Felelős-e a helytelen életvitel és kimondottan a táplálkozás azért, hogy egyre több a problémás, magatartási és tanulási zavarokkal küzdő gyermek?
Túry Ferenc, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosa, az evészavarok specialistája válaszol.
– A táplálkozás minden életfunkciót befolyásol. Tudjuk, hogy a helytelen táplálkozás növeli a különféle betegségek kockázatát, de zavarai, szélsőségei közvetetten szerepet játszhatnak a viselkedési problémák kialakulásában is. Természetesen ezek a zavarok nem csupán a táplálkozás rovására írandók, hanem a környezet egyéb tényezői is fontosak. A hiánybetegségek azonban egyaránt okozhatnak belgyógyászati és neurológiai zavart. Ha nem jut a szervezet elegendő esszenciális zsírsavhoz, akkor az idegrendszer fejlődésében zavar támad. Esszenciális zsírsavak azok a többszörösen telítetlen zsírsavak, amelyeket a táplálékkal kell felvennünk, a szervezetünk nem tudja előállítani őket. Legnagyobb mértékben a halolajban találhatók, ilyen például az ómega–3 zsírsav, amely az idegrendszer fejlődésének fontos építőköve. Halevő nemzeteknél egyértelműen kimutatható, hogy ritkább a depresszió.
– A magyar ember azonban legfeljebb karácsony előtt áll sorban a halaspult előtt, és hagyományos táplálkozási szokásaink sem kapnak helyet a világ egészségtábláján. A helyzet pedig mostanában mintha tovább romlott volna…
– Valóban romlottak az arányok. A junk food, vagyis a gyorséttermi „szemét kaja” egysíkú, kilúgozott, sok lényeges alkotóelem hiányzik belőle. Ha valaki csak ezen él, és nem étkezik változatosabban, akkor megnő a pszichiátriai zavarok kockázata is. A figyelemhiányos zavar, a depresszió, az Alzheimer-kór és a skizofrénia kialakulásában ezeknek az étrendbeli szokásoknak is szerepük lehet.
– Neurológiai és pszichiátriai szempontból nagyobb-e a helytelen táplálkozás okozta kár gyermek-, mint felnőttkorban?
– Vannak a személyiség és az idegrendszer fejlődésének kiemelt szakaszai. Ha az idegrendszer az élet első két évtizedében nem kapja meg a számára szükséges anyagokat, akkor nő a betegségek kialakulásának kockázata. Az esszenciális zsírsavak – ilyen tehát az ómega–3 zsírsav –, a folsav, valamint egyes ásványi anyagok, mint például a szelénium vagy a triptofán nevű aminosav hiánya kimutatható például a depresszió kockázatának növekedésében. A hiányt később már nehéz pótolni. Természetesen túlságosan egyszerű lenne bizonyos anyagok hiányára visszavezetni minden depressziót, ez a lelki betegség ugyanis nagyon komplex. Van biológiai meghatározottsága is, a hajlam örökölhető. Ha valakinek nincs depreszsziós a családjában, akkor csupán öt-hat százalék esélye van arra, hogy ő maga beteg lesz, ha viszont van, akkor az esélye mintegy tíz százalékra nő. A betegség egyébként gyógyszerekkel jól gyógyítható, de gyakran van szükség pszichológiai kezelésre, pszichoterápiára is. A kiváltó tényezők között ugyanis sokszor állhatnak nehezen feldolgozható gyermekkori események, amelyekkel a beteg nem tud egymaga megbirkózni, lelki segítséget igényel. Az öngyilkosság kérdése is megemlíthető itt. A betegséggyakorisági térképek eléggé állandó helyzetet mutatnak. Magyarországon például a nyolcvanas években évente 4500 öngyilkosságot követtek el. Nagy szerepe van a depresszió felismerésének és sikeres kezelésének is abban, hogy az utóbbi egy-két évben sikerült ezt a számot háromezer alá csökkenteni.
– A pszichiáterek szerint tehát időzített bomba a helytelen gyermekkori táplálkozás, miként az ifjúkori lelki sérülés is?
