A multiklub-modell lényege, hogy egy befektető vagy befektetői csoport egyszerre több, akár különböző országokban működő futballklubot birtokol vagy irányít. A modell előnyei közé tartozik a játékosok könnyebb mozgatása a klubok között, a globális szintű scouting hálózat, a közös marketing- és szponzori lehetőségek, illetve a pénzügyi kockázatok megosztása. A legismertebb példák közé tartozik a City Football Group (Manchester City, Girona, New York City FC stb.), az INEOS-csoport (OGC Nice, Manchester United, Lausanne-Sport), a Todd Boehly-féle BlueCo (Chelsea és RC Strasbourg), vagy a Red Bull-csoport (RB Leipzig, FC Salzburg, New York Red Bulls, stb.).
A modell gyors terjedését az is elősegíti, hogy a futballklubok piaca egyre inkább globalizálódik, a játékospiac és a szurkolói bázis pedig már jóval túlmutat az adott ország határain. A multiklub-struktúra lehetőséget ad arra, hogy egy tehetséges játékos előbb egy kisebb klubban fejlődjön, majd fokozatosan lépjen feljebb a tulajdonosi hálózaton belül, miközben a klubok egymás között optimalizálják a játékosmozgásokat és a pénzügyi tranzakciókat.
Az UEFA szabályozása: egy tulajdonos, egy sorozat
Az UEFA szabályai szerint egyazon tulajdonosi körhöz tartozó klubok nem indulhatnak egyszerre ugyanabban az európai kupasorozatban (Bajnokok Ligája, Európa-liga, Konferencia-liga). Ez a szabály a verseny tisztaságát és integritását hivatott védeni, hogy ne merülhessen fel az összeférhetetlenség vagy a manipuláció gyanúja.
A gyakorlatban, ha két, azonos tulajdonosi körhöz tartozó klub kvalifikálja magát ugyanabba a sorozatba, akkor az indulási jogot az a csapat kapja meg, amelyik a saját bajnokságában előkelőbb helyen végzett. A másik klubnak vagy módosítani kell a tulajdonosi struktúrát, vagy elesik az indulási jogtól az adott sorozatban, és csak egy alacsonyabb szintű kupában vehet részt, ha oda is kvalifikálta magát.
Az elmúlt szezonokban több ilyen esetre is volt példa: a Manchester United és az OGC Nice, illetve a Brighton és az Union Saint-Gilloise is kénytelen volt változtatni a tulajdonosi viszonyokon, hogy megfeleljenek az UEFA előírásainak. A City Football Group klubjai (Manchester City, Girona) is hasonló helyzetbe kerültek, amikor mindketten bejutottak a Bajnokok Ligájába – számolt be a The Telegraph-ra hivatkozva az Origo.
A portál a cikkében kiemeli, hogy a magyar futballban is találunk példát ilyen helyzetre: a Puskás Akadémia és a horvát NK Osijek esetében a magyar tulajdonosból főszponzor lett, a klubvezetői pozíciókat pedig mások vették át, hogy megfeleljenek az UEFA előírásainak.
Friss példák és UEFA-döntések 2024/25-re
A 2024/25-ös szezonban az UEFA Club Financial Control Body (CFCB) vizsgálta például a Manchester City és a Girona, valamint a Manchester United és az OGC Nice esetét. A klubok tulajdonosai jelentős változtatásokat hajtottak végre a tulajdonosi, irányítási és pénzügyi struktúrában, hogy megfeleljenek a szabályoknak. Az UEFA végül elfogadta a módosításokat, így mindkét klubpár egyszerre indulhatott a Bajnokok Ligájában (Manchester City, Girona) és az Európa-ligában (Manchester United, Nice), de szigorú feltételek mellett:
- Nem igazolhatnak egymástól játékosokat sem véglegesen, sem kölcsönbe a szezon során
- Nem köthetnek egymással technikai vagy kereskedelmi együttműködési megállapodást
- Nem használhatnak közös játékosmegfigyelő vagy adatbázis-rendszert
- Ezek a korlátozások 2025 szeptemberéig érvényesek, utána a tulajdonosi jogok visszakerülnek az eredeti befektetőkhöz, hacsak nem történik újabb változás
Az UEFA tehát nemcsak szigorúan ellenőrzi a tulajdonosi viszonyokat, hanem rugalmasan, eseti alapon is képes kezelni a bonyolultabb helyzeteket, amennyiben a klubok hajlandóak megfelelni a szabályozásnak.
