A klubok, amelyek csak trükközéssel játszhatnak a BL-ben

A multiklub-modell forradalmasította a futball világát, hiszen a befektetők manapság már nemcsak egyetlen csapatban gondolkodnak, hanem globális hálózatokat építenek ki. Ez a stratégia számos előnyt kínál, ám az UEFA szabályai világosan kimondják: két azonos tulajdonoshoz köthető klub nem szerepelhet egyszerre ugyanabban az európai kupasorozatban, ami kihívást jelent a multiklub-modellbe belevágó csapatoknak. A szabályozás folyamatosan változik, hogy lépést tartson a modell terjedésével.

Sir Jim Ratcliffe, a Manchester United résztulajdonosa. Fotó: PAUL ELLIS Forrás: AFP

A portál a cikkében kiemeli, hogy a magyar futballban is találunk példát ilyen helyzetre: a Puskás Akadémia és a horvát NK Osijek esetében a magyar tulajdonosból főszponzor lett, a klubvezetői pozíciókat pedig mások vették át, hogy megfeleljenek az UEFA előírásainak.

Friss példák és UEFA-döntések 2024/25-re

A 2024/25-ös szezonban az UEFA Club Financial Control Body (CFCB) vizsgálta például a Manchester City és a Girona, valamint a Manchester United és az OGC Nice esetét. A klubok tulajdonosai jelentős változtatásokat hajtottak végre a tulajdonosi, irányítási és pénzügyi struktúrában, hogy megfeleljenek a szabályoknak. Az UEFA végül elfogadta a módosításokat, így mindkét klubpár egyszerre indulhatott a Bajnokok Ligájában (Manchester City, Girona) és az Európa-ligában (Manchester United, Nice), de szigorú feltételek mellett:

• Nem igazolhatnak egymástól játékosokat sem véglegesen, sem kölcsönbe a szezon során
• Nem köthetnek egymással technikai vagy kereskedelmi együttműködési megállapodást
• Nem használhatnak közös játékosmegfigyelő vagy adatbázis-rendszert
• Ezek a korlátozások 2025 szeptemberéig érvényesek, utána a tulajdonosi jogok visszakerülnek az eredeti befektetőkhöz, hacsak nem történik újabb változás

Az UEFA tehát nemcsak szigorúan ellenőrzi a tulajdonosi viszonyokat, hanem rugalmasan, eseti alapon is képes kezelni a bonyolultabb helyzeteket, amennyiben a klubok hajlandóak megfelelni a szabályozásnak.

Az UEFA szigorú szabályai

A multiklub-modell terjedése miatt az UEFA-nak egyre komplexebb helyzeteket kell kezelnie. Voltak már példák arra, hogy a tulajdonosi struktúra átalakításával, vagy a tulajdonosi jogok ideiglenes átruházásával sikerült megfelelni a szabályoknak – ilyen volt az RB Leipzig és az FC Salzburg esete is, ahol a Red Bull-csoport formálisan visszalépett az egyik klub irányításától, hogy mindkét csapat indulhasson a Bajnokok Ligájában.

Az UEFA folyamatosan monitorozza a tulajdonosi viszonyokat, és a szabályozás várhatóan tovább szigorodik, ahogy a modell egyre elterjedtebbé válik. A trend azonban megállíthatatlannak tűnik, hiszen a globális futballpiac és a befektetői érdekek ezt a modellt részesítik előnyben.

A multiklub-modell előnyei és hátrányai

Előnyei:

• Hatékonyabb játékosfejlesztés és -értékesítés
• Globális szintű marketing és szponzoráció
• Pénzügyi kockázatok megosztása
• Innovatív szakmai és üzleti megoldások

A modell kockázatai:

• A verseny tisztaságának veszélyeztetése
• Összeférhetetlenségi helyzetek
• A kisebb klubok identitásának elvesztése
• Az UEFA szabályainak folyamatos kijátszása vagy kiskapuk keresése

A multiklub-modell egyik legnagyobb szakmai előnye, hogy amikor egy játékos a hálózat egyik kisebb klubjából a nagyobb csapathoz kerül, a tulajdonosi kör már szinte minden lényeges adatot ismer róla. Mivel a játékos a multiklub-csoporton belül fejlődött, a klubok hozzáférnek a teljesítményével, fejlődésével, fizikai állapotával, taktikai alkalmazkodásával kapcsolatos részletes, hosszú távú adatsorokhoz, amelyek sokkal mélyebb és megbízhatóbb képet adnak, mint amit egy kívülről érkező igazolás esetén el lehetne érni. 

Ez a transzparencia és információs előny jelentősen csökkenti a kockázatot, hiszen a klub pontosan tudja, mire számíthat az adott játékostól, ismeri a személyiségét, fejlődési ívét, sérülési előzményeit és azt is, hogyan illeszkedik a csoportdinamikába. Ez a fajta kontroll és információs fölény nemcsak a játékosbeépítést, hanem a hosszú távú tervezést is biztonságosabbá és hatékonyabbá teszi a modellel dolgozó tulajdonosok számára. 

A multiklub-modellnek köszönhetően manapság már rengeteg játékos vándorol a klubok között, tulajdonképpen valódi átigazolási díj nélkül – hiszen a tulajdonosi kör egyik zsebéből a másikba rakja át a játékosért kapott pénzt. A legismertebb példa Savinho esete, aki City Group ranglétráját megmászva (előbb Troyes, majd Girona) jutott el a zászlóshajó Manchester Cityig. 

A multiklub-modell egyik legkomolyabb hátránya, hogy a befektetők gyakran rosszul működő, pénzügyileg instabil vagy hanyatló klubokat vásárolnak fel, hogy azokat hálózatukba integrálják. Ezek a klubok rendszerint jelentős adósságot görgetnek maguk előtt, és évek óta veszteségesen működnek, így a tulajdonosoknak komoly kihívást jelent a szervezet újjáépítése és a fenntartható működés elérése. A legtöbb esetben a multiklub-csoport tagjai közé kerülő egyesületek nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel, így a felülről-lefelé történő átszervezés gyakran csak papíron sikeres, a gyakorlatban azonban nem vezet valódi fejlődéshez vagy stabilitáshoz. 

Ráadásul a multiklub-modell sokszor veszteségesen működik: a befektetők abban bíznak, hogy a hálózat egy-egy sikeres klubja majd kompenzálja a többi veszteségét, ám ez ritkán valósul meg, hiszen a futballban a sporteredmények és a pénzügyi sikerek nem tervezhetők pontosan, és a túlzott befektetések, illetve az adósságállomány növekedése hosszú távon fenntarthatatlanná teheti az egész modellt. Mindez azt eredményezi, hogy a multiklub-struktúrában gyakran nem a szakmai fejlődés, hanem a pénzügyi túlélés és a veszteségek minimalizálása kerül előtérbe, ami végső soron a klubok identitásának és sporteredményeinek rovására is mehet.

A jövő nagy kérdése, hogy az UEFA mennyire tud lépést tartani a multiklub-modell terjedésével, és képes lesz-e fenntartani a verseny integritását anélkül, hogy megfojtaná a futball gazdasági és szakmai innovációit.