Rokonok

Még mondja valaki, hogy a magyar oktatásügyben nagy a bürokrácia. Hogy hegyeket kell megmozgatni, kérvénycsokrokat szerkeszteni meg pluszvizsgákat letenni, hogy az amúgy színkitűnőre érettségizett gyerek bekerülhessen valamelyik felsőoktatási intézménybe – ha szerencséje van. Csodákat. Itt van például Debre Zsuzsanna esete, aki még az érettségin sem jutott túl, amikor már megkapta az értesítést: felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorvezető-műsorrendező szakára. (Ez az egyik legnépszerűbb felsőoktatási intézmény talán legkurrensebb szaka.)
Ha minden jól megy, még az is előfordulhat, hogy a diplomaszerzés után Zsuzsanna olyan jeles egyéniségekkel dolgozhat együtt, mint például a hajdani tévés Batiz András (ő jelenleg kormányszóvivő, de tavasszal valószínűleg visszaballag a kaptafához). Ez azért is érdekes lesz – ezt még nem mondtam –, mert a vakvéletlen úgy alakította, hogy Zsuzsanna és Andris rokoni kapcsolatban áll egymással. (Zsuzsanna testvére Andris felesége, nemrég volt a nász, címlapon hozták a hírt a gagyilapok.) Adja magát a helyzet, hogy Zsuzsi biztos szakmai támaszra talál majd tanult sógorában, hiszen Andris gyakorlott televíziós – az most itt lényegtelen, hogy kormányszóvivőként naponta bohócot csinál magából.
Szóval jól mennek a dolgok a hazai oktatásügyben. A tehetségek utat találnak maguknak, sőt a rokonok is megtalálják egymást. Itt most be kell fejeznem a cikket, Batiz András beszél a televízióban. Gazdájának szavait ismétli: bátorság, tisztesség, esélyegyenlőség…