Rekviem a técsői famennyezetért

Károly Róbert 1329-ben városi privilégiumot adományozott a vármegye öt településének a máramarosi sóbányákban kitermelt kősó szállítási útvonalának védelmére, amelyet a későbbiekben több királyunk is megerősített. Az egykori öt szabad királyi város: Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget. (Az első három ma Ukrajnához, a két utóbbi Romániához tartozik.) A védelemért sóval fizettek, amely abban az időben jó fizetőeszköz volt, gazdagságot eredményezett. Sajnos napjainkra ebből a gazdagságból csak mutatóban maradt egy-egy templom, illetve Huszt várának romjai.
Az öt koronaváros közül Técső a sebes folyású Tisza termékeny völgyében fekszik. A város határában Kárpátalja egyik legnagyobb gyümölcsöse terül el; a XX. század elején a híres nagybányai művésztelep megalapítója, Hollósy Simon hozta ide festőiskoláját. Jellegzetes boronafalas, meredek tetős, esztergályozott faoszlop tornácos házai közül sajnos már csak néhány maradt mutatóban.
Legjelentősebb emléke a középkori református templom, amely a XIII. század második felében épült. 1336-ban Pál nevű plébánosát említik. A reformáció koráig nem ismerünk adatokat arról, milyen változáson ment át a templom. A koronaváros lakói viszonylag korán, 1546-ban átvették az új hitet, a templom ettől fogva a protestánsoké. Egy XVII. századi rajzon magas kerítőfal övezi a técsői templomot. 1629-ben Rosi Mihály domborműves faragványokkal díszített kő szószéket csináltatott a templomba. (Négy relief a szentélyhez épített lépcső oldalába van befalazva.) 1717-ben tatárok gyújtották fel Técsőt, ekkor égett le a templom is. Felújítása 1748-ra fejeződött be, ekkorra készült el festett famennyezete is.
A 18,14 méter hosszú, 9,2 méter széles templomhajót befedő síkmennyezet 17 sorban 12 táblából, összesen 204 kazettából áll. A Kárpát-medence egyik legnagyobb és leggazdagabban díszített deszkamennyezete magas művészi és eszmei értéket képviselt. A festett táblákat indás díszítésű széles osztólécek keretezték, a kazetták kétharmadát szép, lendületes rajzolatú virágmotívumok ékesítették. Nem volt két egyforma közöttük. Egyharmadukon változatos figurális ábrázolások is megjelentek, köztük a református templomokban gyakran előforduló allegorikus motívumok: a fiókáit saját vérével etető pelikán (a fiókák között egy kígyóval), halfarkú sellő, sas, angyalok, halak, kecske, ló és szamár, egyszarvú, seregélyek, napkorong, körülötte bolygókkal; illetve ószövetségi ábrázolások: a kánaáni szőlőfürt, Noé bárkája. Volt néhány ritkán előforduló kép: pelikán, a begyén emberarccal, füleikkel háromszöget bezáró nyulak, a sárkányon lovagló Nagy Sándor, emberfejű sárkány, ragadozó testű, madárfejű lény, egymással szembeforduló oroszlánok. A legkülönlegesebb az utolsó ítéletet ábrázoló kazetta volt, rajta sok apró emberfejjel. Egy kazettán megjelent Técső koronaváros sasos címere, pár táblán fontos tájékoztatást nyújtó feliratok voltak láthatók. Kettő közülük tükörírással készült, amely bár nem példa nélküli, de nagyon ritkán fordul elő. Az egyik feliratos táblán az alábbi szöveg volt olvasható:

„Istenhez való kegyes Indulat
tyából A técsői refor Szent
Ecclesia csinálgatta ezen Me
nyezetet Szalz János Úr Fő Bi
róságában és Batizt János Úr
Egyházfiságába Az Ezer Hét
száz Negyven Nyolcadik Esztende
jében pünkösd havában.”
Egy másikon ott állt a festő-asztalos neve:
„SAS
KUTI
KÉ”

Tehát a készítő mester Saskúti nevű volt.

A múlt időbe tett ismertetés sajnos nem véletlen, mivel mindennek ma már csupán gyenge másolata látható. A 2001-ben elkezdett felújítás alkalmával a helybéliek megkopottnak ítélték a több mint 250 éves, jó állapotban lévő famennyezetet, ezért elhatározták átfestésüket. A mennyezet négy sorának 48 tábláját újramázolták, ezzel visszavonhatatlanul elrontották az eredetit. A lebeszélési és meggyőzési próbálkozások dacára a técsőiek nem álltak el a felújítástól, így a Teleki László Alapítvány jobb híján farostlemezeket ajánlott fel, hogy azokkal takarják el az eredeti kazettákat, így mentsék meg őket az utókor számára. Talán egyszer jobb idők jönnek, amikor a mostaniak utódai megbecsülik és büszkék lesznek régi kulturális és művészeti értékeikre, feltáratják és szakszerűen restauráltatják a becses famennyezetet.
Kárpátaljai magyar emlékekkel sajnos egyre gyakrabban előfordul a técsőihez hasonló eset. A közelmúltban értesültünk róla, hogy a viski református templomban veszélybe kerültek a ritkaságszámba menő XVIII. századi festett padok. A szőlősgyulai református egyház kazettás famennyezetét – amelyet Ráth György, az Iparművészeti Múzeum híres igazgatója említ Az iparművészet könyve című munkájában – 1977-ben lemezekkel elfedték. A különösen szép virágdíszes famennyezetű szalókai templom régi, szintén átfestett padjait legutóbb Hollandiából kapott újakra cserélték ki. Már soha nem tudjuk meg, mi rejtőzött az átfestés alatt. A kígyósi református templomban az átfestett famennyezet közepén a síkból kiugró láda volt, sarkain kisebb, középen nagyobb dobozszerű gombokkal. Első látogatásom alkalmával a famennyezeten oldalfényben kivehető ornamentális mintákat láttam. A közelmúltban ezt a mennyezetet is újra cserélték. A nagyberegi református templom XIX. századi kazettás, festett famennyezetét 2004-ben műanyag lapokra cserélték.
Sajnos napjainkban a jelek szerint nagy veszély fenyegeti a sok hányattatást túlélt kárpátaljai műemlékek épségét.