Mint egy sztár, úgy bujkált Rómában fekete napszemüveg mögött a rá váró fényképészek elől az ötvenhat esztendős Marion True, a Getty-múzeum volt vezető munkatársa. A bírósági meghallgatásról kijövet az újságíróknak természetesen semmit sem válaszolt, kísérői gyorsan betessékelték autójába. Az első hivatalos római meghallgatásról csak ügyvédje, Franco Coppi nyilatkozott az olasz és nemzetközi sajtó ugyancsak érdeklődő képviselőinek, felvázolva a védelem stratégiáját: „Védencem továbbra is fenntartotta álláspontját: az általa megvásárolt vagy a Getty-múzeumnak megvételre ajánlott műtárgyakról nem tudta, hogy illegális eredetűek. Minden esetben jóhiszeműen járt el. Fel sem merült benne a gyanú, hogy a tárgyak lopottak voltak.” Az olasz hatóságok azt állítják a Los Angeles-i múzeum tulajdonában lévő 42 ókori római kincsről, hogy bizonyíthatóan ellopták őket, mielőtt feltűntek az Egyesült Államokban. A nyugati parti múzeum több ezer antik műtárgya közül legalább száz „kiemelkedő kincs” – finomabb megfogalmazás szerint kétes eredetű. A Los Angeles-i kulturális intézmény vezetősége – amely természetesen semmit nem tudott a mára kínossá vált üzletekről – azt azért közölte, hogy 82 műtárgya olyan műkereskedőktől származik, akik ellen per folyik Olaszországban, illetve már el is ítélték őket.
De miért övezi különös érdeklődés a világsajtóban a True-pert, hiszen nagy értékű régiségek eltulajdonításáról szinte mindennap olvashatunk. Ám ennél a bírósági pernél először fordul elő, hogy vádlottként áll a bíróság előtt egy nemzetközi hírű múzeum egyik vezetője, mintegy példázva azt a régóta keringő szóbeszédet, hogy kapcsolat van a régiségek illegális feketepiaca és bizonyos muzeológusok között. Eddig dúsgazdag magánműgyűjtőkről lehetett hallani, akik minden pénzt megadtak az áhított festményekért, szobrokért, korántsem firtatva a származásukat. Aztán mindenki elől elzárt bunkerban csodálhatták titkos szerelmüket. Most bizonyíték kerülhet elő arról, hogy állami dotációban részesülő múzeumok is beléptek erre a piacra.
„Jóval nagyobb a per tétje, mint a vádlott egyszerű felelőssége” – hangsúlyozta Maurizio Fiorilli, aki a felperes olasz államot képviseli a tárgyaláson. „Nem fogjuk eltűrni, hogy kirabolják Itáliát!” – mondta az ügyről Rocco Buttiglione olasz kulturális miniszter. Ha sikerül az összefonódás elemeit felvillantani, az olyan nagy történelmi múltú országok, mint Egyiptom, Görögország, Olaszország, Mexikó vagy Kína bátran peres útra terelhetik a nemzeti ereklyéikkel kapcsolatos kétes ügyeket. Azokét a tárgyakét, amelyek most valamely gazdagabb állam múzeumának vitrinjében láthatók.
Mindenesetre nem kell az olasz igazságszolgáltatás gyors ítéletében reménykednünk. Igencsak nehéz lesz bizonyítani, mennyire volt tudatában Marion True az antik kincsek megvásárlásakor azok törvénytelen származásának. A múzeumi vezető hozzáértésében évtizedekig senki sem kételkedett. Marion True az Egyesült Államok egyik leggazdagabb kulturális intézménye, a méltán világhírű Los Angeles-i Paul Getty-múzeum ókori részlegének nagy hatalmú és nagypénzű igazgatója volt. A Getty-múzeum műtárgyakban fekvő vagyonát 10 milliárd dollárra becsülik. Még a True asszony érdemeiről elismerően nyilatkozók is megállapítják, hogy igen agresszív felvásárlói politikát folytatott. Különösen a kilencvenes évek közepétől, amikor kinevezték a múzeum felügyelőbizottságának tagjává. Erről a megbízatásáról egyébként csak alig két hónapja mondott le, mondván, a perére kell készülnie. Távozása hátterében a Getty-múzeum egyik „beszállítója” által nyújtott 400 ezer dolláros „kölcsön” állhatott, amelyből Marion True pazar villát vásárolt a görögországi Párosz szigetén. Hiába, az antik világ iránti szerelem!
