Tegnap délelőtt tíz órára hirdették meg a jászapáti gimnázium avatási ünnepségét. Az átvert, csődbe juttatott vállalkozók már egy órával korábban kezdtek gyülekezni a helyszínen. Szöllősi Zoltán helybéli tüzépes, aki legalább 30 millió forintot „bukott” a gimnázium felújításán, hivatalos engedélyt kért a rendőrségtől a segélykérő, tiltakozó demonstrációhoz. Meg is kapta, bár volt némi huzavona az utolsó pillanatokban, hogy hol tüntethetnek. Végül az egyik főkapu előtt sorakoztak fel tábláikkal, ám itt csak az ünnepségre érkező tanárokkal, köztisztviselőkkel találkozhattak. Néhányan szolidaritásukat fejezték ki. Egy idős nyugalmazott tanár elmenőben azzal biztatta az egyik elkeseredett vállalkozót: „Majd beszélek én az Imrével (Szekeressel – a szerk.) odabent. Jól ismerem, rám hallgat.”
Az érintett megyei politikusok közül egyedül Magyar Levente, Jászberény SZDSZ-es polgármestere választotta ezt a bejáratot. Együtt érző arckifejezéssel szorított kezet Szöllősi Zoltánnal, de lapunk kérdésére, hogy mennyiben felelős a megye a kialakult helyzetért, csak azt hangsúlyozta, jogilag minden rendben van. Az erkölcsi felelősség kapcsán leszögezte: ez nem erkölcsi, hanem gazdasági kérdés. Szekeres Imrét, Tokár Istvánt hiába várták a tüntetők.
– Olyan ez a gimnázium, mint a rókavár: sok kapuja van. Én már csak tudom, én építettem. Szekereséket nyilván becsempészték valahol máshol. Szégyen, hogy nem mernek idejönni – mondja egyikük, s véleményét a többiek is osztják.
– Úgy volt, hogy legalább százan leszünk, de a végén a fele sem jött el, aki ígérte. Hogy félelemből-e, vagy elkeseredettségből? Nem tudni. Az biztos, hogy egyre rosszabb helyzetbe kerülünk. Az APEH „mindent visz”, sokunk számláit zárolták, árvereznek, nem tudunk új munkát vállalni… Hogy mit várunk a demonstrációtól? Nem is tudom. Reménykedünk, hogy van valami emberséges megoldás – mondja kérdésemre Herendi Zoltán, akinek 14 millió forintja bánja a gimnázium felújítását.
A vállalkozók petíciójukban összefoglalták, mi is történt Jászapátin a gimnázium felújítása körül. A beruházás még 2004-ben indult. A közbeszerzési pályázaton a szolnoki Hajlék Kft. nyert. Az első gondok már 2005 januárjában jelentkeztek. A fővállalkozó egyáltalán nem fizetett, vagy csak részösszegeket fizetett ki az alvállalkozóknak. A munka haladt, de a vállalkozók türelme áprilisra elfogyott. Leállással kezdtek fenyegetőzni. Júniusra odáig fajult a helyzet, hogy már 100 milliós nagyságrendre rúgott az alvállalkozóknak ki nem fizetett számlák összege. A vállalkozók ekkor Tokár Istvánhoz, a megyei közgyűlés elnökéhez fordultak, mondván, jöjjön ki az építkezésre, és tájékozódjon személyesen a vállalkozók gondjairól. Tokár ki is ment, és meg is nyugtatta őket, dolgozzanak tovább, a gimnáziumnak el kell készülnie, meglesz a pénzük. Kössenek engedményezési szerződést a fővállalkozóval, és közvetlenül a megyétől meg fogják kapni a járandóságukat. A vállalkozók a megyei közgyűlés elnökében bízva folytatták a munkát, újabb hiteleket vettek fel. Augusztus másodikán Tokár ismét kijött az építkezésre, és a vállalkozók előtt közölte a generálkivitelezővel, hogy csak akkor fogadja be a következő, 13. részszámlát, ha az összeget az alvállalkozók kifizetésére fordítják. Augusztus 24-én Tokár ismét megjelent, és elmondta: felbontják a Hajlék Kft.-vel kötött szerződést, az alvállalkozók adják le a megyeházán az engedményezési szerződéseiket, és napokon belül pénzükhöz jutnak. Ebből semmi sem lett. Az államkincstártól ugyan megérkezett a pénz, de a megye visszautalta azt. „Felkerestük Tokár elnök urat, aki elmondta, nem engedélyezi a kifizetést, mert akkor nem marad elég pénz az építkezés befejezésére. Mint kiderült, az általunk augusztus végéig elvégzett munkák már áprilisban ki voltak fizetve a kivitelező felé” – olvasható a vállalkozók petíciójában, akik a pénzből egy fillért sem láttak azóta sem. Tokár István ekkor már azt is közölte: pereljék be a fővállalkozót, a megyének jogilag semmi köze az egészhez, kizárólag a fővállalkozóval állt szerződéses viszonyban, az alvállalkozókkal nem. A Hajlék Kft. csődöt jelentett, a felszámolóbiztos pedig arról tájékoztatta az alvállalkozókat: a vagyonból csak a hitelező bankokat tudják kielégíteni, nekik már nem jut pénz.
– Ha Tokár István személyes tekintélyével nem lép be a képbe, legalább három hónappal előbb kiszálltam volna. Elkerülhettem volna a többmilliós veszteséget – mondja egyikük. Egy helyi ügyekben jártas jászkiséri gazda-vállalkozó, aki azért jött el a tüntetésre, hogy kifejezze szolidaritását, úgy vélekedett: a gimnázium felújítása igen jól jön a kampányban Szekeres Imrének, aki saját szűkebb pátriájában veszített a fideszes Járvás Istvánnal szemben. Ahogy fogalmaz, „mindegy, milyen áron, de ezt a beruházást ki kellett hajtania a szocialista vezetésű megyének. Hogy közben tönkremegy 10-15 vállalkozó? Kit érdekel?
– Jogilag az ügylet tiszta. „Megcsináltuk” – lehet avatni. A vállalkozók meg mehetnek a Jóistenhez panaszra – mondja keserűen. Mint kiderül, már neki is voltak fájdalmas tapasztalatai az alvállalkozói létet illetően. Érvelését bizonyos tekintetben Tokár István nyilatkozata is alátámasztja. A közgyűlés elnöke ugyanis többek között azzal magyarázta a Hajlék Kft. győzelmét a közbeszerzési eljárásban, hogy a cég igen-igen alacsony áron vállalta a munkát. Lapunk információi szerint már akkor is akadtak olyanok, akik figyelmeztettek: ez nem olcsó, hanem irreálisan olcsó ajánlat. A különbséget pedig valakinek majd meg kellett fizetnie.
Benn, a szépen felújított épületben, a tornacsarnok szamárhát íves tetőszerkezete alatt több száz kisdiák énekli a Himnuszt. Megkezdődik az ünnepség. A kapu előtt fagyoskodó vállalkozóknak valaki teát, forralt bort és pogácsát hoz. Hamar kiürül a kosár. Szekeres Imre beszédében kitér rá, milyen szomorú, hogy az ünnepet beárnyékolják az alvállalkozókkal történtek. A korábbi tapasztalatok alapján ők nem sokkal később döntenek úgy, hogy bemennek az ünnepségre átadni petíciójukat: csak az a biztos.
A rajzteremben megrendezett állófogadásra siető Szekeres Imrét éppen elcsípik: a listáról bekerült honatya, az MSZP alelnöke nem veszi át tőlük a petíciót, mondván, nem akarja elrontani az ünnepet, forduljanak talán az országgyűlési képviselőjükhöz, ő az illetékes. Keressenek jogi utat!
Tokár István már nem ússza meg ilyen könnyen. Megrohamozzák a tévétársaságok, és a kamerák kereszttüzében kénytelen szembesülni a vállalkozókkal: Herendi Zoltánnal, Szöllősi Zoltánnal és Balogh Lászlóval. A vállalkozók állítják, hogy a Tokár személyes tekintélyébe vetett bizalom és az ígérete miatt kerültek ilyen helyzetbe. A közgyűlés elnöke tagadja, hogy bármiféle ígéretet tett volna, és egyre ingerültebben torkollja le a tisztelettudó „Tiborcokat”.
– Jóember! – mondja Szöllősi Zoltánnak. – Miért nem a fővállalkozótól kéri a pénzét? Miért nem időben kérték? Ez a legfőbb érve. Először azt is mondja, a megye júniusig nem is tudott arról, hogy gondok vannak. Balogh László szavaiból kiderül: ez nem igaz. Balogh 40 milliós kintlévősége 2004 decemberéből származik. És erről tudott a megye. Tokár elismeri. Mindazonáltal szilárdan kitart amellett, hogy sem jogi, sem pedig erkölcsi értelemben nem követett el hibát sem ő, sem a közgyűlés.
– A tornacsarnok acélvázát és a mellette levő épületet Balogh úr építtette a Szöllősi úr által szállított anyagból, az én embereim munkájával. A Hajléknak fizettek érte. A pénz eltűnt. Ez ám a jó üzlet! – mondja Herendi Zoltán. Szöllősi úr csak legyint. Már nincs kedve beszélni.
A jászapáti főutcán villanyoszlopokra kiragasztott plakátokról vidáman, bizalomgerjesztőn mosolyog a járókelőkre Szekeres Imre.
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
