Egy néma hang

Sok szó hangzott el az európai alkotmányt előkészítő konvent idején, és azóta is, hogy az Európai Uniónak a külvilág előtt „egy hangon” kell beszélnie. De most, amikor eljött az ideje, hogy az unió valóban megszólaljon, és megvédje egyik tagállamát a külképviseleteit és gazdasági érdekeit érintő támadásoktól, e hang – legalábbis mind ez ideig – néma maradt. A dánok, látva nagykövetségeik feldúlását, áruik bojkottját, egyre elégedetlenebbek az unió tétlenségével: „Ez a válság sokkal nagyobb, mint maga Dánia. Ez a válság támadás a Nyugat és a mozlim világ közötti együttműködés ellen” – mondotta Per Stig Moller dán külügyminiszter. A dán parlament külügyi bizottságában pedig nyíltan kritizálták az unió „várni és figyelni” politikáját.
A várakozás és figyelés jelenthet bölcs megfontoltságot, de a teljes tanácstalanságot is. Javier Solana, az unió külügyekért felelős biztosa éppen most járja végig a tagországokat, hátha van valakinek egy jó ötlete, hogy mit is kellene tenni ebben a helyzetben. Mindenesetre, amit a várakozók és a figyelők láthatnak, az nem éppen vigasztaló. Londonban erőtől duzzadó fiatalok követelik az iszlám megsértőinek lemészárlását („Massacre those who insult islam”), míg Dániában nyugdíjasok tüntetnek a kölcsönös megértés mellett. Nem lehet kétséges, hogy az idő kiknek dolgozik. Ha valaki egy térképre felrajzolja a világ fontosabb konfliktusait Európától Ázsiáig, a pontokból az iszlám világ körvonalai bontakoznak ki. Akárhol van háború vagy konfliktus, szinte biztos, hogy az egyik harcoló fél az iszlám világhoz, míg a másik egy másik valláshoz (keresztény, zsidó, hindu) tartozik. A felek között a kulturális szakadék mély. A Nyugat olyan értékei, mint a liberalizmus, a szólásszabadság, a demokrácia, a szabad piac, a nők egyenjogúsága, az állam és az egyház szétválasztása, nem sok visszhangot váltanak ki az iszlám tömegekből, mint ahogy mi sem tudjuk nagyon megérteni az öngyilkos merénylőket, az egyes iszlám országokban alkalmazott középkori büntetéseket vagy a nők iszlám világban betöltött helyzetét.
De míg az 1,2 milliárdos iszlám világ – a közöttük esetleg meglévő ellentétek ellenére is – egységesen áll ki a maga igaza mellett, a nyugati világ és különösen az Európai Unió tétova és megosztott. Mint a The Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében Daniel Schwammenthal összegzi a helyzetet: „Ami valóban megpecsételi Dánia és esetleg egész Európa sorsát, az a szolidaritás hiánya. Az Európai Unió mindig kész „biztonsági” értekezleteket összehívni, ha olyan banális dolgokról van szó, mint például a mezőgazdasági támogatások vagy a hozzáadottérték-adó. De amikor az egyik legkisebb tagállamukat támadják semmi másért, csupán, mert európai ország, amely védi azokat az értékeket és normákat, amelyekre az Európai Unió felépül, az európai országok fővárosaiból semmi sem hallható. E csöndet a mozlim világ meghallotta, és megértette.”
Hogy ez mit jelenthet, arról egy másik hírből értesülhetünk. A németországi török közösség ezekben a napokban ünnepli a negyvenötödik évfordulóját annak, hogy egy német–török egyezmény révén az első török vendégmunkások egy kis időre Németországba érkeztek. Törökországnak szüksége volt a pénzre, a németeknek pedig a munkáskézre, az üzlet tökéletesnek látszott. Mára az egykori vendégmunkásokból egy hárommilliós mozlim közösség alakult ki, amely a maga értékrendje szerint kíván élni Németországban. Az életükről hírt adó weblapon a német zászló közepére – talán Európa jövőjének jelképeként – egy csillagos félholdat helyeztek el.