True asszony mindenről tudott, ami az ókori kincsek piacán történt. Dollármilliókat fizetett ki a múzeum számlájáról, ha valami kedvére való és ritkaságszámba menő tárgyra bukkant. Ilyen például a 300 darabos, görög, etruszk és római kincsekből álló Fleischman-örökség, amelyet 1996-ban vett meg a Getty Alapítvány számára. Egyes vélemények szerint az egész üzlet csak álcázásul szolgált ahhoz, hogy elfedje azt a tucatnyi műtárgyat, amely most a római vádhatóság listáján sorakozik. Nem először történt ez meg, valószínűleg a kétes úton szerzett műkincsek tisztára mosásával állunk szemben – vélik a szakértők.
Az igazi gondok Marion True számára több mint egy évtizede kezdődtek. Ekkor ugyanis Svájcban letartóztatták Giacomo Medici olasz műkereskedőt, és genfi otthonában egy több mint 3000 fotót tartalmazó albumot találtak olyan ókori kincsekről – vázákról, kancsókról, fegyverekről, szobrokról –, amelyeket Olaszországban titkos és illegális feltárások során szereztek vagy valahonnan eltulajdonítottak. Egyes képeken még a törvénytelen ásatások helyszínét is azonosítani lehetett. Hogy az államok egyre komolyabban veszik nemzeti kincsük széthordását – egyébként az illegális műkincs-kereskedelem a szervezett bűnözés harmadik legnagyobb bevételi forrása a kábítószer- és a fegyvereladás mögött –, arra példa a Giacomo Medicire mért tavalyi büntetés: a galériatulajdonos tíz év börtönt kapott illegális műtárgy-kereskedelemért és ráadásul 10 millió eurós pénzbüntetést. Az olasz orgazda amerikai kapcsolata volt Robert Hecht, a nyolcvanas éveiben járó műkereskedő, akinek szabad bejárása volt Marion True-hoz. Egyébként vádlottként nem jelent meg a két héttel ezelőtti római tárgyaláson. Hecht dollármilliós üzleteket kötött True asszonnyal.
A Getty-múzeumnak szembe kell néznie egy újabb igazságszolgáltatási procedúrával is: a múlt héten Görögország lépett fel ellene négy hatalmas értékű ókori kincs ügyében. A kulturális sajtó szerint megindulhat a nagy amerikai múzeumok vezetőinek Canossa-járása az egykori ókori államok területén fekvő mai országokba, hogy megpróbáljanak békésen megegyezni a viszszajuttatást követelőkkel. A New York-i Metropolitan Múzeum főigazgatója, Philippe de Montebello a napokban Rómában járt, megkísérelt egyezségre jutni az olasz kulturális hatóságokkal. A múzeum visszaadná az Olaszországból kicsempészett 22 műkincs felét, fele pedig 25 évig a Metropolitanben lenne látható. Rómában nem nagyon lelkesednek az ötletért. De várják még az olasz fővárosba a bostoni szépművészeti múzeum és a clevelandi társintézmény küldöttségét is.
Kilencéves felújítás után jövőre várható az 1976-ban elhunyt olajmilliárdos Paul Getty kaliforniai villájának újbóli megnyitása. Az épület egy pompeji ház hű mása. Az itt látható – a hetvenes évek elején szerzett, több száz darabból álló – ókori gyűjtemény fele lopásokból vagy legalábbis „gyanús” forrásból származik – állítják a hozzáértők. Erre az újabb fejleményre is fel kell készülnie a Getty-múzeumnak.
Hogy még zaftosabb legyen a botrány, a Los Angeles Times a közelmúltban cikket jelentetett meg a múzeumot kezelő alapítvány elnökének életviteléről. Az alapítvány éves költségvetése negyedmilliárd dollár, amelyet az állam áll. Barry Munitznek, az elnöknek viszont nem telik az évi 1,2 millió dolláros fizetéséből arra, hogy feleségével első osztályon utazzon magánrepülőútjain, ezért az alapítvány vesz számára jegyet. Luxushotelek számláit, mediterrán hajóutak költségeit szintén benyújtja elszámolásra Munitz, akinek szolgálati járműve egy terepjáró Porsche. A kaliforniai igazságügy-miniszter vizsgálatot kezdeményezett az alapítvány pénzügyeinek feltárására – csakúgy, mint a washingtoni szenátus pénzügyi bizottsága –, elvégre közpénzről van szó, amelynek útját az Egyesült Államokban szigorúan nyomon követik.
„Tíz év óta azért küzdök, hogy visszaállítsam a Getty-múzeum hírnevét” – nyilatkozta a kilencvenes évek közepén Marion True. Hát bizony, egy évtized elmúltával is maradt még tennivaló. Talán ezért alkalmazott a közelmúltban a Getty Alapítvány egy hitelesség-visszahódításban jártas céget.
origo.hu
Gyermeknapra üzent a miniszterelnök
