A hivatalos célkitűzés a legjobb hat közé kerülés volt, és ennek módja az orosz, koreai, norvég hármasból legalább egy vetélytárs legyőzése. Aztán az egyből kettő lett, a hatból pedig négybe jutás, mert együttesünk a kezdeti ingadozás (Angola és Szlovénia ellen) után mindkét csoportrangadóján (Korea, Norvégia) diadalmaskodott, a középdöntő első két mecscsén (Horvátország, Hollandia) aztán már elég volt beváltania a papírformát, és az elődöntőben találta magát. Részigazság, hogy az olimpiát követő évek vb-in általában hígabb a mezőny, így a koreaiak is lecserélték a fél keretüket, a tavalyi Eb-elődöntőben minket Budapesten tönkreverő norvég csapatból pedig kimaradt a három legnagyobb klasszis: Hammerseng, Harsekker és Nyberg. Csakhogy a 2003-as magyar vb-alakulat ászai közül is többen hiányoztak, de ezt mostantól adottságként kell kezelnünk, hiszen sem visszatérésükre, sem pótlásukra nincs remény.
Németh András szövetségi kapitány ezért az idő és a lehetőségek szorításában a lehető legracionálisabb módon tette a dolgát. Kedvenc képével élve megmerítette a hálóját, és akik fennakadtak benne, mindvégig azokra épített. Keretét keveset variálta, akkor is inkább szűkítette, mintsem bővítgette. Mint már a vb-n bevallotta, úgy érezte, csupán egy hibát követett el: be kellett volna válogatnia egy „futó embert”, mert így nem akadt, aki azonnal megbüntesse a hibázó ellenfelet. A hiányosságokat természetesen egyéb posztokon, helyzetekben is észlelte, de ezekre nem találhatott megoldást a magyar NB I-ben. A kulcsmérkőzéseken az egyéni és a csapatteljesítmény is messze felülmúlta az átlagot, amelyet a „vb-frász” általában valamelyest ront; az egyetlen kivételt sajnos a románok elleni elődöntő jelentette. Németh a vereséget követően másodszor volt önkritikus, hiszen kérdésemre elismerte, hogy Siti Eszterben jobban kellett volna bíznia, de saját szempontjából logikusan érvelt: úgy vélte, a sikerhez döntő fordulat szükséges, és ezt Görbicztől remélte leginkább, akire amúgy is „rábízta a csapatot”. A vb All Star-együttesébe is méltán delegált irányító azonban éppen szombaton járt legtávolabb saját képességeitől, így a kiváló, de aznap legyőzhető vetélytárs megakadályozta, hogy válogatottunk bronz- helyett ezüstérmet nyerjen. Mert az arany itt alanyi jogon járt a házigazdának, az nem is vitás.
Magyarország az előző négy vb-n sorrendben az ötödik, hatodik, második, harmadik, az 1998 óta rendezett négy Eb-n 3., 1., 5., 3., a legutóbbi három olimpián 3., 2., 5. helyezést ért el, ez világszerte kimagaslóan a legegyenletesebb eredménysor. Mindez olyan felfordulás közepette, amikor Szentpéterváron a vébécímvédő Franciaország a 12., Norvégia a 9., Hollandia ellenben az 5., ráadásul Brazília a 7. lett!
A 2007-es franciaországi vb-ig természetesen tovább módosulnak az erőviszonyok, de a rendező mellett a két skandináv (dán, norvég) és az olimpia közeledtével a két ázsiai (Kína, Korea) válogatott előretörése kalkulálható, és akkor a Szentpéterváron finálét vívó oroszokról, románokról, a picit csalódott németekről, a szeszélyes ukránokról, a délszláv trióról, a vb-ről is lemaradó spanyolokról, a már csak mentalitásban gyengébb afrikaiakról még nem is beszéltünk. Két év múlva azért is lesz óriási a tülekedés, mert a vb a 2008-as pekingi olimpiára kvalifikál; jelen tervezet szerint az első három közvetlenül kijut, a 4–7. olimpiai selejtezőt rendezhet, a 8–11. pedig vendégként vehet részt azon.
Mindezek ismeretében megtippelhető, hogy a hivatalos célkitűzés a magyar csapat számára a legjobb hét közé kerülés lesz, az esetleges újabb bronzérem pedig a mostaninál is nagyobb bravúrnak számítana. Kivéve akkor, ha az előttünk álló két esztendőben Németh András néhányszor újra megmeríti azt a bizonyos hálót, és olyan igazgyöngyökre lel benne, amelyeknek ma még a nyomát sem látjuk.
origo.hu
Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben
