Baskíriába vágyom – vág bele történetébe. – A nomádok érdekelnek, akik együtt élnek még a természettel. Először Szegedről mentem ki falura, amikor leszereltem a honvédségtől. Megkerestem az ottani állatorvost, kérdeztem, dolgozhatnék-e mellette. Hat hónapra maga mellé vett. Aztán elmentem fél évre favágónak az erdőre. Addig a szekercét megfogni sem tudtam.
Amikor már jól állt a kezemben, vettem egy tanyát harmincnégy hektár legelővel Ágasegyháza mellett, de Anna, a jövendőbelim beszólt, ha nincs áram, nincs gyerek. Eladtam, és vettem egy másik tanyát Ópusztaszer mellett. Ott elkezdtem fazekaskodni, meg fuvaroztam a jónépet szamárral. Oda született a három gyerekünk is. Hat éve aztán elegem lett mindenből. Befogtam a szamaramat, és eljöttem tőlük ide, ebbe a tanyába. Áram nincs, fürdőszobám nyáron az a nagy tó ott hátul. Télen a lavór.
Így is terveztem én, csak kicsit későbbre. A két kicsi el van tiltva tőlem, a legnagyobb látogat. De nem voltam ám mindig ilyen remetefajta. Szentesen születtem. Apám, aki eredetileg építészmérnökként végzett a Lomonoszovon, éppen ott szolgált, később Fehérvárra, majd a minisztériumba helyezték, katonatiszt volt. Apám külön életet élt, el is váltak a szüleim. Lett két féltestvérem, ők most Pesten élnek. Anyám Szegedre került, én vele maradtam. Korrektorként kereste a kenyerét. A textilipari szakközépiskola után az újpesti szövőgyárban dolgoztam, hogy megszerezzem a technikusi végzettséget, majd lementem apám után Fehérvárra. A Videotonban melóztam mint műszerész. Jöttek a tévék a futószalagon… Egy hónapig bírtam. A fizetésemet a barátnőmmel egy este elszórtuk a Velence Szállóban. Akkor fogadtam meg, hogy legközelebb gyárba csak akkor megyek, ha visznek. Elmentem anyámhoz Szegedre a nyomdába címszedőnek. Aztán másfél évig vonatvezető voltam. Ki kellett számolnom, meg tudja-e fogni a mozdony a vonatot fékezéskor, és én voltam felelős a balesetekért is, de megúsztam nélkülük. Anyámmal mindketten leszerződtünk a szocialista lakásosztáskor egy-egy vállalathoz, hogy ne mi fizessünk lakásért, hanem a cég.
A haláláig anyámmal laktam. Akkor halt meg, mikor elvittek katonának, huszonnégy és fél éves koromban. Huszonhat évesen szereltem le, és mindenből elegem volt. Jöttek a negatív tapasztalatok, piálni kezdtem. Amikor az ember iszik, agresszív lesz, majd nagyon okos. A gyökérségnek vannak fázisai. Ahogy megláttam a jeleket magamon, megijedtem. Mezőtúr után történt, ahol a haverom kocsmájába éjszaka nem engedtem be senkit. Nem bántottak, mert tudták, hogy a kocsmáros a barátom. De akkor már megváltozott az emberekkel a viszonyom. Eltávolodtam, vagyis ők távolodtak el tőlem, mert gyökér lettem. Leálltam. Nem igaz, hogy egy kortyot sem iszom, de tizenvalahány éve nem rúgok be.
Utána jöttem Ópusztaszerre. Néhányan láttak, ahogy mentem szamárháton a pusztában. Kíváncsiak lettek rám. Beszélgettünk. Kiderült, hogy tudok nádtetőt csinálni. Hívtak, csináljak. A nádtetőkészítést még Ágasegyházán tanultam. Akartunk is egy barátommal szakkönyvet írni erről. Régen a parasztok nem díszítettek, csak mostanában álltak elő olyan igényekkel, hogy tetőablakot szeretnének meg kéményszegést. Na, amikor meglett a tető, nem kértem pénzt, csak azt, hogy vegyenek be a csapatba. Bevettek. Azóta építem a házakat az amatőr honfoglalás-kutatókkal. Régészeti leletek alapján rekonstruáljuk az Árpád-kori házakat. Egy egész falut akarunk felépíteni negyvennégy hektáron. A közepén áll egy domb, ott építették az első két házat, amikor még nem voltam velük. Azóta hetet húztunk föl. Viktor, a tulajdonos ősállattartással is szeretne foglalkozni. Ezeket ma már csak visszatenyészteni lehet. Van egy vadló, amit a lengyel Sewalszky ezredes írt le, amikor Mongóliában járt a múlt században. Ott sokáig létezett ez a magyar lófajta, aztán kipusztult. De a lengyelek visszatenyésztették. Európai bölényt szintén lehetne tartani meg egy furcsa tehenet, a magyar szürke ősét. Valaha a kétpúpú teve is fontos állatunk volt. Ha beengedtek egyet a ménesbe, szétszaladtak a lovak. Nemrég történt is baleset Ópusztaszeren a tevék miatt. Lovagolt egy svájci, akinek a lova meglátott egy tevét. Olyan hévvel iramodott meg, hogy a svájci leesett a hátáról, lábát törte. Jó ötlet ez a földházfalu, csak sok pénz kellene, hogy befejezzük. A kérdés az, hogy Viktor beengedi-e a turistákat vagy nem. Ha beengedi, én otthagyom őket.