– Mindkettő szerepet játszhat, az egyik a biológiai oldal sérülékenységét okozza, a másik pedig pszichológiai természetű esékenységhez járul hozzá. A betegségek megjelenése egyébként későbbi lehet, mint a kockázatot fokozó esemény jelentkezése. Ennyiben valóban van időzítettség. A pszichiátriai betegségek nagy százaléka huszonéves korban jelentkezik, amikor önállóvá kell válni, az élet tele lesz feszültségekkel, nagy feladatokkal.
– Szorongásra az is okot adhat, hogy valaki nemcsak hogy rossz minőségűt, de túl sokat is eszik és elhízik. A kövérség civilizációs betegség, de kétségkívül „ősi” magyar szokás is a gyermek tömése, a kövér gyermek dicsérete.
– Pszichológiai hatása is van annak, hogy mit eszünk. A szénhidrát például nyugtat, a csokoládé, tudjuk, endorfint, örömhormont tartalmaz. Sőt önmagában az étel is nyugtat. Ha éhesek vagyunk, akkor izgatottak, agresszívak leszünk. Gyakori, hogy a nyugtalan gyengeelméjűeket evéssel csitítják. Aki tehát jóllakott, az nyugodt, de ez még nem ok arra, hogy a nyugtalan csecsemőt örökösen éhesnek nézzék. Ha a mama nem tud mit kezdeni síró gyermekével, akkor enni ad neki, mert azt hiszi, hogy éhes. Pedig lehet, hogy csak néhány szóra, simogatásra vágyna. Az etetés ezáltal a gyermek számára általános szorongásoldó reflexszé válik. Akit mindig evéssel vigasztalnak és elhízik, az tizenöt éves körüli korában szembesül azzal, hogy társai megszólják a nagy feneke miatt, és megindul a küzdelem a fogyásért, vagyis az önértékelés fokozásáért. Jön az anorexia. Ez modern civilizációs betegségnek számít. Mindemellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a fogyasztói társadalomnak a testre gyakorolt társadalmi-kulturális jelentőségét. Kimutatták, hogy a túlsúlyosak az állásinterjúkon hátrányban vannak. A mai menedzsernő csinos, fitt, okos és profi, emellett tökéletes családanya. A társadalom azt igényli, hogy legyen mindenki karcsú. Az ideálok, a szépségkirálynők szinte mind az anorexiás súlykategóriába tartoznak. Közben pedig ott a háttérben az állandó biztatás, fogyasszunk egyre többet. Két választásunk van: vagy örökösen küzdünk, hogy megfeleljünk, vagy feladjuk. A társas összehasonlítás alapvető emberi ösztön, az egyén fejlődését is befolyásoló tényező. Régen a társadalmi különbségek szűkebb tartományban mozogtak, a közösség megtartó ereje szegény környezetben nagyobb volt. Most azonban folyton be akarjuk hozni a lemaradásunkat, az összehasonlításban alulmaradunk, ami fokozza a szorongásunkat.
– A mai gyermekeknek tehát nagyobb az esélyük a lelki betegségekre?
– Kevés összehasonlító vizsgálat áll a rendelkezésünkre, de kétségkívül szaporodik bizonyos zavarok gyakorisága. Sőt újabb betegségek tűnnek fel. Az anorexiát százharminc éve ismerjük. De a bulimiát, tehát a zabálással és hányással járó betegséget csak huszonhét éve, 1979-ben írták le. És 1993-ban, csupán tizenhárom éve közölték először a férfiak fordított anorexiáját, ami azt jelenti, hogy a személy izmosan is vékonynak látja magát. Ez jellemzően a testépítők betegsége. A mai pszichiátriának fel kell készülnie a régi kórok megszaporodására, valamint újabb betegségek és altípusok feltűnésére is. A XX. század a szorongás évszázada volt, a XXI. pedig nem kizárt, hogy a depresszióé lesz. Az előrejelzések szerint 2020-ra a depresszió lesz a leggyakoribb rokkantsági ok a világon.
origo.hu
Precízen időzített kémbotrány: így keltett pánikot a dollármédia
