Pannon mester

K ö n y v e s h á z

Egy-egy kép látható a Reich Károly műveit megidéző album védőborítójának első és hátsó oldalán. Az elsőn saját grafikája egyik kedvenc motívumával, a lovak és lovas együttesével, ligetes-dombos tájban, a hold halvány, sejtelmes fényében. A hátsón maga az alkotó, műtermében az asztal mellett állva, a nagyméretű ablaknak éppen hátat fordítva, legalábbis egy pillanatra elfordulva a tájtól, amelytől pedig lélekben sohasem szakadt el. A szelíd pannon tájon érezte magát igazán otthon Reich Károly, a dombos Dunántúlon, Somogy erdői, patakjai között, amely úgy köti össze Európa északi „barbárok” lakta vidékeit az ókori latin kultúra értékeivel, ahogyan a Reich-rajzok, -metszetek megkönnyítették a grafikusok nemzedékeinek a nagy korszakok, kulturális hagyományok közötti közlekedést. Mégpedig a szó szoros értelmében: nemcsak a természetközeli élet, hanem a kézműves hagyományokat őrző felmenők – bognár, szíjgyártó, lószerszámkészítő nagyszülők – is életre szóló tapasztalatot adtak számára. Megkönnyítették, hogy később a magyar és az európai irodalom klasszikusainak, no meg az igazi klasszikusok, az ókori szerzők műveiben ne csak a gondolat szépségét legyen képes érzékelni, hanem a maga eszközeivel, az anyag, a technika tökéletes ismeretéből eredeztethető mesteri tudásával tudja tolmácsolni, ha úgy tetszik, átírni, képi nyelvre fordítani mindazt, ami belőlük sugárzik.
Ami a korszakok közötti közvetítést illeti: tanulmányait még a világháború kitörése előtt kezdte meg, s a negyvenes évek második felében fejezte be. Tanult plakáttervezést, rajzot, mégpedig a korszak legjobb mestereinél – ennek sem kis szerepe lehetett abban, hogy maga is mesterré vált, talán azok egyikévé, akiknek példája nélkül az ötvenes–hatvanas évek fordulóján nem következett volna be az áttörés, a kortárs magyar grafika igazi aranykora. Maga néhány évvel idősebb volt Kondor Bélánál, Lenkey Zoltánnál, Csohány Kálmánnál és a többieknél, akik e fénykor igazi főszereplői, hősei voltak, s csöndesebb, visszahúzódóbb alkat lévén nem is kívánt az olykor igencsak erős hullámverést okozó események középpontjába kerülni. Igényessége, biztos tudása, beleérző képessége s talán elsősorban a legifjabb nemzedék iránti figyelme miatt a hatvanas–hetvenes évekre mégis a magyar illusztrációs művészet meghatározó jelentőségű alakjává vált.
Talán éppen felsorolt tulajdonságai miatt azonban ez nem mindig volt nyilvánvaló, a kritika olykor hajlott rá, hogy a derűs, könnyed, megejtően szép lapok mellett elfeledkezzen a „másik” Reich Károlyról, a drámai történések, a gyász fájdalma iránt érzékeny művészről (Radnóti Miklós: Á la recherche), a finom, szomorkás líra mesteréről (Tóth Árpád lapjaihoz készült művek sora) vagy éppen a groteszk iránt fogékony rajzolóról (Kútvölgyi rajz).
Ha csak annyi lenne a Nap Kiadó albumának az érdeme, hogy Reich Károly művészete eme értékeire is fölhívja a figyelmet, már érdemes volt a megjelenésre. Ennél persze jóval többet tesz: a rajzok, nyomatok, a családi vagy épp baráti körben készült fotográfiák, az autográf napló-, vallomásrészletek segítségével mintegy közénk varázsolja az alkotót, akiről, amíg élt, sokan valahogy úgy gondoltuk, hogy kortalanul szép, mint némelyik munkája, s most, hogy már több mint tizenhét éve eltávozott, nehezen tudjuk elhinni, hogy alig hatvanhat évet tölthetett azon a szelíd, szép pannon tájon, amelynek motívumaiból kompozícióit fölépítette.
(Reich Károly. Szerk.: Kratochwill Mimi. Nap Kiadó, Budapest, 2005. Ára: 4450 forint)