Iratmegsemmisítés

E N C I K L O P É D I A É N E Z E R

Sebeők János
2006. 02. 11. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Van a Tényeket Tisztelők Társasága. Ők az okkultizmussal szemben a természettudomány igazáért küzdenek. A kreacionizmussal szemben az evolúció szemléletéért. És van a Tárgyakat Tisztelők Társasága. Ez utóbbi egyszemélyes társaság, a tagja én vagyok, igaz, sok tiszteletbeli tag is leledzik benne. Tiszteletbeli tag például Tandori Dezső. Szerinte a mackók élnek. Így igaz. Vagy Hankiss Elemér, aki oly gyönyörűen tud elmélkedni a formába fagyott érték hatalmáról. Hogy rombold le a bálványokat, az bibliai parancs. Hogy tisztelni kell a tárgyakat, az bennem a belső parancs. A tárgyi világ számomra: legfelsőbb ember-képviseleti szerv, mondhatnók, egyfajta hatalmi ág, mely az embermivolt képviseletére jogosult, s mint ilyennek, egyfajta mentelmi joga is van. Meglehet, ezért érint mélyebben a tárgy elleni erőszak, mint az ember elleni erőszak. Esszenciálisabb, drabálisabb, brutálisabb gonosztett számomra, amikor megcsonkítanak egy babát, mint amikor megcsonkítanak egy embert. A babacsonkítás által tudniillik az erőszak a túlvilágba is belép. Amikor tárgy esik erőszak áldozatául, akkor már az angyalok is fájnak. A tárgy: akaratlanul is örökkévaló. Ha lehet muszáj-Herkules, akkor a tárgy: muszáj-Isten, s mint ilyenség, véghetetlenül kiszolgáltatott. Ami abszolúte nem védekezhet, ugyanakkor belőlünk részeltetve van, nos, az: a tárgy. Ölt tárgy – öngyilkosság.
Ülésezik a Tárgyakat Tisztelők Társasága. Napirend: Rowan Atkinson, alias Mr. Bean esete a mackóval, és Szabó István esete az újságpapírral. Én mint tárgytisztelő mindmáig haragszom Rowan Atkinsonra, alias Mr. Beanre azért, mert ecsetnek merészelt használni egy macit. Mr. Bean az egyik epizódban bemártotta a festékesvödörbe a legkedvesebb mackóját, majd viccből festett vele. Vélhetően utóbb ismét legyártották a kedvenc macit archetípus gyanánt, ám ettől még az, amellyel festettek, nem született újra. Ma már az állatok elleni erőszakot megjelenítő filmekben is feltüntetik: amit láttunk, az csak illúzió volt, trükk. Ezt a mackót viszont valóságosan feláldozták egy jelenetért, miként – vélhetően – a régi újságok és egyéb kincsek is valóságosan végezték a kukában A napfény íze című film vége felé. Persze lehet, hogy később kiszedték a kuka cetgyomrából a relikviákat, ám nem valószínű, hogy eredeti állapotukban. Mindez az én magánügyem, mondhatnók, lélektani problémám, kis magántraumám egész addig, amíg a Sorsokat Figyelő Társaság egyszemélyes tagjaként meg nem tudtam, hogy Szabó István, az ifjú mi volt.
Középsúlyú érzés egy reggel arra ébredni, hogy egyetlen Oscar-díjas filmrendezőnk ügynök volt. Ettől a másodperctől kezdve viszont az én kis lelki traumám már közügy, épp azért, mert eredetileg sem éreztem műkritikának. Ha műkritikának éreztem volna, előbb beszéltem volna róla.
A tények ismeretében és tiszteletében felvethető a kérdés, hogy a Mephisto és a Redl ezredes nyilvánvalóan utalásos jelenetei mellett vajon mire utalhat az iratmegsemmisítési epizód? A múltprobléma ilyetén elvarrása, „végső megoldása”? Merthogy mi is történik? A napfény ízében a legifjabb Sors folyamatosan menekül saját zsidósága, tehát a múlt elől. Ami Kertésznél a sorstalanság, az Szabónál a múlttalanság. Az átmeneti múlttalanság a film vége felé mégiscsak a múlt felé fordul, a legifjabb Sors felismeri, honnét jött, ám e felismeréssel egyidejűleg szisztematikusan megsemmisít minden tárgyi bizonyítékot, mely a múltra emlékeztethetné. Apuka tárgyai, emlékei, kacatjai, mindene, a nagy, a kicsi, minden megsemmisíttetik a hálás utókor által, őáltala, ki végezetül ott áll a négy fal között egy üres lakásban, a lelkileg meglelt és a tárgyi értelemben elpusztított múlt mementójaként.
Vajon létezik-e múlt? Egy film, amely a gyökér, az emlékezet apoteózisa kíván lenni, miért torkollik a tárgyak holokausztjába? Miért ily véghetetlenül megsemmisítő és öngyilkos jellegű a filmben a múlttal való találkozás, a múlt beteljesülése? Megsemmisíteni a bizonyítékokat, az iratokat, a tételesen részletezőt, s felépíteni az elvontat, a fiktívet, a mitikusat, ahol a múlt már csak eposzi jelző, de kronológiailag halott – mit is jelentsen ez? Kinek mit jelent. A téltemető egy virág. A múlttemető micsoda?
Szokás mondani, hogy a filmben a hősök csak a képzelet szüleményei. Mondom hát, a szokásjog szerint, hogy ezek a gondolatok az én tudatalattim termékei. Nem ítélkezni kívánok általuk Szabó István fölött, csak épp nekem fájt valami, amiről most végre beszélhetek a Tárgyakat Tisztelők Társaságának meghatalmazottjaként. Amúgy sem ítélkezhetnék Szabó István fölött, hisz a lelkiismeret emberrel nem helyettesíthető.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.