisok voltak és nem demokraták, körmönfontan élőpajzsként húzták maguk elé a demokráciát. Érthető okokból: míg a demokráciát – legalábbis a nyugati világban – általános egyetértés övezte, a liberalizmust nem.
Azt is mondhatjuk, hogy nem bíztak benne, hogy minden, ami liberális, az a többségnek is vonzó. Ezért a kisebbségek privilégiumait a többség szabadságának állították be, a demokráciát pedig a szabad világgal azonosították. Bárkit, aki kritizálta a liberalizmust, a szabadság ellenségének, a diktatúra mezében fellépőnek festettek le. Lehetetlen volt a liberális elvek kritikája anélkül, hogy az illető ne diszkreditálta volna magát. Sakk-matt.