Van a Tényeket Tisztelők Társasága. Ők az okkultizmussal szemben a természettudomány igazáért küzdenek. A kreacionizmussal szemben az evolúció szemléletéért. És van a Tárgyakat Tisztelők Társasága. Ez utóbbi egyszemélyes társaság, a tagja én vagyok, igaz, sok tiszteletbeli tag is leledzik benne. Tiszteletbeli tag például Tandori Dezső. Szerinte a mackók élnek. Így igaz. Vagy Hankiss Elemér, aki oly gyönyörűen tud elmélkedni a formába fagyott érték hatalmáról. Hogy rombold le a bálványokat, az bibliai parancs. Hogy tisztelni kell a tárgyakat, az bennem a belső parancs. A tárgyi világ számomra: legfelsőbb ember-képviseleti szerv, mondhatnók, egyfajta hatalmi ág, mely az embermivolt képviseletére jogosult, s mint ilyennek, egyfajta mentelmi joga is van. Meglehet, ezért érint mélyebben a tárgy elleni erőszak, mint az ember elleni erőszak. Esszenciálisabb, drabálisabb, brutálisabb gonosztett számomra, amikor megcsonkítanak egy babát, mint amikor megcsonkítanak egy embert. A babacsonkítás által tudniillik az erőszak a túlvilágba is belép. Amikor tárgy esik erőszak áldozatául, akkor már az angyalok is fájnak. A tárgy: akaratlanul is örökkévaló. Ha lehet muszáj-Herkules, akkor a tárgy: muszáj-Isten, s mint ilyenség, véghetetlenül kiszolgáltatott. Ami abszolúte nem védekezhet, ugyanakkor belőlünk részeltetve van, nos, az: a tárgy. Ölt tárgy – öngyilkosság.
Ülésezik a Tárgyakat Tisztelők Társasága. Napirend: Rowan Atkinson, alias Mr. Bean esete a mackóval, és Szabó István esete az újságpapírral. Én mint tárgytisztelő mindmáig haragszom Rowan Atkinsonra, alias Mr. Beanre azért, mert ecsetnek merészelt használni egy macit. Mr. Bean az egyik epizódban bemártotta a festékesvödörbe a legkedvesebb mackóját, majd viccből festett vele. Vélhetően utóbb ismét legyártották a kedvenc macit archetípus gyanánt, ám ettől még az, amellyel festettek, nem született újra. Ma már az állatok elleni erőszakot megjelenítő filmekben is feltüntetik: amit láttunk, az csak illúzió volt, trükk. Ezt a mackót viszont valóságosan feláldozták egy jelenetért, miként – vélhetően – a régi újságok és egyéb kincsek is valóságosan végezték a kukában A napfény íze című film vége felé. Persze lehet, hogy később kiszedték a kuka cetgyomrából a relikviákat, ám nem valószínű, hogy eredeti állapotukban. Mindez az én magánügyem, mondhatnók, lélektani problémám, kis magántraumám egész addig, amíg a Sorsokat Figyelő Társaság egyszemélyes tagjaként meg nem tudtam, hogy Szabó István, az ifjú mi volt.
Középsúlyú érzés egy reggel arra ébredni, hogy egyetlen Oscar-díjas filmrendezőnk ügynök volt. Ettől a másodperctől kezdve viszont az én kis lelki traumám már közügy, épp azért, mert eredetileg sem éreztem műkritikának. Ha műkritikának éreztem volna, előbb beszéltem volna róla.
A tények ismeretében és tiszteletében felvethető a kérdés, hogy a Mephisto és a Redl ezredes nyilvánvalóan utalásos jelenetei mellett vajon mire utalhat az iratmegsemmisítési epizód? A múltprobléma ilyetén elvarrása, „végső megoldása”? Merthogy mi is történik? A napfény ízében a legifjabb Sors folyamatosan menekül saját zsidósága, tehát a múlt elől. Ami Kertésznél a sorstalanság, az Szabónál a múlttalanság. Az átmeneti múlttalanság a film vége felé mégiscsak a múlt felé fordul, a legifjabb Sors felismeri, honnét jött, ám e felismeréssel egyidejűleg szisztematikusan megsemmisít minden tárgyi bizonyítékot, mely a múltra emlékeztethetné. Apuka tárgyai, emlékei, kacatjai, mindene, a nagy, a kicsi, minden megsemmisíttetik a hálás utókor által, őáltala, ki végezetül ott áll a négy fal között egy üres lakásban, a lelkileg meglelt és a tárgyi értelemben elpusztított múlt mementójaként.
Vajon létezik-e múlt? Egy film, amely a gyökér, az emlékezet apoteózisa kíván lenni, miért torkollik a tárgyak holokausztjába? Miért ily véghetetlenül megsemmisítő és öngyilkos jellegű a filmben a múlttal való találkozás, a múlt beteljesülése? Megsemmisíteni a bizonyítékokat, az iratokat, a tételesen részletezőt, s felépíteni az elvontat, a fiktívet, a mitikusat, ahol a múlt már csak eposzi jelző, de kronológiailag halott – mit is jelentsen ez? Kinek mit jelent. A téltemető egy virág. A múlttemető micsoda?
Szokás mondani, hogy a filmben a hősök csak a képzelet szüleményei. Mondom hát, a szokásjog szerint, hogy ezek a gondolatok az én tudatalattim termékei. Nem ítélkezni kívánok általuk Szabó István fölött, csak épp nekem fájt valami, amiről most végre beszélhetek a Tárgyakat Tisztelők Társaságának meghatalmazottjaként. Amúgy sem ítélkezhetnék Szabó István fölött, hisz a lelkiismeret emberrel nem helyettesíthető.
origo.hu
Ókori tárgy került elő egy családi vitrinből