Az UEFA szigorú szabályai
A multiklub-modell terjedése miatt az UEFA-nak egyre komplexebb helyzeteket kell kezelnie. Voltak már példák arra, hogy a tulajdonosi struktúra átalakításával, vagy a tulajdonosi jogok ideiglenes átruházásával sikerült megfelelni a szabályoknak – ilyen volt az RB Leipzig és az FC Salzburg esete is, ahol a Red Bull-csoport formálisan visszalépett az egyik klub irányításától, hogy mindkét csapat indulhasson a Bajnokok Ligájában.
Az UEFA folyamatosan monitorozza a tulajdonosi viszonyokat, és a szabályozás várhatóan tovább szigorodik, ahogy a modell egyre elterjedtebbé válik. A trend azonban megállíthatatlannak tűnik, hiszen a globális futballpiac és a befektetői érdekek ezt a modellt részesítik előnyben.
A multiklub-modell előnyei és hátrányai
Előnyei:
- Hatékonyabb játékosfejlesztés és -értékesítés
- Globális szintű marketing és szponzoráció
- Pénzügyi kockázatok megosztása
- Innovatív szakmai és üzleti megoldások
A modell kockázatai:
- A verseny tisztaságának veszélyeztetése
- Összeférhetetlenségi helyzetek
- A kisebb klubok identitásának elvesztése
- Az UEFA szabályainak folyamatos kijátszása vagy kiskapuk keresése
A multiklub-modell egyik legnagyobb szakmai előnye, hogy amikor egy játékos a hálózat egyik kisebb klubjából a nagyobb csapathoz kerül, a tulajdonosi kör már szinte minden lényeges adatot ismer róla. Mivel a játékos a multiklub-csoporton belül fejlődött, a klubok hozzáférnek a teljesítményével, fejlődésével, fizikai állapotával, taktikai alkalmazkodásával kapcsolatos részletes, hosszú távú adatsorokhoz, amelyek sokkal mélyebb és megbízhatóbb képet adnak, mint amit egy kívülről érkező igazolás esetén el lehetne érni.
Ez a transzparencia és információs előny jelentősen csökkenti a kockázatot, hiszen a klub pontosan tudja, mire számíthat az adott játékostól, ismeri a személyiségét, fejlődési ívét, sérülési előzményeit és azt is, hogyan illeszkedik a csoportdinamikába. Ez a fajta kontroll és információs fölény nemcsak a játékosbeépítést, hanem a hosszú távú tervezést is biztonságosabbá és hatékonyabbá teszi a modellel dolgozó tulajdonosok számára.
A multiklub-modellnek köszönhetően manapság már rengeteg játékos vándorol a klubok között, tulajdonképpen valódi átigazolási díj nélkül – hiszen a tulajdonosi kör egyik zsebéből a másikba rakja át a játékosért kapott pénzt. A legismertebb példa Savinho esete, aki City Group ranglétráját megmászva (előbb Troyes, majd Girona) jutott el a zászlóshajó Manchester Cityig.
A multiklub-modell egyik legkomolyabb hátránya, hogy a befektetők gyakran rosszul működő, pénzügyileg instabil vagy hanyatló klubokat vásárolnak fel, hogy azokat hálózatukba integrálják. Ezek a klubok rendszerint jelentős adósságot görgetnek maguk előtt, és évek óta veszteségesen működnek, így a tulajdonosoknak komoly kihívást jelent a szervezet újjáépítése és a fenntartható működés elérése. A legtöbb esetben a multiklub-csoport tagjai közé kerülő egyesületek nem rendelkeznek megfelelő szakmai háttérrel, így a felülről-lefelé történő átszervezés gyakran csak papíron sikeres, a gyakorlatban azonban nem vezet valódi fejlődéshez vagy stabilitáshoz.
Ráadásul a multiklub-modell sokszor veszteségesen működik: a befektetők abban bíznak, hogy a hálózat egy-egy sikeres klubja majd kompenzálja a többi veszteségét, ám ez ritkán valósul meg, hiszen a futballban a sporteredmények és a pénzügyi sikerek nem tervezhetők pontosan, és a túlzott befektetések, illetve az adósságállomány növekedése hosszú távon fenntarthatatlanná teheti az egész modellt. Mindez azt eredményezi, hogy a multiklub-struktúrában gyakran nem a szakmai fejlődés, hanem a pénzügyi túlélés és a veszteségek minimalizálása kerül előtérbe, ami végső soron a klubok identitásának és sporteredményeinek rovására is mehet.
A jövő nagy kérdése, hogy az UEFA mennyire tud lépést tartani a multiklub-modell terjedésével, és képes lesz-e fenntartani a verseny integritását anélkül, hogy megfojtaná a futball gazdasági és szakmai innovációit.
