A brüsszeli diktatúraépítő elvárásokat mindenben teljesíteni igyekvő itthoni ellenzék – a Tisza Párttal az élen – úgy viselkedik, mintha már választások nélkül óriási társadalmi felhatalmazásuk lenne. Sőt még ennél is tovább mennek, olyan nyilatkozatokat tesznek, mintha már megtörténtek volna az országgyűlési választások, és nem pusztán meggyőző többséggel, hanem a magyar állampolgároktól kétharmados többséget kapva hatalomra kerültek volna. Nem korai kissé ez az örömittas triumfálás? Nem kellene megvárni ezzel az önbizalom-dagasztó diadalmámorral a 2026-os országgyűlési választásokat? Nem olyan ez, mint amikor valakik nagyképűsködve előre isznak a medve bőrére? Szerintük nem. Itt van ugyanis a kutya elhantolva: azt a hatást akarják kelteni, hogy lefutott az egész meccs egy évvel a voksolás előtt, puszta formalitás a nagy választási ceremónia, hisz már eldöntött tény a bekövetkező kormányváltás a káoszellenzék javára. Minden baloldali, külföldről felfújt és pénzelt közvélemény-kutató, megélhetési vándorpolitikus és politológus azt szajkózza Magyar Péterről: e fiúból kormányfő lesz, akárki meglássa.
Mi értelme van ennek az elbizakodottságnak, delíriumos hurráoptimizmusnak, amikor még a kebelbeli Brüsszel-vezérelt globalista tapsoncok sem merik holtbiztosra venni a Tisza Párt győzelmét, mivel tudják, hogy egy év múlva azért csak eljön az igazság pillanata? Nyilvánvalóan a szponzorok, nyugati, amerikai háttér-finanszírozók elvárása, kikötése a felfuvalkodott, a realitásokat nélkülöző erődemonstráció. Úgy vélik a nyugati példák, politikai tapasztalatok nyomán, hogy a pénz mindig oda megy, ahol már úgyis sok van belőle.
Az a mottójuk: mutasd magad győztesnek, sikeresnek, és akkor tényleg tied lesz a győzelem.
Sajnálatosan ezzel a módszerrel lehet olcsó babérokat aratni mifelénk is, mert az emberek egy nem elhanyagolható része konformista, a menőnek beállított trendeket, divatokat lesi. Ám ez még édeskevés a végső sikerhez, választási révbe jutáshoz.
Elfelejtik, hogy nemcsak a harag, hanem a nagyképűsködés is rossz tanácsadó. Könnyen úgy járhatnak, mint az a futó, aki a tízezer méteres síkfutásban már hétezernél elkezd hajrázni. Az ilyen versenyző az utolsó körökre törvényszerűen kifullad és alig tud bebotorkálni a célba. Nagy a felelőssége ebben a kódolható fiaskóban a balos közvélemény-kutató cégeknek, amelyek falanxba, vagy még inkább kartellba tömörülve locsolják az olajat Magyar Péterék tábortüzére, hadd bízzák el magukat még jobban. Arra játszanak a szovjet után egy újabb, európainak nevezett uniót szolgáló közvélemény-deformáló intézeti vezetők, hogy ha nagyot hazudnak, a felét az emberek egy része majd csak elhiszi.
Értsd: ha kétharmados támogatottságot mutatnak ki a Tisza nevű ügynökpárt javára, azt sokan úgy fordítják le, hogy azért egy sima vezetés már életszerű lehet.
Csakhogy Magyarországon hagyományosan nem lehet szélsőséges, gyűlölködő politikával választást nyerni, amit az utóbbi másfél évtized eredményei híven tükröznek. A méz helyett ecet kampánystratégia sem szokott beválni, a bukott ómessiásokat követő újmessiás hiába próbálkozik ilyesmivel. Nincs olyan mazochista népesség a tartalék padon, amelyet mozgósíthatnának békésnek feltüntetett fenyegetéseikkel a Fidesz megelőzésére. Másként fogalmazva: nem tudják már honnan bővíteni a szavazótáborukat. Kevés olyan ember van hazánkban, akinél azzal lehet bevágódni, ha egy párt prominensei nem tudják a Szózatot elkezdeni és Erdélyt román földnek tartják. Ahogy Nagyváradon megesett a tiszásokkal a hétvégén.
Borítókép: Magyar Péter Erdélyben (Fotó: Havran Zoltán)