Most tehenem van meg szamaram, mangalicám, kecském, nyulam, kacsám, kutyám és macskám. Az állatoknak nem az a fontos, hogy korán etessem őket, hanem a rendszeresség a lényeg, de ők az elsők, amikor felkelek. Aztán a környékbeli időseknek segítek. Ebédet is legtöbbször tőlük kapok, bár magam is szívesen főzök. Ma melegszendvics lesz, tegnap Dobó néninél ettem. Legtöbbször viszek neki egy vödör tejet, cserében kemencében süt túrós lepényt. Ha segítek az öregeknek, pénzt nem kérek, hanem mézet, krumplit, ilyesmit. Sokkal többet adnak, mint amennyiért a boltban meg tudnám venni a silányabb minőséget. Jó ez az élet, én nagyon szeretem, pedig nagyon kevés benne a pénz.
Delelni csak nyáron szoktam, amikor hosszú a nap. Télen rajzolok, festegetek. Négykor újra kezdődik az etetés. A tehenet most csak egyszer fejem, a kecskéket szintén apasztom. Februárban ellik mind a hét anya.
Este olvasgatok. Jó egyedül élni, bár majdnem mindig van vendégem. Viktor, a földházas sokszor meglátogat, de kijár a Móni is. Valamikor nagyon labilis lány volt, öngyilkosság, ilyesmi. Helyrejött. Barátnő? Nem akarok senkivel együtt élni. Nem akarom az apró súrlódásokat, amelyek az együttlétnél kijönnek. Lehetett volna most valaki, akinél a tetőt javítottam. Úgy szoktam dolgozni, hogy egy-két nap munka, aztán egy-két hónap pihenés. Nincs szükségem pénzre. Szóval ez a lány majdnem beszippantott. Amikor látszott, ebből lesz valami, leültettem. Na, mit szeretnél, kérdeztem. Először költözz ide, mondta. Hát itt hagytuk abba. Jó, rendben, a nőnek támasz kell, megértem. De nekem meg szabadság kell. Ennyi. Bár még bele is mennék, ha egy évben négy hónapig azt csinálhatom, amihez kedvem van. Amikor az enyém a döntés, nem kell magyaráznom, miért mentem ki az erdőbe, vagy miért megyek el egy barátomhoz. Ha nem kell előre bejelentenem.
Nem vagyok én öntörvényű, elfogadok egy halom törvényt, csak nem mindet. Az emberi törvényeket kell áthágni, nem a természetét. Azt nem lehet. Rengeteg dolgot elrontottam az életben. És ha bizonyos fázis újra jönne, a tapasztalataim alapján másképp csinálnám. De nem akarok én visszamenni. Mindig is azt az igazi buddhizmust akartam megélni, hogy tanul az ember, alkot, gyereket nevel, épít. Aztán ezeket odahagyja, és visszavonul a természetbe. Az irányt megtartottam, csak túl korán sikerült kilépnem. Nem sok mindent szoktam elhatározni, csak a nagy dolgokat. Kicsiben alkalmazkodó vagyok. De amit csinálok, szeretem megélni. Tévém nincs, könyveket olvasok. Imádkozni nem szoktam, vallásos nem vagyok. Szerintem a vallás mindenkinek a magánügye. Nekem a templomom: az éjszakai égbolt holdtöltekor. Vagy az erdő csöndje. Néhány barátom azt mondta, úgy élek, mint egy buddhista. De én szívbaj nélkül leszúrom a disznót, mert megeszem. Bizonyos dolgokat persze megköszön az ember magában, de én ezt azzal tudom le, hogy mindent tisztelek. Így állok hozzá a fűhöz, a fához, az állathoz. Megköszönni igazán csak a nagyobb dolgokat szoktam, azokat, amelyek úgy történnek meg, hogy nem én irányítom őket. Az életemet, ahogy eddig sikerült.
origo.hu
Menczer Tamás: Magyar Péter megint megfenyegetett egy hölgyet
