Végleg bezártak a borsodi bányák

Az energiahordozók drasztikus áremelkedése miatt egyre többen gondolják azt, hogy a szénbányászat magyarországi újraélesztésével talán olcsóbbá lehetne tenni a fűtést, miközben új munkahelyeket teremthetnénk a régiek helyén. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Lyukóbányát 2004-ben zárta be végleg amerikai tulajdonosa. A miskolci Vámosi Zoltán, egykori vájár úgy véli: soha többé nem nyitják meg a járatokat.

Tolcsvai L. László
2006. 01. 24. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Magyarország egyre csökkenő szénigényét többnyire szlovák, ukrán és lengyel importtal elégítik ki, a fekete gyémánt magyar változata a hazai tüzelőanyag-kereskedőknél nemigen kapható. A külszíni fejtésből származó lignit és barnaszén persze időnként megvásárolható, noha a fogyasztók nagy többsége áttért a tisztábbnak ítélt fatüzelésre. Ducsai Tibor encsi építő- és tüzelőanyag-forgalmazó például legyintett egyet, amikor arról érdeklődtünk, hol lelhetjük fel a kereskedelemben a magyar szenet. Közölte: egy nagy Tüzép tulajdonosaként nincsenek illúziói a honi szénbányászat újjáéledését illetően, bár úgy véli, a mostani gázgondok után akár még tévedhet is. Tudomása szerint az észak-borsodi Putnok, Edelény, Királd, Sajómercse, Feketevölgy bányáit úgy tönkretették, hogy azokat már helyre sem lehet hozni.
Ducsai Tibor úgy emlékszik, a kilencvenes évek elején még heti ezer mázsa szén sem maradt a nyakán, a szénhiányra való tekintettel szinte sorba kellett állniuk a vásárlóknak. Most viszont ha telepéről száz mázsa elfogy egy hét alatt, akkor már elégedett. A szén helyett az emberek inkább a tűzifát részesítik előnyben, mert a mázsánként ezernégyszáz forintos szénnel a fűtés jóval többe kerül. Ugyanakkor a gázvezetékrendszerek megépítésével a borsodi lakosság, a közületek, intézmények egyaránt áttértek a gázfűtésre, már akinek volt pénze erre.
A mélyművelésű szénbányák sorsa ezen a vidéken, úgy tűnik, végleg megpecsételődött. 2004-re a borsodi vágatok mindegyikét bezárták. Ez a sors iróniája – mondja a miskolci Vámosi Zoltán –, hiszen a nyolcvanas évek elején még senki nem gondolta volna, hogy a magas fűtőértékű szén lelőhelyét, a lyukói bányát az ezredforduló után néhány évvel végleg megszüntetik. Az idős vájár állítja: Lyukóbánya hatvanhat esztendős működési ideje alatt éveken keresztül „milliomosbánya” volt, a bányászok feje felett pedig nem lebegett az elbocsátás réme. Lyukóbánya, Magyarország egyik legsikeresebb szénbányászati vállalata legnagyobb termelési értékét 1982-ben érte el, akkor ugyanis csaknem egymillió-háromszázezer tonna szenet hoztak felszínre a bányászok. Ezt a menynyiséget ugyan fokozhatták volna az export növelésével, de mint kiderült: a hazai és a külföldi igények visszaesése végzetes termeléscsökkentésre kényszerítette a szénmezők tengerentúli tulajdonosát. A kilencvenes évek közepétől, amikor tucatjával zárták be az ország szénbányáit, köztük jelentős borsodi tárnákat, reménysugár maradt Lyukóbánya, hiszen a tiszai villamos erőművek szénbányájaként ismertté vált cég adottságainak tudatában sokan hittek abban, hogy később sem szűnik meg a kiváló minőségű borsodi szén iránt az igény.
– A helyzet nem így alakult – állapította meg Vámosi Zoltán. Lyukóbánya külföldi érdekeltségbe került, és a korábbi ígéretekkel szemben tulajdonosa, az amerikai AES Corporation tavalyelőtt felhagyott a bányászattal. Az idős vájár szerint először még bizakodtak a bánya megmentésében. Az ezredforduló tájékán még úgy látszott, megmaradhat a lakosságot kiszolgáló kapacitás. Vámosi Zoltán és társai tévedtek: Lyukóbánya a többi borsodi bánya sorsára jutott. A vízzel elárasztott vágatokban körülbelül tízmillió tonna szén és – az idős vájár szerint – számos bányagép, bányavasúti eszköz alussza örök álmát; a nemzeti vagyon részét képező, muzeális értékű berendezések felszínre hozatala ugyanis mind a mai napig nem történt meg. Állítólag a mentőakció hatalmas anyagi áldozattal járna, s nincs olyan szervezet, amelyik magára vállalná a kiadásokat.
Az utóbbi két esztendő során eltüntették az egykori kötélpálya oszlopait, a drótkötelet és a csilléket is. Mostanság a még megmaradt értékek eladásán fáradoznak. Az észak-borsodi város, Putnok polgármestere, Tamás Barnabás szintén fájlalja a történteket, hiszen az Edelény, Putnok, Királd, Sajómercse térségi bányákat sem tudták megmenteni: az itteni vágatokat még az ezredforduló előtt bezárták. A polgármester úgy tudja, a bejáratokat robbantással szüntették meg, a helyreállítás majdnem elképzelhetetlen. Tamás Barnabás jól ismeri a gázszolgáltatás körüli problémákat, mégis állítja: az észak-magyarországi szénbányászatnak semmilyen körülmények között nincs jövője.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.