(legyek-e büszke hideg...)

Én nem tudom, bár sejtem, hogy a TV2 Mérlegen a valóság című véleménykutatásának kérdésfeltevéseit milyen szempontok befolyásolják. Nemrégiben a képernyőre meredve azzal a dilemmával találtam magamat szembe, hogy lehetnek-e papok a melegek. Hm, gondoltam, ha ez a valóság, ezt kell mérlegelni. Egyébként nem vagyok homofób, a kérdést látván mégis valami viszketeg ellenérzés fogott el, nem, nem a melegek iránt, sokkal inkább azokkal szemben, akik úgy vélik és azt szuggerálják, hogy ez a mai magyar valóság egyik lényeges problémája.
A hit, a vallás és a szexualitás egymáshoz való viszonya mindig is foglalkoztatta a pszeudoliberális elméket. Elnézést, hogy egy nemrég elhunyt költő a nemrég elhunyt János Pál pápa magyarországi látogatásakor írt verséből idézek: „Woytila úr, az most a gondom, hogy ön miatt drágább a kondom.” Lehet, hogy ez az idézet nem egészen pontos, de kétségkívül tartalmazza a lényeget: rávilágít a kereszténység és a szekularizált világ alapellentétére. Két parancsolatról van itt szó: ne ölj, és ne paráználkodj. Mindkettő nehéz parancsolat, már-már arra kötelezi a hívőt, hogy tagadja meg az emberi természetet. A parancsolatok laikus szemléletünk szerint fokozott mértékben vonatkoznak a papokra, Krisztus igéjének hirdetőire. Ha valaki meleg, netán hangsúlyozottan és büszkén meleg, azt valószínűleg erősen foglalkoztatja a szexualitás, mint másságának sarokköve. Természetesen a heteroszexuális személyek között is vannak olyanok, akiknek életérzésében és életvitelében ez az ösztönkésztetés dominál; mondhatni, a szentek is emberi lények, így aligha hihetjük, hogy a papok érzésvilágától idegen a testi gyönyör utáni vágy. Ha például Szent Ágoston heroikus életküzdelmére és monumentális életművére gondolunk, tudnunk és éreznünk kell, miként küzd a legnagyobb lelkekben is a földi örömökkel és kötöttségekkel az Istenhez közeledés vágya, amelyben az egyik fékezőerő a hét fő bűn között számon tartott bujaság. Ez a bűn ugyanoda tartozik, ahová a falánkság, az irigység és a kevélység, bár ezek hír- és reklámértéke modern korunkban aligha mérhető a szexéhez.
Mindezt figyelembe véve a TV2 kérdése tendenciózus és provokatív. Két össze nem tartozó dolgot kapcsol össze az úgynevezett politikai korrektség jegyében, arról is megfeledkezve, hogy a liberális felfogás szerint a hit és a nemi identitás egyaránt magánügy. Én magam ilyenkor fokozott erővel érzem, hogy fehér, protestáns, hetero férfi vagyok, s illendő meghúznom magam mint szánandó és gyanús többségnek. Illendő belátnom, miszerint a mai magyar valóság egyik fontos kérdése ez, annak ellenére, hogy a melegekkel kapcsolatos ideológiai viták pró és kontra hidegen hagynak.
A kommunizmus és a szekularizációt óhatatlanul szorgalmazó baloldali liberalizmus az istenhitet, a vallást, az egyházakat mindig ellenséges, sőt népellenes közegnek tekintette, és eszerint kezelte. Ez az ideológiai harci vonulat ma Magyarországon a huszadvirágzását éli, és a maga módján újra és újra provokálja a népesség konzervatív érzelmű csoportjait. Ebből a szempontból nézve politikai értelemben a turulügy és a melegek ügye rokon. Az egyik negatív, a másik pozitív diszkrimináció. Minden akciónak egyetlen célja van: a jobbközép szélre tolása, megszégyenítése. A szélsőjobb feldúsulása és radikalizálódása kifejezetten a baloldal hasznára van.
Ennek az adónak a hírszerkesztősége elkötelezett a baloldali kormányzat és ideológia mellett, politikai korrektsége célzatos, pártatlansága álságos. Persze, az egész magyar szabad médiában ez a trend érvényesült. S hiába tartozom a fehér protestáns hetero férfi többséghez, e téren óhatatlanul és végérvényesen kisebbség vagyok.
Hogy ettől elfogjon-e valami hideg büszkeség, én nem tudom…