Itt a Bolyai-egyetem ideje

Tavaly májusban alakult meg a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Kolozsváron, s úgy tűnik, ez a magyar egyetemi oktatók, értelmiségiek, diákok alkotta társaság komoly mozgalommá szélesíti a Bolyai Tudományegyetem újraindításának ügyét. A hatékonyan megszervezett romániai és nemzetközi akciók lassan ismét tudatosítják az erdélyi, anyaországi, bukaresti közvélemény előtt e máig megoldatlan kérdést. Ráadásul olyan kezdeményezésről van szó, amely mögött egyaránt ott áll a Tőkés László által elnökölt Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Markó Béla vezette Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Vélhetően ennek is köszönhető, hogy az Európai Parlamentben tett látogatásakor a BKB képviselőit mind a négy anyaországi párt képviselője támogatásáról biztosította.
Mint ismeretes, 1990-ben az erdélyi magyarság több tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint hatszázezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben a román parlament mégis elutasította azt a törvénytervezetet, amely révén a Bolyai-egyetem újraindítását követelték a magyarság képviselői. Ugyanebben az évben a Román Hírszerző Szolgálat a nemzetbiztonságot veszélyeztető tényezők közé sorolta az önálló magyar felsőoktatás megteremtésének szándékát. 2005 októberében Erdély négy városában több ezer ember vonult az utcára ugyanezekkel a követelésekkel. Tavaly decemberben a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) 149 magyar oktatója, az érintett tanárok 83 százaléka beadványban követelte, hogy magyar tannyelvű természet-, humán-, valamint társadalom- és gazdaságtudományi karok jöjjenek létre az egyetemen, ugyanakkor az Európai Parlament országjelentése is sürgette a magyar felsőoktatás fejlesztését és az ehhez szükséges anyagi alapok biztosítását.
A Bolyai Kezdeményező Bizottság egy rendkívül igényes, a bukaresti ellenérveket tételesen cáfoló dokumentumot állított össze, amelyet elküldött a román és a nemzetközi illetékes szervezeteknek. Az összeállítás egyebek mellett kitér az európai példákra, s felsorolja azokat az országokat, amelyekben működik a kisebbségek anyanyelvén oktató felsőoktatási intézmény: a finnországi svédek (lélekszámuk háromszázezer), a norvégiai lappok (lélekszámuk nyolcvanezer), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk hatmillió), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk félmillió), a moldovai gagauzok (lélekszámuk százötvenezer) és a macedóniai albánok (lélekszámuk hétszázezer) rendelkeznek egy vagy több önálló anyanyelvi egyetemmel. Drámai adatokat mutat a romániai egyetemi hallgatók részarányos összehasonlítása. A 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint Romániában a lakosság 6,6 százaléka magyar nemzetiségű. Ehhez képest a 650 335 romániai egyetemi hallgató közül a román oktatási és kutatási minisztérium 2005-ös adatai szerint mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4 százaléknak felel meg. Miután egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés, s nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és a legtöbb művészeti szakon sem, a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze tízezer diák tanulhat anyanyelvén, ami az összes romániai egyetemi hallgató 1,6 százaléka. Romániában egyébként megközelítőleg négyszázezer lakosra jut egy állami egyetem. Tekintettel arra, hogy a 2002-es népszámlálás adatai szerint több mint másfél millióra tehető a magyar nemzetiségű román állampolgárok száma, legalább három állami magyar egyetem működtetése volna indokolt. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne – hangoztatják azok a román oktatók, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. Aggodalmaskodva, paternalista hangnemben sorolják azokat a hátrányokat, amelyeket a magyar közösségnek el kellene szenvednie az önálló felsőoktatási struktúrák létrejötte esetén. A BKB szerint minden közösségnek meg kell adni az önépítés esélyét és feltételeit, és a többségnek nincs joga a kisebbség nevében beszélni. Önálló karok, önálló egyetem esetén azok felelőssége lesz minden meghatározó döntés, akik a helyzet legjobb ismerői. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon a román vezetésnek teljesen alárendelt. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre szerint összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait, és volt rá példa, hogy megpróbálta elgáncsolni magyar szak indítását, illetve tanszék létrehozását. Meg kell említeni a BBTE jogi karának szomorú példáját, ahol a román kari vezetés sikeresen akadályozta a magyar oktatás megszervezését, amelynek következtében jelenleg mindössze egy főállású magyar oktató dolgozik a jogi karon – áll a Bolyai Kezdeményező Bizottság dokumentumában, amely azt is kiemeli, hogy a magyar tagozat órái gyakran több tanszéken vannak szétszórva, nem lehet egy álláshoz kötni őket, így pályázatot sem lehet hirdetni betöltésükre. Habár a magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg hatvan százalék a negyven százalékhoz. Mivel nincs döntéshozói szerepkörük, a magyar oktatók gyűlései informálisak, semmilyen szerv nem fogja össze, és nem tudja hatékonyan ellenőrizni az ötvennél több magyar szak működését. A döntési autonómia hiányából fakadó gondokat tetézi a magyar tagozat pénzügyi kiszolgáltatottsága. A költségvetésből, tandíjakból és más forrásokból származó bevételeket a karok dékánjai menedzselik, a BBTE tanszékeinek minimális az anyagi önállósága. A tényleges önrendelkezést csak a magyar karok és az ezekből kinövő Bolyai-egyetem garantálhatja – szögezi le a BKB dokumentuma.
Öt Nobel-díjas tudós s közel hetven akadémikus írta alá néhány nappal ezelőtt azt a nyílt levelet, amelyben a kolozsvári magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem újraindítását sürgetik. A levelet José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu román államfőnek és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek címezték. Az aláírók emlékeztetnek arra, hogy a Bolyai Egyetem beolvasztása az alapvetően román tannyelvű Babes–Bolyai Tudományegyetembe egyike volt a kommunista diktátor, Nicolae Ceausescu személyes politikai győzelmeinek. „Ismerjük a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondoljuk, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliós magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. Ennek érdekében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáért” – áll a levélben.
Íme, egy ügy, amelynek kikerülését, mellőzését nem lehet azzal magyarázni, hogy bizonyos politikai csoportoknak kedvez, vagy nincs mögötte egységes támogatottság. Íme, egy ügy, amely mögött már felsorakoztak az Európai Parlament magyar képviselői, tehát aligha kezelhető pártpolitikai kérdésként. Íme, egy ügy, amely az első lépés lehet a tudatosan vagy csak hozzá nem értés miatt, de érezhetően összeomlott nemzetpolitika felélesztésére.